
szlovákból ford. Lacza Tihamér
General Press, 2010
Vissza a 16-17. századba, rettenetes, de lenyűgöző egy korszak. Jelentem, kibaszott jó törikönyv, gender- meg kultúrtöri, meg persze – az utolsó harmadban – már konkrétan csak a "perről" (ami nem is volt), de olyan durván furmányos az ügy, hogy a titkok val'szeg még ma is a Staatsarchív egyik kredencében pihengetnek… vagy valamelyik felvidéki (főúri magán)levéltárban.
Avagy... ez egy krimi, aminek (még) nincs meg az a zárójelenete, amikor a végén összegyűjti a vendégeket Poirot… Ez van. Jaj, félreérés ne legyen: tehát az biztos, hogy nem volt vérfürdő, sem szadizmus (majdnem: "báthoryzmus"), meg semmi ilyesmi, a per, akarom mondani a vádaskodás koholt volt, melyben Thurzó nádor, kora egyik leggec... legaljasabb-számítóbb-érdekelvű embere vitte a prímet.
A kérdés már csak az, hogy milyen mögöttes szándékok irányították ezt az eléggé zavaros vádaskodást. Emiatt viszont tessék elolvasni a jó vaskos okosságot. Kötelező – na jó, ajánlott tankönyvnek tenném meg már középsuliban, noha kissé sok benne az adat (fúj.. mi?), roppant alapos – és a Nemere meg egyéb alja kiadványokra gondolva (tkp, ezt, meg még egyet leszámítva, mindjárt utalok rá) meg kell említenem: szerzőink elismert, – igazi – történészek. Ott tartunk, hogy ma már erre is fel kell hívni a figyelmet.
És bár nagyrészt hozott anyagból dolgoztak (genderkutatás garmadával, meg Szádeczky-K. Irma 1993-as könyve, azért alaposan összegereblyézték az összegereblyéznivalókat történészként – vagyis mikroszkóp mellett madártávlatból is megtekintették az ügyet. Köszönet érte. Aki nem bírja a "törit", az olvassa történelmi regényként vagy krimiként. Minden műfajként remek.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)