Ezzel a címmel csupán azt a szakállas viccet idéztem fel, miszerint Kovácsot besorozzák a belga seregbe emigrációja után, és a sorakozónál ezt üvölti az ősmester: -Flamandok jobbra, vallonok balra! Kovács egyedül marad középen, félve kérdi: -És a belgák hová álljanak?
Ropszódiák - Félicien Rops a belga szimbolizmus mestere
A kiállítást rend. Véronique Carpiaux, Földi Eszter, szerk. Földi Eszter, Kárai Petra
Magyar Nemzeti Galéria , 2010.
moly.hu [négy delíriumos csontváz]
A magát odahaza olykor magyar cigánynak valló vallon életművész Namurban született 1833-ban (és ahol 1964-ben múzeuma nyílt), jezsuita iskolába járt, valószínűleg nem vált a javára a pedantéria, itt kezdett szatírikus rajzokat készíteni a tanárairól - a blaszfémia, a gúny (meg egyéb matéria) teljes későbbi munkássága alatt bőven fröccsen az egyházra:
Belgium ekkor a szabadság földje a polgárkirály Napóleon Franciaországával összehasonlítva, hosszú évekre északra menekült a fél francia művészvilág, köztük pl. Viktor Hugo is. Nem ismernek határokat, nincsenek tekintélyek sem, Rops Napóleont kigúnyoló (Anti-Waterloo) érméje pl. olyan jól sikerült, hogy párbajoznia is kellett miatta.
Lesbos, Known as Sappho, circa 1890.
Túltekint Nyugat-Európán, műveivel utal az amerikai rabszolgaság gusztustalanságára és a lengyelországi lázadások leverésére is. Aztán Párizsba költözve nagy cimborája lesz Baudelaire, az ő hatására megjelenik és jó időre eluralkodik nála a (temetői) groteszk. Ma már híres festő és grafikus, életében inkább hírhedt volt, művei mellett életvitele miatt is szájára veszi a fél Európa, amikor egy testvérpár lesz a szerelme, "persze" mindkét nő tud a másikról, sőt olykor szerelmi levelezésüket is együtt bonyolítják...
A párizsi divatszalont vezető nővéreknek ruhákat is tervez, művészeti kritikákat ír, könyvillusztrációkat rajzol (pl. Baudelaire Franciaországban betiltott verseskötetéhez, Az irodalomtörténetet író A romlás virágaihoz), de mindez csak kirándulás neki, igazi nagy témája a párizsi éjszaka lesz, a kokottok - Toulouse-Lautrec (1864-1901) előtt egy generációval.
A pőre naturalizmus pedig csakhamar pikáns szimbolizmusba fordul át, tipikus polgárpukkasztóvá lesz (volt dolga bőven), a mindent elnyelő prüdéria ellen lázad, sőt lázít, a vad, testi örömök prófétájává válik. (Vö.: Zichy Mihály erotikus képei - aki nem sokkal utána, 1874-ben telepedik le Párizsban). A genitáliák önálló lényekké válnak a képein - éppen ezért van még ma, 2010-ben is egy 18+ karika a kiállítási katalógus címlapján...
*
Magyarmániája: újságok, beszámolók nyomán már azelőtt magyar ősöket tulajdonított magának, hogy itt járt volna (először 1873-ban). De ne tévesszen meg minket magyarszeretete, ha jobban megnézzük, már nem fogunk annyira örülni: azt szerette nálunk, pontosabban a vad, buja Kelet-Európában látott cigányokban, amivel/amiért ő lázadt odahaza, a nyárspolgári miliőben: a szabadosságot, a rakoncátlanságot, a polgári sablonoktól mentes szabad tereket, ezért volt oda a Hortobágyért, ezért mulatott cigányzenére, evezett nagyokat és volt oda a szabályozatlan folyópartokért, itt nagyokat tudott lovagolni - civilizáció hiányáért, a beépítetlenségért (- nehéz erre szót találni) volt oda.
Vigaszunkra szóljon, legalább nem a betyárromantika hódította meg a szívét, mint a ma turistacsoportjait, hanem a vad cigányosság, a csikói tűz, Adyval szólván (aki még sehol sincs ekkor, csak Rops halála után, 1903-ban utazik ki Párizsba Lédához és nyílik előtte új világ, első igazán Adys kötete is "csak" 1906-os).
Rops egyébként útikönyvet is tervezett írni Magyarországról, nem jött össze, ahogy a Magyar Ropszódiák címmel tervezett albuma sem lett kész, ezt igyekezett mégis összeálítani utólag a Budavárban látható kiállítás: de ne siessetek, csak jövő januárban zár be.
Paul Mathey (1844-1929) - Portrait of Félicien Rops
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)