Konrád György: ZsidókrólEurópa, 2010
[négy ajvé]
"A zsidó, aki nem vallásos, nem tud héberül és nem Izraelben él,
kicsoda, micsoda?"
Zsidó témájú írások az 1980-as évektől az ezredfordulóig.
Nehéz róla, mert fájó látni, ha valaki keresi magát, döbbenten áll az őt megmentő csodák előtt, és szeretné felülírni a múltat. Ezúttal egyébként elegánsabb, esszéisztikus hangján szól, s nem a mennydörgő publicisztikain (egy kézen megszámolhatod hányszor fasisztázik, pedig kb. 200 oldalnyi szöveg), neki pedig főleg nehéz lehetett, mert elég őszinte: önmarcangló írások is ezek.
"A bűnbánat igénye hatvan év után nem igazán reális, de a bűn, ha a küszöböd alatt van elásva, minduntalan felszínre vergődik, kiderül, hogy nem lehet átlépni, és nem lehet megfeledkezni róla, csak az lehetséges, hogy a megértés munkáját önmagunkkal szembeni tartozásnak fogjuk fel."
Maradékerős identitáskeresés, sőt, már-már cionista riadó. A Maradékok összeszedegetése - ami nehéz, sőt lehetetlen, ha már nincs mit, nincs kit, ha minden osztálytársa Ott végezte, ő csak azért nem, mert a legidősebb fiúként lefizetett valakit, hogy Pestre jusson a testvéreivel, egy nappal azelőtt, hogy mindenkit elvittek, és ahol megint csak az menekült meg, aki a forgószél csendes közepére szorult.
"A többiek helyett élsz, ezt mondta kisvárosomban egy zsidó férfi, akinek a feleségét és két kisgyermekét elégették. 1945 februárjában mondta ezt, tizenkét éves voltam akkor. Ez a megállapítás úgy hangzott, mint egy ítélet."
Amit hiányol az ősöknél, arra hívja fel a Maradékot, az összefogásra, és akkor is őszinte, amikor megvallja, elfogult Izraellel, nem is utal az zsidó állam születésekor történt népirtásra - miközben pl. iszlamofasizmust emleget, vagy bármiféle nacionalizmus ab ovo elítélése után a zsidó nacionalizmust valami csűrcsavart szóval kikerüli. Izraelt az egyik legdemokratikusabb államnak nevezi, hááát, ezt helyretenni már fasizmus lenne az ő paradigmarendszerében, hagyjuk is. Izraelt az EU-ból kirekeszteni is antiszemitizmus már, mondja.
"...nem utasítom el pacifista érvek alapján Izrael Állam fegyveres önvédelmét, habár elismerem, hogy ebben kérdésben nem vagyok elfogulatlan."
Történelmünk kényesebb momentumaival is foglalkozik:
"Mit vállaljak, ha két közösségbe születtem? Néha az egész poggyász ránk nehezedik. Nem lehetünk zsidóként sem csak áldozatok, már csak azért sem, mert a történelem számos zsidó tettet és tettest tart számon. Nincs bűntelen nép, csak erkölcsi tompaság van. Nem lehet a lelkünkre nehezedő teherként nem vállalnunk Rákosit és zsidó uszályát. Egy zsidónak szenvednie kell, ha izraeli arab gyereket lőnek le."
És bár óvnám az olvasókat az ilyen marhaságoktól, mint pl.
"...a Római Birodalom népességének egytizede volt zsidó..."
(végül az esszé szabados műfaj, nem történetírás. összességében abszolút érdemes az olvasásra - bennem pl. most tudatosult, tudnom illett volna, hogy Auschwitz az egykori Monarcia területén - északi csücskében - fekszik. (Még nem jártam ott, a turistáknak biztos elmondják, tkp. határváros volt Lengyelországgal, én egy hajszállal még északabbra képzeltem.)
Maradok rajongója,
a Cinkosnak.
*
2 rokon könyv:
Marianna D. Birnbaum: Esterházy, Konrád, Spiró
Jeruzsálemben - három beszélgetés
&
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)