Barney Stinson és Matt Kuhn: A tesó kódex - a CBS Így jártam anyátokkal című sorozatából
[The bro code, 2008]
ford. Gyurkovics Máté és Pusztai Péter
Könyvmolyképző K., 2010
[egy eltartott kisujjú: négy és fél ujjas tesópacsi]
Barney Stinson tul'képp csak egy mellékszereplő egyik kedvenc sorozatomban, mégis lemos mindenki mást a képernyőről – a figura és a színész egyaránt érdekesebb, mint bármelyikük a jövendőbelijét kereső Ted asztaltárságából.
Na de tegyük méltó helyére ezt az opus magnumot! (Nem, Tesók, most nem a arról dumálok.) A mű a világirodalomban egyedülálló módon ötvözi a szikár jogi constitutumok komolyságát és a bővérű humor léhaságát, bár tesóalkotmány, lehet felette röhögni is, persze csak ha a csajunk nincs otthon, mert még belenéz – bár ez sem tragédia, pasifelügyelet mellett nem gond, mert megmutathatjuk neki az egyetlen, csajoknak szóló fejezetet (ha elöl felejtenénk, itt hagyjuk nyitva), ami meggyőzően félrevezető, csak legyint ránk, és megy vissza körmöt ráspolyozni. (Bár a Tesó-ősatyák hatalmas lehetőséget rejtettek itt el, ami a női életpálya modellt illeti: feltalálták - és egyben hozzájárultak - a női szárnysegéd intézményéhez - ami zseniális trükk! Részletek, fortélyok és használati útmutató a könyvben. Csak nehéz kinevelni őket rájuk találni...)
Nagyon élveztem a humorát, amit persze nem kell komolyan venni – bár a szinte véletlenül, elszólásképpen említett női változat, amibe szerzőnk egyszer belekukkolhatott egy pillanatra, a Bula Regula felcsigázta az érdeklődésemet…
Ami feltűnő benne, az a harsány homofóbia, ami vicces ugyan, de különös, ha tekintetbe vesszük, hogy a Barneyt zseniálisan megformáló színész az egyik leghíresebb melegceleb, így kissé stichje lesz a dolognak (annál jobb színész, hogy felülemelkedik ezen – immár sokadik évad óta). Persze a könyvhöz Barneynak, azaz Neil Patrick Harrisnek semmi köze, viszont a szerzőnek van köze a sorozathoz, az egyik epizódíró a sokból, így ő csak a sorozat szellemiségének megfelelően lehúzott még egy előbőrt…
A könyv humorának sajátossága amúgy a rengeteg szójáték, és ennek magyarítása nem lehetett kis meló, így külön gratulációt érdemel Gyurkovics Máté és Pusztai Péter: kösz, Tesók!
p.s.
A kötet mellé nemrég kiadott zsebkönyvnyi „tutikalauz” zömmel (vagy tán egészen?) ebből válogat, de sajnos éppen a leggázosabb poénokból, szóval azt már nem ajánlanám.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)