Tóth Olga: Csupasz nyulak
Ulpius-ház, 2011
[három és fél bambi]
"Előbb tudtam meg, mi az abortusz, mint azt, hogy valójában hogyan lesz a gyerek."
"A közelmúlt Magyarországán, a hatvanas évek árnyékként, emlékként még köztünk élő díszletei között játszódik Tóth Olga regénye. A könyvnek két narrátora és egyben két főszereplője is van, akik felváltva szövik a történetet, két oldalról közelítve, és alakítva eggyé a családi sztorit. A mesélők ugyanis testvérek: az idősebbik, Eszter huszonegy éves gyógyszerészeti asszisztens, aki egy soproni üdülésből "örök emlékkel" tér haza: egy kisbabával a pocakjában; és húga, Zsuzsi még csak most lesz nyolcadikos, és életcélja (...) a legjobb úttörőnek lenni az iskolában.
Eszter sokáig titkolja terhességét, a testvére pedig titokban figyeli nővére színe változását - de csak addig, míg ki a lány fel nem vállalja állapotát. A vallomást hatalmas botrány, kitagadás, elzárkózás követi: a néma anyát Zsuzsi saját kiválóságával szeretné felvidítani - hiába."
(kello.hu)
A szociológus regénye sokkal inkább szól az anyaság fizikai, testi élményéről, mintsem a lányanyaságról az erkölcstelen, mégis prűd szocializmusban. S mivel a történetet tulajdonképpen a testvérek szemével látjuk váltakozva (random narrációban), megkapjuk a nővé érés élményeit is. Meg a babáról lemondás vívódásait.
Női olvasókra bizonyára nagyobb hatást gyakorol majd – és mivel a könyvet az olvasó „fejezi be”, a női irodalmat sem az író személye, inkább a befogadók határozzák meg, ebben sem lesz hiba. A testvérek korkülönbségei miatt pedig minden korosztály rátalál benne a maga élményire, féltéseire, vágyaira.
„Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség"
A kora ötvenes évek politikusa, Ratkó Anna ukáza ellenére a szocialista sajtóban (Nők Laőpja) csak a 60-as években született meg az első leányanyát pártoló cikk, de ez kevés volt: kimondatlanul, de sokáig szégyen Magyarországon férj nélkül szülni.
Persze a szoci családmodellt is kifekteti az írónő a boncasztalra, összes lappangó bajával, amik a család széteséséhez vezetnek - ahogy az a valóságban is modellszerűen megvalósult, pl. ahogy még együtt élnek, de jogilag már elváltak a szülők, a gyerekek meg nem tudnak hova menni.
Na persze nem koromfekete mese ez, a végére szépen megboldogul a történet, ahogy a borító derűs zánkai hangulatot árasztó kollázsának úttörőjelvénye mondja: mindig van Előre!
Mások: origo
1 rokon könyv:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)