Christie, Agatha (1890-1976): Chimneys titka [Secret of Chimneys, 1925] ford. Katona Tamás
(előző ford.: Királyok és kalandorok, 1997.)
Európa, 2011.
Ez valami rettenetes. Az még okés, hogy korai mű, de minek ilyeneket újra kiadni az életműsorozatban, pláne mivel épp hogy krimi, inkább kalandregény, sőt mese… mert olyan a nyelve is, mintha tinikorában írta volna romantikus lánykori csipákkal a szeme sarkában (pedig 35 éves korában adták ki – 1925-ben). Éppen hogy nem Bergengócia a helyszín (helyette a vicces kiméra nevű, talán a frissen született Hercegovina és Szlovákia államok nevéből fércelt „Hercoszlovákia” – miközben minden más Romániára hajaz, sőt a sok balkáni utalás egyenesen Drakula hátborzongatóan sötét országát idézi meg… (Vámpírok szerencsére nincsenek, pedig ezzel jól megelőzte volna a korát Lady Agatha).
"-Hercoszlovákiáról? – kérdezte, és volt a hangjának volt valami különös csengése.
-Igen, mit tudsz róla?
-Csak azt tudom, amit mindenki tud. Balkáni állam, ha igaz. Legnagyobb folyói? Nem tudom. Legnagyobb hegyei? Nem tudom, csak azt, hogy sok van belőlük. Fővárosa Ekarest. Lakossága? Jobbára útonállók. Népszokások? Királyt ölni és forradalmat szítani. Az utolsó királyt, IV. Miklóst vagy hét évvel ezelőtt meggyilkolták. Azóta köztársaság. Ami azt illeti, mindenre alkalmas hely."
[Talán az egyetlen üdítő részlet]
Ha dicsérni akarnám, akkor annyit mondhatnék, a leggyengébb Wodehouse-hoz mérhető csak, talán a szintén elrontott Kirabol a komornyikom hasonlít hozzá (de még az is sokkal jobb ennél), túlcifrázott, erőltetett, főleg: komolytalan.
Az sem menti meg, hogy tkp. most olvashatjuk először teljes kiadásban, újrafordítva, és Katona Tamás is hiába remekel (pl. "szélhámozó"), nem segít semmit. Tanulópénz, amit most a sorozat vásárlóival fizettet meg az Európa. Igaz, így járnak a nagyok, pl. Rejtő (rajongói) is: az életműkiadásba beletették a (Rejtőnél ráadásul nagyságrendekkel több) korai illetve silány műveket is.
(Nem bírtam végigolvasni, a második felében már fejezeteket ugrottam át. Sorry.)
[2]
*
Miklya Anna (1987-): A hivatásos Jelenkor, 2011
(Zseb)elemi ösztön
Egyetemista eszkortkisasszonyból luxusprosti, majd (közben) egyházi iskolában tanár… Félárvaság, szerelmek és dugások, meleg iskolapszichológus és ketrecharchoz illő tanári szoba, rosszcsont kamaszfiú és koravén húg… A nyelve(zete) tabumentes, szűzebb (szemű) olvasóknak bizonyára új lesz, de engem inkább a rendszerváltás kori Erato magazin erotikus novelláira emlékeztetett, ami persze rang is lehetne, de nem 2011-ben.
A jelenkor kurvairodalmához képest viszont egy üde színfolt – az ondófoltként odakent többi fércműhöz k é p e s t (lásd pl. Szalai Vivien könyveit) mindenképpen egy jól megírt, hatásos szöveg.
[három és fél ügyfél egy este]
*
Jo Nesbø (1960-): Hóember [Snømannen, 2007] ford. Petrikovics Edit
Animus, 2012.
Kissé elkomolytalankodta, de még így is nehéz volt letenni kis szünetekre – nem is arra gondolok, amit @egy_ember molytárs reklamált benne, hogy az amerikai piacot figyelemre véve írta bele a sok amerikai elnökös mondatot, mert az utolsó ilyenben be is pancsol ennek az elnökkultusznak, inkább a túlontúl életszerűtlen esetre, ami a kötet főhibbantját illeti (persze lehet h csak én lettem relatív széplelkű), meg vannak kisebb-nagyobb hibák is a történetben, pl. az elején az elrejtett telefont elég lett volna csak megcsörgetni… Vagy annak a bizonyos rendőrnek a khm, sátáni átváltozása, majd vissza… kissé túlírva… Na mindegy. Így is élvezetes krimi.
[négy jégcsap]
Jo Nesbø: Nemeszisz "A mosoly úgy vibrált, mint egy hibás neoncső."
Bosszú – ez a vezérfonala az aktuális norvég krimikirály Hóember-t követő krimijének, és persze nem hagyja ki az konyhafilozófiai szintű fejtegetéseket sem, miszerint az állam is erre az érvrendszerre épül, csak épp mederbe terelte a hetedizigleni bosszú elvét, egészen a – Nesbonál szintén szokásos - lélektani extremitásokig (senki nem normális, csak egyesek ebben is kilógnak a sorból).
Az itt soron következő Harry Hole-történet ismét egy sokfonatú krimiszál, jól elhelyezett csavarokkal, Harrynk ismét iszik, de helyén van az esze, a múltkor azt írtam, nem igazán "okos" (az a lelőtt exkolleginája volt), úgy értettem, nem egy tanult ember, de megvan a magához való józan esze – és nem bízik senkiben.
Két érdekes mellékszál van még, egyrészt a rossz zsaru története a befejezéséhez látszik közeledni, a másik, sokkal látványosabb pedig a cigányságé, a cigánymaffiáé, nem érdektelen, még ha kissé fantasztikus történet kerekedett is ki belőle.
Azért a fél pont levonás, mert kissé sűrű, túl körmönfont, és… hogy ne bízza el magát a jó öreg Jo.
[négy és fél hibás neoncső]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)