Szeged : EMK Rendezvényszervező Kft., 2011.
Szöged első „fényírdáját” az Ámerikából visszatért Debrecenyi József gründolta 1859-ben. Bár az első városfotókat nem ő, hanem egy helyi gyógyszerész készítette kb. ugyanekkor, a francia vasúttársaság munkáját kísérve. A „nagy háborúig” már egy tucatra nő a szegedi fényképészek száma.
Az 1879-es árvízre utaltam fentebb, pl. volt egy vár is, és lebontották még a régi városházát is. Az 1930-as évekre teljesen átalakult városkép, a régi Szeged „maradékát” (Palánk) az egyetemi központ kiépítésével – a kolozsvári egyetem átköltöztetésével – törölték el.
A modernizálás egyik következménye – kissé atavisztikus módon – a papucsipar reneszánsza lett: csak az utcák kikövezése után kezdték a helyiek (a nők) hordani a papucsot, a régi török kori papucsnak enélkül alighanem bealkonyult lekonyult volna a bojt az orrán… Csak az 1880-as évektől lett külön szakma a papucskészítés, az 1900-as évekre már 81 műhelyt jegyeznek, mindaddig a csizmadiák foglalkoztak vele mellékesen. Mit tesz a macskakő! Lehet, ma is divatba kéne hozni az utcai papucsviselést?
Minden kép egy regény, ha nem is mind várostörténeti jellegű, mint pl. a "Juhász Gyula egyéves korában partedlivel, 1884"… – jóval később, mint egy strandszépségverseny zsűrielnöke köszön vissza :)
Felbukkan még – sok más szögedi celeb celebritás mellett Dankó Pista is, még élőben, vagy a szabadtéri színpad legelső, Madách-előadásának képei (rend. Bánffy Miklós).
Ínyenceknek!
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)