Segal Viktor: Ízek és formák
Boook K., 2011.
[öt pörkölt pisztáciamorzsa]
A sztárszakács kaffkai hangzású előző kötetét (Színek és ízek, 2010) csak messziről láttam, de ebbe most jobban belebújtam. Végig nem főztem, sőt csak abban az értelemben "olvastam ki", ahogy egy szakácskönyvet lehet: többet merengtem a képek felett, mint a recepteken, azokat úgyis újra előveszi az ember, amikor a hálóból (mert ilyesmit a legjobb az ágyban lapozgatni először, nem egyedül) már kicipelte a könyvet a konyhába. (Könyvesbloggerek asztalnál is olvashatják.) Szégyenletesen gyorsan abszolváltam, egyetlen napfényes őszi délután - mert pl. Locatelli mester nagyművét hónapok óta lapozgatom.
Brunch, fúziós konyha, grissini, szumák (p38 - ?, aztán a kötet végén a kisszótárban rátaláltam), galang gyökér (a fűszeres polcon a giling mellett), lazacceviche, tartlette, kókuszecet (bár megfogadtam, a mákolaj óta nem csodálkozom semminek a létezésén...) - hát nem egyszerű bevásárlólistát nyom a kezünkbe a konyhakések fekete öves mestere, Mr.Segal! Ráadásul mind mind valami borzongatóan izgalmas, neolit egyszerűségű kőbetontányéron (!) tálalva:
Egyszerű a munkamegosztás a bloggerek közt: az egyszeri könyves fajta csak olvassa (és csorgatja rá...), a gasztrobloggerek meg megfőzik. Így most (még) csak elképzeltem:
Álomelőétel: sütőtökös rösztiburgonya fűszeres padlizsánlekvárral Vagy Sütőtökrizottó sült articsókában
Álomfőétel: Pisztáciás báránykebab tejszínes káposztával Vagy Érlelt marhahátszín mangós polentával
Két álomdesszert: Gránátalmasorbet diós-mandulás morzsával És (akárcsak Fűszeres Eszternek - kép őnála): Thai bazsalikomos-lime-os panna cotta
Mondjuk ahhoz képest, mennyire sokat beszél róla és dicsőíti közös kedvencünket, a padlizsánt, több recept szól az uncsi csicseriborsóról is. Persze sebaj. A következő könyve talán az lesz, hogy Aubergine - a világ lilán.
(Mint később megtudtam a kiadótól, padlizsánból egy egész fejezetnyi van Segal első könyvében, ezért került ide kevesebb.)
Érdekes egyébként, mennyire nem egyszemélyes mű egy szakácskönyv: én naiv azt hittem, egy mesterszakács könyvében a (leírt) szöveg is saját. Mint - ismét, utólag - megtudtam, "a szövegeket gyakorlatilag Viktor mondta tollba", a könyvadatok szerint viszont "Szöveg: Bajor L. Zsófi, Osvárt Judit". Maradjon hát műhelytitkok, vajon csak az olajozó kenőtoll járt-e Segal kezében.
Hibátlan, mégis személytelennek tűnik a könyv kissé (hiába említi benne, pl. mik a kedvencei a feleségének). A pazar fotókért pedig Végel Dánielt és Körmendi Imrét illeti a köszönet - amit pl. az articsókás tányérral műveltek, az már... messze több, mint sima ételfotózás. (S éppen ezt a képet nem találtam a neten, grr!)
A kötet végén a már kötelező elem, a gasztroszex bónusz: randireceptek, és úgy tűnik a sült libamáj elengedhetetlen kelléke ezeknek, Marton Levente barackkal tálalta, Segal pedig fügével, ééés: narancsredukcióval...
Mások a könyvről: pisztácia blog, stilblog, lakásétterem, Gabojsza konyhája - és a Boook kiadó.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)