Amit lerombol a történelem, fölépíti a szerelem
[The invisible bridge, 2010.] ford. Kepes János
Libri, 2011.
[három aranyhíd - egy határfolyón]
"Orringer első regénye a huszadik századi, harmincas és negyvenes évekbeli Európában és Magyarországon játszódik, szereplői pedig magyar zsidók. Az egyébként sokszereplős történet tulajdonképpeni főhőse egy Lévi András nevű fiatalember, aki - élve a hitközség anyagi támogatásával - Párizsba érkezik építészetet tanulni. A sors úgy hozza, hogy nemcsak a szállása, de az egyetem mellett végzett munkája is a művésznegyedhez köti: Quartier Latin-beli szobácskájából jár esténként a legendás Sarah Bernhard színházába díszletet építeni. Itt ismerkedik meg Klárával, a nála kilenc évvel idősebb, de még mindig megkapóan szép balettmesternővel, akivel szenvedélyes szerelemre gyulladnak egymás iránt. Ahogy lelkileg is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy derül ki fokozatosan András számára, hogy kedvese fájdalmas titkot tartogat a múltjával, Magyarország másfél évtizeddel azelőtti elhagyásának okaival kapcsolatban. Mindeközben a nácizmus tüze felcsap Németországban, és lassan lángjai Európára is átterjednek, előrevetítve a közelgő világégés rémképét. András és Klára úgy döntenek, hogy a vész idején vissza kell térniük szülőhazájukba... A nagyszabású romantikus történelmi regény színvonalas kikapcsolódást ígér a műfaj híveinek. "
(kello.hu)
Hatalmas (hetedfélszáz oldalas!) 20. századi tablónak indult, már kezdtem magamban dicsérni részletgazdagságáért, magyar emigráns szereplői lehetővé tették, hogy szimultán járjuk be Magyar- és Franciaországot a két világháború közt – de aztán ráuntam a szereplőkre, felfeslettek az aprólékosan kidolgozott, jó ideig hitelesítő történelmi betétek.
Kissé erős volt például, hogy 1922-ben két csendőr-detektív (ez is zavaros) az Andrássy úton megerőszakol illetve megöl két, már híres zsidó balett-táncost (és viszont), és mindebbe közvetve belekeveredik Klebelsberg Kuno, sőt maga Horthy is (aki mellesleg pártolta a zsidó művészeket). Mindez persze sorsfordító hőseink életében, mégis, épp húsz évvel később tartottam volna hihetőnek/hitelesnek. Ez csak egy eset, de kiábrándulásom ekkor fordult át végleg csalódássá.
Ekkorra már belefáradtam a szövegbe is, mely tisztes szöveggyártó iparosmunka csupán – még ha érezni, hogy sokkal többet tűzött ki célul a szerző, akkor is. Bármely részlete elmenne jeles iskolai dolgozatnak fogalmazástan órán, de szinte sehol semmi egyéni íz, amiről felismerhető lenne, nincs igazán egyéni stílusa, csak egy eminens a bestsellerek előszobájában.
Például csak a 200. oldal környékén tűnt fel az első igazi szókép, hasonlat, addig éppen hogy elértem az első olvasás kíváncsiságának lendületével, s nemigen volt már, ami tovább vigyen. Ehhez képest oroszos léptékű nagyregény (mármint terjedelemre), nem érte meg befejeznem, a közepénél (a 300. oldal körül) lapoztam egy nagyot a legvégére.
Hepiend egyébként csak annyi van, amennyi a nyilas és a komenista korszakokba beleférhet (pogrom és zsidó esküvő, nácik európai nagypolitikája, mindennapi túlélés idehaza, a nyilas időkig illetve '56-ig bezárólag. Járunk a Nefelejcs utcában is, ahonnan ugyanekkor indul útjára Köves Gyuri... Rá is cuppant Koltai.) A diktatúrák 20. századra eső árnyékában megélt mindennapokat néhol nagyszerűen visszaadja, de ez ügyben érdemesebb történelemkönyveket fogyasztani. Regénynek, korrajznak egyaránt fogyatékos - de legalább van mit markolni rajta.
...ó, ...ió, recepció:
"Terjengős és közhelyes. Ha két szóval jellemeznénk Julie Orringer Láthatatlan híd című könyvét, hát ez a kettő lenne az. De 650 sűrűn teleírt oldal mégiscsak többet érdemel, ahogy a téma is: a magyar felmenőkkel is bíró fiatal amerikai írónő nagyregénye két magyar zsidó család összefonódó története a II. világháborúba sodródó Európában."
"A láthatatlan híd című családregény három pesti zsidó testvér több évtizedes történetét futtatja ki az '56-os forradalmi eseményekre és az emigrációra. A Hogyan lélegezzünk víz alatt című novelláskötete után első, részben nagyapja történetét elbeszélő regényét publikáló Orringer október 21-én mutatja be könyvét Budapesten a magyar olvasóknak. A kiadóként nemrég színre lépő Libri egyik első nagy kasszasikere lehet e megkapó mű; legalábbis A láthatatlan híd a tengerentúlon már tarolt. A márciusi amerikai kiadás után a mű májusban már vezette az egyik legnépszerűbb netes könyvkereskedés, az Amazon.com eladási listáját, sőt a számtalan elismerő kritika mellett szerepelt a San Francisco Chronicle és a Los Angeles Times „év könyve" lajstromában, valamint a The New York Times „figyelemre méltó" regényei között." (hetiválasz.hu)
Hát, hajrá. De én szóltam!
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)