[Pagony, 2011]
Ami a spenót a ma kisdinóinak, az a páfrány a zsírkréta korban. És ha válogatós is a dinó, plusz nem hallgat a dinószülőkre, akkor olyan bogyót is bekap, amitől összemegy, és bizony a csorda magára hagyja, mert még nem volt dinógyámügy.
Hősünk, a kis triceratopsz, Trikó pajtása egy törpenövésű (és nem túl okos) Tirex (Nyamm) lesz, akivel együtt keresik a gyógyírt mignonságukra, ám egyszer csak – nem túl ügyes átkötéssel – átkerülnek a mába, a cinkeszauruszok, vaddinók és sündinók világába, sőt vonatra is szállnak.
Humoros, aranyos, mi kell még? (Egy kis páfrányfőzelék?)
*
[Ab ovo, 2011]Szívbéli rokon gasztrokrónikásainkat felkeressük, vagy nem is, inkább csak utánuk olvasunk, miközben megfőzzük egy-egy receptjüket. A kéziratot bestauboljuk (ezt most olvastam nála, én is utánagugliztam, tessenek maguk is) családi legendáriumunkkal, az időközben esetleg elcsöppent nyálat feltöröljük, majd csepp humorral, széles karéj derűvel feladjuk.
[4,5]
*
[ford., az előszót és a jegyzeteket írta M. Nagy Miklós; Európa, 2011 (1951; 1. kiad.: 1955.; első teljes kiad.: 2007)]
(Nem fejeztem be)
Nem volt csalódás: éppen erre a semmitmondásra, erre a tömény fingszagra számítottam. Egy újabb legendával kevesebb. Értem én, hogy nemzedéki regény, hogy úgymond kulcsregény, meg hogy pukkasztósfóliának használta a derék polgárokat, legalábbis ez volt tervben, eleinte biztos pukkadoztak is, én már csak ásítok ezen, hiába mindez, ha nyögvenyelően ("ahh, mélyebbre, ó Allan!") unalmas, legalábbis jó része az, egyszerűen érdektelen. És ahogy kipukkadt a legenda az írásmű születésének (sőt Istentől sugallt) spontaneitása ügyében, éppúgy lyukas gumi csak a zengzetes, féktelen szabadságszerelem.
"...És még pikánsabb a történet attól, hogy miközben az Úton egyfelől az új nemzedék büszke és dacos szabadságvágyának jelképe lett, Kerouac végül „bármilyen” változtatásba beleegyezett, csak hogy végre megjelenhessen a Szentlélek által diktált könyve, melyet azonban ő maga is többször átírt az őrült – vagy inkább végtelenül józan és koncentrált munkával töltött – 1951-es áprilisi hetek óta." (Előszó, M. Nagy Miklós, ld. lent)
Önáltató kiskamaszok maradtak ősz borostával is, pláne a benzedrin ködében. (Ami, ha nem is az íráskor, de az úton fogyott rendesen.).
Akkor már inkább Tom Wolf Savpróbája. Ő még író is.
[3 és fél finggal töltött lufi]
Mások:
moly: Úton illetve "Az eredeti tekercs"
...s főleg: M. Nagy Miklós a könyv előszavában, ill. kissé más verzióban az Alexandra Könyvjelző magazinban
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)