
[Frelseren, 2005] ford. Petrikovics Edit
Animus, 2010., 2012.
[4 és fél kravátlicsomó]
Mondhatnám, végre valami közös bennem és Harry Hole-ban! Mert még csak leendő alkesz vagyok, sosem leszek 196 cm, és temérdek cinizmusommal is jóval szentimentálisabb vagyok nála. Viszont csendben is hallom a karórák másodpercmutatóinak ketyegését és engem is megőrjítenek, bár az ablakon nem szokásom kihajibálni őket.
Aztán szembesülnöm kellett vele, hogy Hole-t csak a spéci, milliós platinaketyerék ingerlik, engem meg az összes, szóval mégsem vagyunk tesók. De talán jobb is így.
Amúgy… egy tipikus (remek) Jo Nesbø-s kirakós krimi, egy hatalmas mozaik, melynek millió eleme közül néhány az előző, más pedig már a következő ("Hóember") H.Hole-történethez vezet át.
A regény nem megváltás, de erős, combos munka. Nem sok esélye van a szociológiának Skandináviában, amíg ilyen írók dolgoznak arrafelé, mint J.N.
Egyedül az furdalja még az oldalamat – mint egyik hősünknek az üvegcserép –, hogy a gyilkos mifenének hord a zsebében piszoárillatosító labdacsot!?
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)