[Vi danskere, 2010] ford. Bogdán Ágnes
ill. Lars Nørgaard
Polar / QLT Műfordító Bt., 2012.
dán / kortárs / vers
[3 sajtlyuk]
"A dán uralkodóház igen előkelő.
A telejébe még olcsó is.
Egy elnöknél sokkal kevesebbe kerül,
bizonygatják hívei,
és persze sokkal, de sokkal előkelőbb."
(Az uralkodóház igazán jó üzlet)
Ti, dánok
Dánia éppolyan ország lehet, mint mindegyik más: hol börtön, hol a legcoolabb cuccok hona, belefér a halálszagú, eldugott vidéki élet a lapály legvégén és a leghúzósabb mozi vagy könyv is a Nyugat epicentrumainak egyikében. Legoland, és ugye egy legós dobozból mindig hiányzik egy-két elem – de mindig akad pár nem oda való is. Valami ilyesmi lehet Dánia, és bizonyára ezt az ízt adná át a költő is, legalábbis dánul biztosabban, magyarul valahogy nem jön át, nem hibáztatom a fordítót, ez a kötetke talán csak dánoknak mond valamit, ezért csak ugyanazt tettem, amit a szerző, megforgattam magamban a Dánia szót (Nordbrandt dán szavakat húz a fondüvillára, én csak kapirgáltam a morzsák közt.)
Sajtok, lego, filmek – az első hívószavak, amik a dán szóra kiköp az agyam. Nem rossz országimázs magában sem, mert ugye mit köpne a magyarra egy dán agya... jobb bele sem gondolni (pár uniós hír mellé mindössze egy magyar éttermet adott ki a Koppenhágai Post)
„Megépült a legmagasabb Lego torony ” - jelenleg éppen ezt a hírt dobja ki elsőnek a legnagyobb magyar hírportál (leszámítva sporthíreket) Dániára keresve (ez is Dél-Koreában épült, csak a Lego miatt szerepelt benne Dánia, és mert Frederik, a koronaherceg tette fel az utolsó kockát), ez is árulkodó egy országról, meg az is, hogy fogalmam sincs, ki ott most a vezető politikus. Ahogy az sem tűnt fel, hogy éppen övék a soros uniós elnökség. Mióta egy szerkesztőség úgy gondolta, hogy megvicceli a muszlimokat pár karikatúrával, azóta valószínűleg nem történt semmi, csak nőtt, majd fogyott a Hold, ami ugye dán sajtból van, mióta a hollandban túl THC-t találtak.
Dánia, nekem:
Mi mást tehet a nagy lapály népe, mint hogy viccelődjenek magukon? Nem véletlen, hogy az egzisztencialista Kierkegard doktori disszertációjának címe: Az irónia fogalmáról, állandó tekintettel Szókratészra. Azt hiszem, mindent ezen a prizmán át kéne nézni ebben az országban.
Ehhez a magyarok is nagy segítséget adtak, itt van mindjárt a magyar nyelv szófacsarója, Horváth István, akinek talán leghírhedtebb etimológiai ostobasága Koppenhága nevének megfejtése, a „Kappanhágó”.
Aztán ott annak a remekmű söreik – néha már Pesten is kaphatók néha! - Mikkeler
Aztán a dán királyi légidesszant:
Lars von Trier
Susanne Bier
Mads Mikkelsen
Nikolaj Lie Kaas
Paprika Steen
Stb.
Eddig nem sok dánt olvastam, illetve alig írtam róluk, Karen Blixen nekem elsősorban a Babette lakomája, az is inkább filmen, de azután előreugrott a várólistán, s nem is hiába, most adták ki tőle a krimijét is! (Angyalok bosszúja)
Janne Teller a legmenőbb dán ma, előbb betiltották, majd kötelező olvasmány lett a Semmi, majd pedig egy Spiró: Feleségverseny-szerű (polgár)háborús utópiát vágott az arcunkba. Jussi Adler-Olsen a k.é.m.-listámon szerepel, fogyasszunk skandináv krimiket nagykanállal!
Ja, meg van még a dán születésű norvég herceg (beházasodott), aki novellákat ír...
Ja meg persze a pedofil gyerekíró, Andersen és Niels Bohr, aki segített nem csinálni atombombát a náciknak, de ezek és mások benne vannak az útikönyvekben is.
„A legtöbb dán vers ronda.
Az enyém sem kivétel, nehéz fába vágtam a fejszém.”
(Anyanyelv, részlet)
Nordbrandt nem kíméletes hazájával, szapulja erősen, éppoly erősen, amilyen gyengék a versek (legalábbis ezek a versnek nevezett szövegek), neki éppen Amszterdam jön be, és az anyanyelvét sem találja a legszebbnek (igaza lehet), inkább a dán nyelv választotta őt, mint fordítva, írja. Persze térdig gázolunk az irónia sűrűjében, mint a dán sertésgazda valami másban, csak az gumicsizmában, mi pedig értetlenül. Olyan kis szelet ez a kortárs Dániából, hogy aligha értjük meg, csak egy darabka a sajttálról, s aligha a legjobb falat.
Henrik Nordbrandt (1945-)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)