Benkő Andrea - Lipták Dorottya szerk.: Vállalkozás, kultúra, polgárosodás - Heckenast Gusztáv születésének 200. évfordulójára
A kiállítást rend. Lipták Dorottya
Országos Széchényi Könyvtár, 2011
[4]
Kiadói, kereskedői munkájába betekintve egy profi mai píáros, marketinges képességekkel jól felvértezett manager képe bontakozik ki. Sokat költött a reprezentációra: bár (relatíve) szerényen élt, sokat mecénáskodott és tevékenyen közreműködött a kulturális életben, pl. zongoraszalont tartott fenn a mai Vörösmarty téren. Törzsvendégnek számított nála pl. Jókai, Vörösmarty, Bajza, Tompa, Vajda, Gyulai, Kemény, Eötvös de erős a kapcsolata Németország felé is (Wigandok), és persze szorosak a felvidéki németséggel és evangélikussággal is.
És persze szó lesz az Arany Fogpiszkáló Rendről is.
Heckenast Gusztáv
(Kassa, 1811. szeptember 2. – Pozsony, 1878. április 10.)
nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó.
(wiki)
Dióhéjban a Heckenastokról.
Sváji család: Sankt Gallen.
Az ősapa" – akár EP-i értelemben is – H. Márton, kalapos, Harkáról, 1670. Az ükapa is kalapos még, már Sopronban, apja ev. lelkész. Oldalágon a leszármazottak: akad köztük ötvös, tanító, s a mába érkezve: zongorakereskedő, orvos, irodalomtörténész (H. Dezső 1910-1989), de tévészerelő is. (HG lánya, Mária Sladovich Ferdinánd báróhoz megy, +1936)
Ifjúkor: Kassa, Eperjes. Fűszerkereskedőből könyvesbolti segéd Wigand Ottónál – későbbi apósa. 1832: Ottó Lipcsébe emigrál a nem épp kiadóbarát kultúrpolitika miatt, Gusztáv 1834-től tulaj. Kölcsönző könyvtárat nyit 1838-, pedig az árvíz majdnem mindenét elviszi. 1841- társul Landererrel. (1848… „a forradalomban kevéssé exponálja magát”. Pesti Hírlap. Kossuth. Bankjegynyomda.)
Második házassága a kiadócég főkönyvelőjének lányával (Lövészy Terézia fiatalon meghal.) 3. házassága, 1859: Bajza Lenke*, aki majd 2 gyerek után elválik tőle és hozzámegy Beniczky Ferenc földbirtokoshoz. 4. neje: Jurenák Stefánia. (* Bajza József mellett rokoni szálak kötik majd az írók közül Vörösmartyhoz is.)
Pilismaróton Feszl Frigyessel építtet Dunára néző villát, tájkertet. 1873: 800 ezer forintért eladja cégkomplexumát a Franklin társulatnak. Pozsony, palotája földszintjén is (német nyelvű) könyvesboltot és kiadót működtet. (1811-1878)
Hiteles könyvkereskedő (1772. tv.) előírásai közt: latin és német nyelv mellett még egy harmadik idegen nyelven is kellett tudnia – ez ált. a francia volt ekkortájt.
Az albumban – ahogy a kiállításon is – a Pesti Hírlapnak a Helytartótanács Központi Könyvvizsgáló bizottsága által cenzúrázott példánya is látható, egyéb relikviák közt:
A "12 pont" Columbia gyorssajtója, BTM Kiscelli Múzeum Műszaki Gyűjtemény -
az OSZK kiállítására daruval emelték be
1854: újabb sajtórendészeti tv.: eltörölte a direkt cenzúrát, de nem volt benne köszönet, körmönfont módon öncenzúrára kényszerített, mert utólagos elkobzással nagy kár érhette a nyomdászt és kiadót. (érv. 1867-ig.) 1875: első rendezése az írói, kiadói jogoknak.
A H.-birodalom legnagyobb példányszámban kiadott műfajai: 1. szépirodalom, 2. tankönyvek, 3. tört., politika. Összesen: majdnem 1300 kötet, ebből (kerekítve) 900 magyar, 300 német, 20 latin, stb.
Kiadói, kereskedői munkájába betekintve egy profi mai píáros, marketinges képességekkel jól felvértezett manager képe bontakozik ki. Sokat költött a reprezentációra: bár (relatíve) szerényen élt, sokat mecénáskodott és tevékenyen közreműködött a kulturális életben, pl. zongoraszalont tartott fenn a mai Vörösmarty téren. Törzsvendégnek számított nála pl. Jókai, Vörösmarty, Bajza, Tompa, Vajda, Gyulai, Kemény, Eötvös de erős a kapcsolata Németország felé is (Wigandok), és persze szorosak a felvidéki németséggel és evangélikussággal is.
…és végül az Arany Fogpiszkáló Rendről:
Volkmann Róbert egy köpcös, nagybajszú alak a környezetében, számos képen, karikatúrán is látszik, régi barát a Felvidékről, a nevezett – zárt körű – férfitársaság titkára. H. kúriájának pincéjében gyűltek össze xxxxx mulatni az abszolutizmus éveiben. Pestiül, hiszen ekkor még német a város igazi anyanyelve: Orden der Ritten vom Güldenen Zahnstocken. Később Pesther Roastbbef-clubra módosítottak… Nem kizárt, hogy ellenzéki, és/vagy szabadkőműves csoportosulás is volt a társaság.
Arról még szívesen olvastam volna – mondjuk Hermann Róberttől, Deák Ágnestől – hogy lavírozott ilyen – szinte már gyanúsan – sikeresen a politikában és a szűken mért sajtószabadság viszonyai közepette… Tekintettel a korabeli III/III-asként funkcionáló, majd minden bizonnyal túlkompenzáló Landerer Lajosra (bár az ő ügye sem problémamentes).
A poszt címéért meg elnézést kérek - mindenekelőtt a családtól. :)
![olvastam még [201710]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/049f9e6954ce70f37ff3784aeb0097a6_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)