Darvasi László: Pálcika ha elindul akkor aztán zsupsz
Koncz Tímea rajz.
Magvető, 2012
magyar / kortárs / gyerek / mese
No ezért lett belőle más is: fakanál, nyalókapálcika, karmesterpálca, kerítésléc – többféle pálcika, mit ahány csokit szeret (és ismer egyáltalán) Gombóc Artúr (csak hogy egy 3D-s mesehőst is ideidézzek.) Szóval felszikrázik néha ez a mesekazal, mintha csak (Pálcika most kihúzza magát ) gyufa lenne, de azért az egész Pálcikára kifaragott mesefolyam kissé erőltetett, mint a felnőttek jókedve, mikor ujjuk közé csippentve csattogtatják a gyermek pofázmányát.
Ez a kötet úgy illik DL nagy (felnőtt) regényeihez, mint Michelangelóhoz az esztergált széklábak. (Némelyik azért a felnőttek szívét/bendőjét is megcsiklandhatja: pl. a Szalonna Rablók történetei.)
A Szalonna Rablók
Amikor Pálcika egyszer újra az erdőben bandukolt, a végzete összehozta a Szalonna Rablókkal. Ezek a fickók nagyon ravaszak és kegyetlenek voltak, mert csak szalonnát raboltak. Szalonna Ilona szerencsétlen rokonságát fosztogatták. De még a kolbász vagy a virsli se kellett nekik. Ragyoghatott a szalonnák mellett aranykarkötő vagy ezüstnyaklánc, gyé-mántos kitűző, smaragdos fülbevaló, a legfinomabb svájci csoki, kisautó, nagyautó, kisbaba vagy nagybaba, a Szalonna Rablók csak a szalonnát rabolták el. Sitty, sutty, már dugták is a zsákjukba a betyárok, és iszkiri, iszkiri. Amikor Pálcika találkozott a Szalonna Rablókkal, jókedvükben találta őket. A zsiványok kurjongatva sütögettek szalonnákat egy tisztáson. Meg is kínálták Pálcikát, de ő köszönte szépen, nem kért a sült szalonnákból.
[3,5]
*
Szabó T. Anna: Tatoktatok Kárpáti Tibor ill.
Magvető, 2012.
magyar / kortárs / gyerek / vers
Nekem együgyű és fárasztó volt ez a tatokozás, reménykedtem, hogy ha túl leszek a címadó versen, nem folytatódik ez az erőltetett nyelvzsonglőrködés, szófacsarás – hát de. ("Csiki-csuki csikizés", stb.") Számomra nem játékos, inkább fárasztó, ez persze hangulatfüggő, attól is függ, ki mikor veszi kézbe a kötetet, de ehhez a szó rossz értelmében kell infantilisnak lenni, hogy mulass rajta…Gyenge Varródani-utánzatok – pedig egy ideje már ő is inkább csak meglovagolja a könyvipar egyetlen sikerágazatát, a gyerekkönyvkiadást – legutóbbi kötetkéi neki is elég együgyűek helyenként.
Lehet kivi-kövezni.
(Azért akadnak jófélék is, pl. a Két vérnyúl, a Vitézdal és persze a Kalózdal …)
KÉT VÉRNYÚL
Havasi Attilának
Két vérnyúl vár a fű között, két szörnyűséges vérnyuszi,
piros szemükben tűz dörög, szájukban éles vérpuszi,
a lábuk húsig karmolász, a fejük borzas kergeség,
a tüskebajszú Vassurány s a bikkfafarkú Verpelét.Közel ne menj, mert felmorog a fű s elég egy pillanat,
a vérnyulak, a vérnyulak a homlokodnak ugranak,
és lesz csihi, és lesz puhi, a fülnek annyi, perc se kell –
hát csakis akkor menj oda, ha életed nem érdekel.Táncolnak aztán győztesen, és tapossák a tetemet,
és mindkettő még megzabál egy jól megtermett tehenet,
és bömböl-tombol-tamtamol, hogy felvinnyog a ferde rét,
a tüskebajszú Vassurány s a bikkfafarkú Verpelét.
[3,5]
*
Gyárfás Endre (1936-) : Terüljasztalkám óvodások, kisiskolások versei újévtől szilveszterig
Buzay István rajz.
Móra, 2012.
magyar / kortárs / gyerek / vers
Olyan Bóbitás.
(Ez dicséret volt.)
Leginkább kicsiknek, akiknek a nyelv még inkább „csak” zene.
[4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)