Jacques Le Goff: Középkori hősök és csodák [Héros et merveilles du Moyen âge, ] ford. Lőrinszky Ildikó
Európa, 2012.
történelem / művelődéstörténet / Európa / középkor / folklór
Nem egy medievisztikai szintézis, de nem is szánták annak, viszont aminek igen, annak meg túl vegyes, színvonalában is, nem állítom, hogy újat nem mondott, mert nekem a középkor még mindig eléggé sötét (a fejemben), de ismerősnek szinte minden ismerős volt. Tekintsük forgácsoknak a középkori Európa művelődéstörténetéről, folklórjáról, jobban járunk, ha tényleg csak a G. Duby (maga is sokat hivatkozik rá) stb. féle kézikönyvek után majszoljuk el ráadásként. Nyugodtan átugorható jó pár fejezete.
A neves professzor kisujjból kirázás, jegyzetei összesöprésének tipikus esete ez. Nem egy fejezet esetében többet érhetünk egy Wikipédia szócikkel is akár, már bocsánat. (Viszont pl. a trubadúr témában újat mondott – nem kell tőlük elájulni, talán félreértjük a jelenséget…) Népszerűsítő történelmi kiadványnak tűnik, ennek viszont ellentmond a filológiai apparátus, a szövegbeli, enumerációnak is is beillő felsorolások pl. egyes művek kiadásának előtörténetéről, illetve a kötetet záró 40 oldalnyi bibliográfia.
Sok olvasnivalót ajánl (Duby, stb. stb.), egyet továbbítok, sajnos nem elérhető magyarul: Joanot Martorell katalán írót, akinek lovagregényéről (Tirant lo Blanch, 1490) Cervantes nyilatkozott így: „…könyv ennél jobb nem lehet a világon…”
[3,5]
ps.
A fejezetcímek:
Artúr
A katedális
Nagy Károly
A vár
A lovag, a lovagság
A Cid
A kolostor
Eszem-iszom ország (Cocagne)
A zsonglőr
Az unikornis
Melusina
Merlin
A túlvilági sereg
Johanna nőpápa
A róka
Robin Hood
Roland
Trisztán és Izolda
A trubadúr és a Trouvère
A valkűr
(1924-)
*
Iancu Laura: Kinek a semmi a mindene - versek
M. Napló - Fokusz Egyes., 2012.
magyar / Moldva / kortárs / vers / vallásos költészet
Ajkam sovány, / kirágta az ima - esszenciája ez a két sor a kötetnek, vallásos, vallomásos költészet ez, egyre inkább. A fiatal (1978-) csángó írónő 4. verseskötete már - és sajnos egyre sablonosabb (előzőek: Névtelen nap, 2009; Karmaiból kihullajt, 2007; Pár csángó szó, 2004). Mintha egy egyre szűkebb szókincsű szöveggenerátor írná őket, persze meg-megvillan egy-egy szókép, de ezek már csak a simára kopott kavics fényei, nem a hasadó érc belső szikrái. Sajnos azt kell mondanom, egyre kevésbé meggyőző köteteket tesz a szerző, talán nem kéne évente publikálni valamit. (Prózai munkái - a néprajzi szakmunkákat persze nem számolva: Szeretföld, elb., 2011; Élet(fogytiglan), vallomásokşblevelek Borbáth Erzsébethez, 2009.) Szeretném mondani:népnyelvi egyszerűség jellemzi, de csak együgyű. Vallásosságában pedig hogy erőltetett, kegyeskedő-e vagy csupán naiv: nem is érdekel.
Idézet A gyász c. versből (p102.) :"rossz napja van az istennek" - Hát az lehet, ha ilyen istenes versekkel zaklatják.
Aztán valamelyest visszavonom ezt. Mert az Este a faluban (1.) c. vers beletalál, ehhez nem utólag rajzolja meg célkeresztet:
Áruld el, Uram,
minek ez sok nevesincs rettenet,
minek, hogy ül, leül az éjszaka,
hosszú szakálla nő a gyermeknek,
ráfagy nyála az éhségre,
áruld el, mi ebben olyan gyönyörű,
s miért fordítod el a fejed
ha szépnek s jónak nevezed?
Hát szép is, ahogy a nagydiófát
markából eteti a nap, s cseppenként
adagol vizet, hogy meg ne tikkadjon.
De mi van az árnyékában
halott fiára váró asszonnyal?
Hallottad utolsó szavát?
Most kővel játszik, ringatja lábát,
akárha aludni tanítana egy halottat._
(...)
(részlet)
Plusz fél csillag – erre a hegekkel szabdalt komor égre.
Nem, egy fél jó vers nem teszi jóvá a kötetet.
[3]
(1978-)
*
Alberto Moravia: A leselkedő[L'uomo che guarda, 1986] ford. Magyarósi Gizella
Európa, 1988, 2005.
Hatalmas feneket kerít írónk vágya tárgyainak, és hatalmas, már-már padlizsánszerű heréket és lószerszámnyi falloszt meztelen, Noéként kitakart apjának. (Oidipusz mellett van arról a freudi jegyzetekben, amikor apánk szereti el a mi asszonyukat?) Szemérmetlen, azaz mégse, úgy fürdünk a kitakart, feltárt szemérmekben, mint hentes a porcogókban, gyóntatófülke a bűnben, a szem a vágyak ködében. Moravia élvezi, ahogy zavarba hozza olvasóit, arcpirító pírt fest az olvasó arcára, netán még az altestben is vérbőséget okoz az agy mellett. Ez kérem egy nudista regény, morálnudista :) És ahogy nudisták közt nem illik felöltözve strandolni, itt sem illő takargatnivalóval megjelennie az olvasónak :)
Be van kerítve az olvasó, combok satui közé van fogva, el van rejtve a paraván mögé ő is: ahogy hősünk kukkol, éppúgy voyeurködik az olvasó is Moralia Moravia világában. Csak szemérmetlenül, ahogyan azt kell! (Egészségünkre)
(Talán sikerült legalább egy kicsit átadnom a hangulatát, de meg kell jegyeznem, a 21. században már kevéssé lehet bármi polgárpukkasztó. Ha olaszként olvasom, még az első kiadás korában, nem kerülte volna el, hogy 4 sápadt csillag helyett öt mozzarella golyóbist kap.)
[4]
(1907-1990)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)