Magvető, 2012.
ill. Rofusz Kinga
Várható megjelenés: 2012. nov.
magyar / erdélyi születésű / kortárs / mese / képeskönyv
[4 és fél fülnyi kertkapunyiszorgás]
"(…) ahol a város kezdődött, ott felültek a legsárgább villamosra, és úgy fütyörésztek, hogy majdnem kifújták a sínekből a kanyarokat.
(Amikor bámulták a vágtázó csodákat)
Igazi szépséges tündérirodalom. Igazán megint Angis (és persze Rofusz Kingás).
Limonádészőkeséggel, fűtenger átúszással, erdőszelídítéssel, felhőkoccanásokkal, töfögő diógombócokkal.
Persze ez mind csak színe a csodáknak, a fonákja ideát van, ebben a világban, ahol olvasódik, ahol úgy ropog a tetőcserép, mint a prézli.
Köszönöm, hogy előolvashattam.
És őrzöm a gyöngy szavait, ha meg elfeledném őket, csak írok a két rigólánynak. De inkább csak a faodúbarna hajúnak.
"Olyan ősz lett, hogy reggelente már a hideg is kötött szvetterben ült a kerítésre a tündérrigólányok mellé, hogy együtt nézzék hosszú vonalát az utcának, s az utca közepétől kezdődő fasort."
(Amikor rókák háltak a fákon)
"A tündérrigólányoknak költözniük kellett. Maguk sem tudták, miért, és azt sem, hogy merre, csak leemelték szekrényük tetejéről a koffert, egy napon, a zárát kattingatták, kézbevették, hordozták, letették körbejárták, kinyitották, végül úgy hagyták, nyitva, szobájuk közepén. Aztán, valahányszor jártak a tátott koffer körül, tettek a szájába valami kertből gyűjtöttet: ribizlilevelet, birsalmafa gallyát, szőlőmagot, tenyérnyit a diófa fölötti égből, két fülre való kapunyikorgást, végül néhány repedést a ház faláról."
(Amikor az őz visszanézett)
Kedvencek a kötetből:
Az emlékfoltozók
Amikor meg akarták menteni a patakot
Fülszövegelés:
"Hogy kik is azok az emlékfoltozók? Talán két tündér. Vagy két rigó. Esetleg két kislány. Két tündérrigólány: a limonádéhajú és a faodúbarna.
Amerre csak járnak, csodák történnek. Igazán nem kell hozzá sok. Elég egy tű meg egy cérna, és megfoltozzák a feledékeny roller és tölgyfa emlékeit. Egy horgászbot, és megcsiklandozzák a Holdat. Klakkognak és dübbögnek, de úgy, hogy a villamos kerekei szikrát hánynak. Erdőt szelídítenek és kinyitják a tengert; rókák és őzek a barátaik. Azt is megtudhatjuk: együtt mennyivel könnyebb és nehezebb élni, mint egyedül.
A legjobb első prózakötetesnek járó Bródy Sándor-díjjal, valamint az IBBY Év Gyermekkönyve díjjal kitüntetett Máté Anginak a Magvetőnél ez a második kötete. Akár a Kapitány és Narancshalat, úgy ezt a mesekönyvét is az IBBY Év Illusztrátora díjas Rofusz Kinga rajzai teszik még szerethetőbbé."
Fő műve:
Mamó
ill. Miklósi Dénes, Kolozsvár, Koinónia, 2009
Máté Angi (1971-)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)