[Yōgisha X no Kenshin (容疑者Xの献身, 2005] ford. Mayer Ingrid
Libri, 2012.
japán / kortárs / krimi
[3 és fél langy szaké]
"Jaj, ne, kifogtunk egy matematikatanárt!"
Elég szar.
Japán sok mindent jelent, az ősi kultúrától a csúcstechnikán át a neten rendelhető, egyszer használt illatos lánybugyikig magányos és túlórázó férfiak számára. Hát, ez a kötet az első két csoportba biztosan nem tartozik.
S hogy halmozottan hátrányos helyzetű is legyen, afféle krimi ez, amelyiknek a nyomozók a tulajdonképpeni hősei, e csoport csúcsa a Colombo-történetek, a bűntett mindjárt a legelején, a szemünk előtt megtörténik, és azon túl, oldalak százain át a nyomozás (és esetleg a bűnjelek eltüntetése) az, amin belül el kell űznie tőlünk az unalmat a szerzőnek.
Hát, Higashino sensei elég nagy tatamiba vágta a kisbaltáját, iszonyatosan nyögvenyelős ez a „krimi”, kínomban folytatom csak, alakjai az egy bűnrészes matematikatanáron kívül mind mint a granulált szójafalatkák, szósz nélkül, de még ennek az említett segédbűnös úrnak a karaktere is (mondom, nem spoiler: az első fejezetben, sőt már a fülszövegben minden kiderül) csak egy szépen odamázolt paca.
Az sem teszi intellektuálisabbá, hogy belesző némi matematikatörténetet, nem kellett hozzá annál nagyobb erőfeszítés, mintha csak a wikiről emelt volna át pár sztorit e tudományág történetéből, a „sejtésekből”. No jó, lesz benne egy kis matek, némi logika, de ennyi kell minden krimibe. (Erdős Pál emlegetéséért kapott plusz fél pontot.)
Kínos, hogy ilyesmi bestsellerré válhat, ez a bizonyos Naoki-díj nem lesz valami erős hívószó a továbbiakban.
A molykartársak – fél szemmel utánaolvasgattam – ígérnek itt valami csattanót a legvégén, de (a szerző helyett) én követek el szeppukut, ha meg tudna bármivel is lepni.
…
Hát, khm, azt a fordulatot nevezhetnénk meglepőnek is akár, de sok szakét kellett volna meginnom mellé, hogy elejtsem a könyvet. Az a bizonyos csavar kissé túl lett húzva. Túllogikázta, Keigo san.
És akkor most végre egy kis spoiler is:
Végy pár kopót, akik ha szimatot fognak, már sosem térnek le a nyomról, egy zseniális képességű matematikust, aki elcseszte az életét, de karfiolfület növeszt mint iskolai edző plusz lecsúszott, utált matektanár is, aki úgy félrevonulna már a mappájával, amelyben élete nagy matekrejtvényeit őrizgeti, hogy csak na, és végy végül egy másik pengeagyút, a változatosság kedvéért egy fizikust, a matekos egykori egyetemi vetélytársát, aki japó Sherlockként terelgeti a butácska rendőrséget az igazság felé. Az mondjuk kissé morbid, hogy valaki egy cellába szeretne félrevonulni a jegyzeteivel, nem egészséges. Mondjuk Troppauer Hümér is verselni állt be a légióba, de ő néha megmozgatta a végtagjait, megvert pár légionistát két eposz lejegyzése közben, de merő platói szerelemből és egy mappával elzáratni magunkat? Nagyon jappán lehet, ha ennyire értékelték: csak odahaza 800 ezren vették meg.
Mondjuk egyszer használt, természetes szagosítású lány- és fiúbugyiból havonta fogyhat el ennyi a szigetország pornóiparában. Na persze azt elég szagolgatni, ennek meg végig kell olvasni ind a 380 oldalát. Hol a vakizasim?!
Keigo Higashino (1968-)
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)