Antonio J. Mendez - Matt Baglio: Az Argo-akció
avagy Hogyan hajtotta végre a CIA és Hollywood a történelem legelképesztőbb mentőakcióját
[Argo: How the CIA and Hollywood Pulled Off the Most Audacious Rescue in History, 2012] ford. Krusovszky Dénes
Partvonal, 2012
angol_usa / cia / titkosszolgálat / irán / memoár
[4 Oscarnak öltözött Macilaci]
"Miután elolvasott egy csomó le Carré-regényt, Schatznak támadt néhány nagyszerű ötlete, hogyan tudná megoldani a helyzetet."
A nagy hype ellenére talán még mindig sokan az hiszik (akik nem látták a filmet), hogy az 1979-es iráni túszdráma fő eseményszáláról mesél ez a könyv, a nagykövetségen rekedt félszáz amerikairól. Persze nehezebb lenne eladni a sztorit azzal, hogy ez csak egy jóval uncsibb és alig fél tucat civilt érintő történet, amiben nem lesz semmi látványos „esemény” (Ben Affleck kreál is egyet, szembemenetelve a valósággal, ahogy azt Mendez is megjegyzi, de hát a mozi az mozi, ugye).
Ez persze szép sikersztori így is, nem folyt vér, és a katonai meg titkosszolgálati akciókban az „eseménymentesség” jelenti az igazi sikert, sőt a legnagyobbat az, ha titokban is marad minden - és itt erről van szó, az egész csak Mendez - persze felülről engedélyezett - szivárogtatásai után harapott rá a média (lásd alább). Szóval ez nem a teheráni USA-rezidencián másfél éven át (!) elzárt és a minden egyes percben halállal fenyegetett ezeregy éjszakáról akarom mondani 444 horror napról szól, hanem a Teheránban az éppen szerteszét kóricáló fél tucat irodista kimenekítéséről hamis útlevelekkel, persze szintén csak hónapokkal az események után, a szerencsések (már a kollégáikhoz képest) addig a kanadai nagykövetség italészkészlete mögé bújtak el. (Szó szerint, azzal a kiigazítással, hogy igazából a közben heggyé növekvő üres üvegek mögé.)
"A véletlen szerencsének köszönhetően, a ház pincéje mindenféle típusú sörrel, borral és égetett szesszel volt tele, a vendégek pedig nem is késlekedtek a készletek leapasztásával."
Szóval ez nem Dante poklának újraforgatása, persze nem is egy ének az esőben.
rendezte Ben Affleck, 2012
Szóval kellett némi tunning, hogy ebből ekkora arany (Oscar)eső legyen, és ehhez már Mendez is szolgál némi munícióval. Könyve első két harmada ugyanis lényegében még semmi más, mint a CIA és Hollywood felszopás... önajnározása, mennyire fasza ott minden, ha pedig mégsem, hőseink mennyire azzá tették a történet végére. A kimenekítés maga csak a kötet végső harmadát foglalja el, és akkor sem rágjuk le két lapozás közben a körmünket.
Nem azt mondom, hogy unalmas, dehogy, akit érdekel egy tényleg korrekt(nek tűnő) egykori kém (pontosabban titkosszolga tiszt) karrierje, már amit ebből el szabad árulnia, és hogyan nőtte ki magát a semmiből egy osztálya, ahol Rodolfókat, Houdiniket és Senki Alfonzokat alkalmaznak főállásban, annak kötelező, elvégre mégis csak kevés kém éli meg(/túl) memoárjai kiadását... (Erről lásd ezt a tematikus könyvespolcot a molyon. Persze nem teljes, ez pl. még hiányzik róla...)
Annyira propagandafilmnek szaglik az egész Aff(l)ektálás, hogy azt mondom, ha már ennyire fasza gyerekeknek tüntetik fel magukat az amcsik, akkor mentek volna el Teheránba és forgatták volna le ott a túszdrámát, persze filmesnek kiadva magukat, akik egy túszdrámáról forgatnak... Nem vagyok a latorállam ügyvédje, de unalmasak már ezek a nagymellényű g.i.joe-eposzok az óceán túloldaláról. Ráadásul a hírek szerint nem is csak nyomokban rasszisták. (Mert az is az, ha mindenki más hülyének van beállítva, nem? Bizonyára lenyűgöző kamarajáték a film, a színészi játékok (számos kedvenc színészem dolgozik benne), de azért azt is észre kell venni mögötte, hogy... de inkább lásd a poszt címét.
De semmi sem foglalhatja össze frappánsabban a lényeget, mint maga a Cég, saját honlapján valahol (már nem jön be, vagy rosszul linkeltem):
-Magunk közt, Ben, azért a Sziriana messze jobban sikerült, nem?
Végül de nem utolsó sorban ezekre meg - nem mellékesen - felhívnám a kiadó, a lektor (?), a fordító figyelmét:
Mifene az a „sötételő”? Sötétítő helyett szülte netán Krusovszky Dénes költő és műfordító úr? (p016.)
De ez még semmi. A mozaikszavakat átmagyarítják! Éppen hogy a CIA-ból nem lett „KHÜ”... Mert akad itt magyaros TSZH (p10., 16.) AIOC (p33.), SSZI, stb. Fene tudja már mik ezek, de olvasni röhejes volt. Csak mert megspóroltak egy lábjegyzetet vagy zárójeles félmondatot az angol eredetivel... Más: ki hallott már oktánszámról az alkoholoknál? (p254.)
*
Apró mozaikok a CIA múltjából, melyeket megemlít Mendez:
-pikáns pl., hogy a Cég egy korábbi vezetője, Richard Helms éppen ekkoriban volt teheráni nagykövet
-bepillantunk korábbi céges munkáiba, pl. Szvetlana Sztalina emigrációjának részleteibe Indiában – p134.
-Kurt Waldheim kudarca Iránban: még örülhetett, hogy túlélte – p148.
-egy lebukott és meggyilkolt amcsi kém a SzU-ban: Oleg Peszkovkszkij esete 1962-ben. (Nincs rá google-találat, hehe!)
-egy hollywoodi maszkmester lesz a segítője, aztán a kötetben később kiderül, persze álnéven mutatta be nekünk: "Jerome Calloway", szóval nem érdemes beírnunk a Google-ba, csak annyit tudunk meg róla, hogy a szakma egyik legnagyobbja volt és hogy már meghalt – persze lehet, hogy éppen inkognitója miatt ezeket az életrajzi részleteket is meghamisította az ő érdekében, mindenesetre fasza gyerek lehetett: a koreai veterán, sérült katonák protéziseivel kezdte a mimikri-szakmát. (p163-) Ja és egyike azon civileknek, akik megkapták a CIA Érdemrendet – ami persze szintén titkos...
-egy kanadai újságíró, aki az eseményekkel egy időben magától is sokat megtudott a sztoriról, hazafias és jól megfontolt okokból várt a megszellőztetéssel, amivel presszionálta is őket, s aztán ő írta meg először. Persze nem tudott mindenről, könyvben is: Jean Pelletier
-egészen 1997-ig titkos a sztori, aztán maga a Cég szivárogtatta ki, elsőként maga Mendez, aki írt róla egy könyvében: The Master of Disguise, 2000. (Hogy kis írt róla először, abban kissé ellentmondásosnak tűntek a könyv lábjegyzetei.) >>>
-a többi 52 vagy mennyi túsz: a Saskarom fedőnevű mentőakció sikertelen lett 1980-ban, Cyrus Vence le is mond, végül az iraki-iráni háború kirobbanásával engedik el őket 444 nap után, hogy gyakjanak még egy kicsit Carteren, éppen Reagan 1981-es beiktatása napján...
Tony & Jimmy
A könyvről:
CIA Goes Hollywood. A Classic Case of Deception by Antonio J. Mendez / CIA.gov
A moziról:
de főleg: gittegylet.com
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)