Heinrich von Kleist: Kohlhaas Mihály
[Michael Kohlhaas, 1810] ford. Kardos László; ill. Jörg Ratgeb
M. Helikon : Európa
[4 és fél szakadt istráng]
Klasszikus és örökkön örökké időszerű egyszerre. Bravúrosan szép a magyar fordítás (pl. még életnek mondja a gabonát – van vagy fél tucatnyi magyarra fordítója, de az én e-könyvemben nincs feltüntetve*), és gondolom, hasonlóan remekbe szabott 'eredetiül' is (de a németre sosem fogom azt mondani, hogy szép…)
Eléggé alapvető (szabadságjogi stb.) kérdéseket előmotoszkáló könyvecske (kisregény? pamflet? lázító röpirat?), de a fene sem ír ide házi dolgozatot, tollbamondást**. (Sajnos – úgy értem, idő előtt – kötelező olvasmány lehet, meg is látszik ez a - molyos, barbis - értékeléseken..)
(via bookaroundthecorner)
Bár az önbíráskodásról, pro és kontra, ennek muszáj érzéséről majd szükségszerű kudarcáról számos más remekmű is született már (csak pár pazar film: az Összeomlás Michael Douglas-szel vagy A törvénytisztelő polgár Gerard Butlerrel ), szerencsére rövid, ezért nyugodtan ajánlható (milyen előrelátó is volt Kleist 1810-ben!), itt a molyon úgyis ez a legnagyobb érdem. :P
Hogy mennyire modern: ha ma újrafordítanák (szerencsére nem kell), Parti-Nagy a herceg seregét TEK-nek hívná (a Pinocchioba képes volt beleríni), de (hogy meglegyen a súlyegyen) akár még az Új Színház is előadhatná (ha nem feledkeztek volna meg róla mindenütt), persze nem azért mintha Kleist zsidózna, de remek esettanulmány az egyén és az álságos társadalmi rend összekoccanásairól.
Amit nagyon szeretnék: ha filmre vinnék, de nem ám kosztümös verzióban, hanem a modern mában, ahogy pl. Shakespere Rómeóját Baz Luhrmann… Főszerepben? Legyen mondjuk Mark Strong :) Luther pedig csakis Philip Seymour Hoffman lehet!
* a mek.hu variánsa Kardos Lászlóé, és a szófordulatok is ismerősek is, szóval sanszos, hogy őt dicsértem.
** legyen elég ez: wikipedia.org/wiki/Kohlhaas_Mihály
Heinrich von Kleist (1777-1811)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)