Shani Boianjiu: Bátraké a mennyország
[The people of forever are not afraid, 2012.] ford. Totth Gitta
Libri, 2013.
angol_izraeli / regény / regény_életrajzi / kortárs / Izrael / katonaélet / nő
[4 összkomfortos konténer]
"Száll a por a konténerben, ebben van az osztály, és a tanárt Mirának hívják; a haja festett, narancsszínű, és végeit jól kiszívta a nap. Végzősök vagyunk, tizenhét évesek, és már majdnem átvettük az egész izraeli történelmet. A világtörténelmet tizedikben fejeztük be. A tankönyvben már 1982-t magyarázzák nekünk, mi néhány évvel később születtünk, ezt a falut pedig egy évvel később építették. Itt a libanoni határ mellett akkoriban csak fenyőerdő meg szemétlerakó volt. Mira, a tanárunk, aki egyébként Áviság anyja, már majdnem ugyanarról beszél, mint amiről titokban a szüleink is, ha esténként berúgnak. Majdnem vége a történelemnek."
Márminálunk, babám, csak a pasiknak vannak katonaélményei, ez aztán meg is határozza egész későbbi sorsukat, életre szóló barátságok, de minimum anekdotakör. Na most ez errefelé már pasiknál sincs így, a pasik, lehet, nemsokára kötni-horgolni járnak a közmunka után, de ott a kemény közelvadkeleten, ott még a gimis lányok is bevonulnak pár (másfél?) évre, M16-ossal, faszályosabb esetben M4-essel rohangálnak a vállukon. Mint az előbbi szónál is feltűnhetett, innentől kezdve még elmesélni sem lehet macsósan a dolgokat, minimum fel kell kötni hozzá a bugyit.
(via tabletmag.com)
De ez csak a legkülső héja ennek a világnak, nincs fecsegés a genderről, meg ezekről a dolgokról, kiképzés van és járőrszolgálat, kötelező – és ellenőrzött! – napi fürdés, és ugyanaz a felszerelés, védőmellény stb. mint a fiúknál. És kamaszlányosan merész húzások, pl. meztelenül napozás a járőrtoronyban az egyiptomi határban, hogy a szomszédban az arab határőr, míg fél kézzel tarja a távcsövét, a másikkal magához nyúl…(Lesz is érte áristom... már a lányoknak. Bocs, de igen huncut egy könyv.) Vagy a hőség elleni kacifántos megoldás, a frigóban előhűtött infúzió bekötése és pihenőidőben a laktanya hátsó udvarában egy szál bugyiban a fa alá heveredés vele…
Nem alsónemű-fetisizmus ez, de naná hogy előjön ez a téma is, bár többet hallunk az átizzadt férfiatlétákról, amit ezek a lányok is hordanak, míg le nem foszlik róluk. És korántsem csak a katonaélet kellemes kalandjairól olvashatunk, itt még van tétje a szolgálatnak, nem csak lőkiképzésen lehet szexelni a betonon fiatal fiúbeosztottakkal, de aki nagyon behajol az ellenőrző ponton az idegen kocsikba, annak könnyen elvágják a nyakát, és lesz, aki behajol, zsidónak születni még mindig nem életbiztosítás ezen a vidéken. (Nem mintha palesztinnak, arabnak az lenne… De ez most nem az a regény…)
>>>
És nem csak katonaélményekből áll ez a részben önéletrajzi elemekből összeszerkesztett regény (<<< a borító fülén a szerző maga is egyenruhában domborít, és a címlaplánynál sokkal kislányosabb), de benne van napjaink Izraele is (az ezredfordulós), mondjuk nem szakad el nagyon a hivatalos cionista politikától, tkp. minden palesztin potenciális terrorista benne, de nem is efféle szociográfiának, társadalmi riportregénynek készült, inkább szórakoztató korrajznak, benne a Tel-Aviv-i éjszakai élettel és az államalapító zsidó anyák küzdelmeivel, és főleg: az obsitos zsidó lányok sorsregénye ez, miként is kerül a dögcédula a bugyis fiók mélyére.
(Akár 4 és fél * is lehetne.)
ugyanaz a lány:
Boianjiu, Shani (1987-)
Linkek:
cultura.hu/ részlet
ps.
Nem állom+, meg hogy ide toljak egy képet a netről (via tudozsido.com) a témában - az egész könyv egyetlen fotón:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)