Friedrich Glauser (1896-1938): A bicikliküllő Studer őrmester ötödször
[Krock & Co., 1941] ford. Szalai Lajos
Cédrus Műv. Alapítvány : Napkút K., 2012
svájci német / krimi
Nem első Glauserem, de talán az utolsó, hiába próbálkozom vele, csak untam (bár hegyesre ráspolyozott bicikliküllővel mint halálos fegyverrel még nem találkoztam krimitúráim során), márpedig az unalom a krimi műfajában még veszélyesebb, mint a humorosnak szánt szövegeknél. Lehet persze, hogy kissé szeleburdin olvastam (megint), de mivel nem ez első, állíthatom, döcögős és túl nagy ívekben köröz a tett színhelye körül. Ami magában ugyan nem baj, de az ördög ugye a részletekben (r)ejtőzik, vagyis a próza susnyásaiban, ez pedig irodalmilag egy bozótvágás utáni terep. Ami szóra érdemes még, az a svájci dialektusokat magyar tahó tájnyelven visszaadó fordítás, nem tudom, lehet-e másként, de nem vagyok biztos, hogy ez a mód célravezető itt.
Hát valamit írnom kellett róla, mondta a moly, tessék.
"– Elképzelése? Az őrmester kortyolt egyet a csészéjéből, körülményesen megtörölgette a bajuszát, majd azt mondta: elképzelése neki soha nincs. Vár, amíg bele nem éli magát a dologba. S akkor az ügy megoldása jön magától…"
Azért örülnék egy értékelő értékelésnek, mert nem szeretek ilyen könnyen lemondani egy íróról. (A Studer őrmester négy pöttyöt kapott nálam, ugyan már nem tudom miért, de a kiírt részletek még mindig jónak tűnnek, ha belevágsz, talán érdemes azzal kezdened, bár onnantól lejt az életmű, mint egy ródlipálya.)
"Tulajdonképpen, gondolta magában Studer, be kellene tiltani, hogy a nők fessék és púderezzék magukat. Az arcukat borító réteg alatt könnyen, nagyon is könnyen elleplezhetik, ha éppen elpirulnak, vagy éppen elsápadnak."
[3]
*
Egon Erwin Kisch (1885-1948): A leánycsősz[Der Mädchenhirt, 1914] ford. Szalai Lajos
Napkút K., 2012
német nyelvű irodalom / Monarchia / Csehország / Prága / regény
Regénynek minősíthetetlen (még ha csak humora nem lett volna!), cserébe legalább pillanatképeket kapunk az utolsókat rúgó Monarchiáról, pontosabban Prágáról, a cseh és német osztály- és egyben nemzetiségi feszültségről a mindennapokban.
És mert a monarchia multikulti, a bennszülött bohém(iai) prostik (bordélylakók, színésznőcskék, stb) közt feltűnik egy magyar leányzó is, kissé kiélt és luesz (szifilisz)-hordozó, mint majd' mindenki ebben a korban, de ő is csak nekünk lehetne érdekes, ha érdekes volna egyáltalán.
A felétől már csak azért folytattam, mert hátha felbukkan benne valami jó sörös idézni való, de még hanzlinak is kevés ez a könyv. (Amit összesen megtudtam: ekkoriban még cinkből készült a söröskorsó alátét.)
A címszereplő egyébként egy csóró tutajos fiából lesz leányfelhajtó, majd félig-meddig strici – de ez sem ilyen sima ügy: igazából egy gazdag német fia, akit tutajos (nevelő)apja kimentett egy hajókatasztrófánál a Moldvából, hazavitte a dunyhák közé, ahol a fickó, hálából, fiút csinált a mamának, akit aztán a tutajos nevel fel az ő pénzügyi támogatásával. Aztán kimarad a suliból, szállodai pincérinas lesz (ezek a jelenetek súrolják a hrabali szövegtájakat), majd egy Budapest nevű mulató (és szolid bordély) kisinasa, ahol a színésznőcskék és a férfivendégek közt közvetít.
Jó, hogy kiadták ezt is magyarul az életműből, de minden bizonnyal ez a legtöbb, ami elmondható róla.
[3]
*
Peter Stamm (1963-): Agnes[Agnes, 1998] ford. Vincze Ferenc
Cédrus Műv. Alapítvány - Napkút K., 2012.
svájci német / kortárs / regény
"Agnes halott. Egy történet ölte meg."
Na ne.
Játék a szöveg hatalmával: az írás mágiája, kár máglyát lehetne rakni ezekből a könyvekből, és hát ugye nem minden arany, ami fénylik, pedig küllemre nagyon szép, vonzó, karcsú kötet, a szerzőről is mindenféle jókat írnak a fülön, aki a rá záporozó díjeső miatt el sem indul esernyő nélkül odahaza, a svájci német Alpokban.
Zanzásítva: narrátorunk és a címszereplő egy chicagói könyvtárban talál egymásra, hoppá, máris szerelem, majd elhidegülés egy abortusz után, de ami a lényeg: a pasi írni kezd róluk a lány kérésére, saját, közös történetüket, a pasi meg (aki amúgy író, de nem szép- hanem szak-, ekkoriban éppen a luxusvonatok történetét kutatja), szóval a pasi húzódozik, de aztán belevág, a lány meg néha átíratja, így néha már mi sem tudjuk, beleolvasva a (kurzív) közös életregénybe, mi is a valóság.
Jó lett volna, kár, hogy egészen földhözragadt, prózája meg olyan semmilyen – mintha láthatatlan tintával írta volna a jobb részeket.
Mesélek inkább mást. Nemrégen láttam egy filmet, a kirobbanó tehetségű süldőlány Zoe Kazan írta és főszerepelte (Ruby Sparks / Fejbenjáró bűn), az kb. ugyanerről szól, ott is hatalma van a leírt a szónak, de még mennyire! Kb. ugyanennyi idő abszolválni, de a a film sokkal szórakoztatóbb, szebb és mélyebb – tehetségesebb, na. (Zoe amúgy Nicholas Kazan leánya.)
[3]
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)