


Nem éppen a legfajsúlyosabb M.H.-darab, de remek ízelítő ehhez a karakán (különc), ironikus (vércinikus), elcseszett (írói) világhoz.
(Csak én vagyok annyira beteg Agatha-fun, ahogy ebbe a mamlasz kis belgába, Rudiba beleláttam – kezdetben, persze főleg a külsőségek mián – Poirot-t? Nem lennék következetes, ha most megkérdezném, na de mi értelme volt ennek, hogy ez a kis kopasz 'idehajazott'? Hát semmi, vonná meg satnya vállát az író, és szája sarkáról lefittyenne egy mosoly.)
*

[Le bouclier arverne, 1968] ford. Bayer Antal
Egmont, 2013.
gall francia / képregény

ill. Keszeg Ágnes
Erdélyi Híradó: Előretolt Helyőrség Szépirod. Páholy - Ráció, 2010.
Kinövöm a gyerekszobát,
mint a lyuk a zoknit,
vagy mint Sári ázott haja
azt a fura loknit.
De mielőtt kinövöm,
tegyek rendet ügyesen!
– így dörög a szakhatóság:
a szülői felügyelet.
Ezért inkább megfogadom,
ha vendég jön, letagadom:
gyerekszobám sose volt,
a kutyaházban nyaralok.
Ám ha lesz majd két gyerekem,
három szobám s négy kerekem,
rend minálunk csak ott terem,
ahol teremburát vetek.
(tessék, a verses recim, minden okoskodó méltatás helyett. Ennél csak jobbak a kötet versei :)
[4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)