nagy titkok és apró trükkök [100 régi-új recept]
a képeket vál. Rédey Judit
Libri, 2013
művelődéstörténet / gasztro / 20. század / Magyarország / háborús idők / hátország / háztartás / szakácskönyv
[4 stanicli sárkányfű]
"Az átnézett anyagban a legrémisztőbb recept a savanyított répából készülő >fehérrépafőzelék kocsonyahússal<, fele-fele arányban alkalmazva a kettőt, vastag lisztes rántással föleresztve, egy pohár tejföllel nyakon zúdítva. (Ezt a zombitápot nem vettem föl a kötetbe.)"
Növényhús, hamis tükörtojás (!), hadiliszt, hadi babtorta, filléres felfújt, hamis velő, Budapesti babjegy, lencsebifsztek, tüdőlepény (!!), léppástétom (!!!) – ezeket írtam ki, „”-ek közt persze, mert kellőképpen átadják a kötet megidézte kor hangulatát… (Ne rettenjünk meg, nincs itt minden felsoroltnak a receptje.. de azért lesz meglepetés!)
Az album pár oldalnyi modern háziasszonyi praktikákkal kezdődik (Saly Noémi tollából, személyes megjegyzésekkel), majd átadja a szót és a képet a régi hadi- és háborús korok szakácskönyveinek: telis-tele a nadrágszíjmeghúzós illetve jaj-üres-a-hütőm-féle recepttel. Melyek ma is alkalmatos praktikák lehetnek kis felújítással, bár némi szegényszag a szép kivitelezésű album jelleg ellenére is érződik rajtuk. A századelős, századközepi reklámok, plakátok azért szépen feldobják.
Bojkottáljuk az orosz és angol teaminőséget
Háziasszonyok ezentúl csakis az évek óta jóhírü és bevált házi márkát: a Pekarek-féle teát vegyék eredeti csomagolással ezzel a védjeggyel ellátva.
Kérjék kifejezetten ezt a teaminőséget az egész monarchia minden szakba vágó üzletében.
Pekarek tee
Schmeckr wunderbar!
A kiadó ügyes marketinggel meglovagolhatja napjaink gasztro boom-ját (vagy hogy is kell mondani), bár Saly éppen némi éllel emlegeti fel az elején, hogy ami most a gasztrosznob világban a sláger, a „szezonalitás”, az anno kényszerből abszolúte természetes volt, sőt alternatíva sem akadt, a népek számára legalábbis.
Nem éppen spórolós, de kezdő mai házi(kis)asszonyok számára is praktikus lehet, mert nagyanyáink receptjei úgy haltak ki velük együtt, mint a bivalyok, a marketingben a „hazai, házi” szó jelentése meg mára műanyag háló helyett papírba csomagolt nagyáruházi darabáruvá prostituálódott, szóval van mit feleleveníteni, és a kötet az olcsó kaják mellett az alapokat is jól megmutatja. Hogy kezdők mennyire boldogulnak majd vele, az kérdéses, mert Saly, jegyzeteiből kitűnik, nagy konyhai boszorka, és pl. a porciókról, a konyhai műveletek apróbb trükkjeiről kevés szó esik a receptúrák utáni jegyzetekben is.
Tömegélelmezésre és ínyenceknek egyaránt igen ajánlható! a Hertrich-féle természetes (és nem pótló) anyagokból készült főzelékkocsonya. Rendkívül tartós, kiadós és olcsó. Magas tápértékű. Kérjen ajánlatot. Magyarországi képviselő: Heller Ödön., Bp. V. ker., József-tér 5. szám
Belekotnyeleskedni nem merek, de azért halkan megjegyzem, egy felületes beleolvasgatással is szemet szúrt két dolog: ad1 Saly szerint sült paprika(szósz)t nem lehet kápia- vagy kaliforniaiból készíteni, csak hazai vastag húsú zöldpaprikából (?), illetve (ad2) elárulja egyik kedvenc lekvárja titkát: ő maga szüreteli hozzá a gyümölcsöt (talán szedret?) a Tabánban – miközben másutt éppen attól óv, hogy szmogos helyen ne neveljünk az ablakban fűszernövényt a bennük felhalmozódó nehézfémek miatt…
Na mindegy, ezek apróságok. Azért ha legközelebb megint látom az abc-ben Salyt (vagy a piacon, ahová én sajnos kb. csak annyit járok, mint ő boltba), jól kifigyelem, hogy ragadjon rám valami, már a fejre állított, visszaváltandó üvegekből csepegő sörlén túl…
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)