Olyan kötet ez, mint a mesebeli juhász: számadó. Na de komolyra fordítva a szót, mert komoly, komor hangulat nyílik a lapok közül, a számadás versei ezek, meg a búcsúzásé: emlékek és beteljesületlenségek, későn, mégis még éppen idejében lerótt tisztelgések (Ady, Weöres, Kálnoky, Petri stb.) az idős gazdag múltú költőnőtől, háta mögött már legalább 16 kötettel. Beteglátogatós, kórházversek is szerepelnek benne, sőt begurul az utcanévtábláról, bele a verseskötetbe, mint egy mindent leteperő tekegolyó, a Kék Golyó is…
Tudós, filosz poéta ő, studírozott utalásrendszerrel a tradíciók irányába, persze szobatudósinak nem nevezném a verseket, épp eléggé súlyosak a kötet eleji világháborús tapasztalatok.
És mint minden bölcs, humorban erős: lásd pl. az Egy felolvasás jelenetét a velőscsonttal…
De ez ritka. Néma lehetne a kötet, vidámság nem hallatszik belőle, talán a mosolyok csikorognak benne, ami zaj még kiszüremlik belőle, az a keselyűk szárnycsapásai a Hallgatás Tornya felől (Utószó): ezzel nem is igazán Weörest idézi meg, hanem magukat a halotti „máglyákat” (mert W.S. kötetcíme is ezt az indiai halotti tornyot, anti-temetést idézi meg, nem a saját publikálási tilalmát).
[4]
(Egy bloggercimbi tisztelgő verses recije itt)
*
Hm… Verset(kortársat)annyiranemisszerető olvasóként nem mondhatok rosszat arról a pályakezdő (elsőkötetes: plusz pont, elvégre szubjektív könyvkéjenc vagyok), már az ÉS-ben és a Holmiban is publikált fiatal erdélyi költőnőről* (+2 pont), akinek a versei inkább csak afféle pőre ötletek, groteszk képek. Viszont megmosolyogtatóak. (Bocsánat, ha netán katarzálnom kellett volna.)
Szóval önkritikát gyakorlok, mint a verseiben kísértetként meg-megjelenő öregek nemzedéke: én ezt nemigen értem. Vannak benne jó sorok, de versnek, kötetnek nekem ez sápatag.
Van egy szép gyászvers is: a Hajnalban még nem. Sőt, több is akad, a vége felé egyre erősebb a kötet.
Én sajnálom a legjobban, mert ezek után, ha netán észreveszem a csinos szerzőt egy pesti romkocsmában (vagy a Bulgakovban!), nem mehetek oda hozzá azzal, hogy szia, én vagyok aki lehúzta az első könyvedet a neten. Szóval szeretném érteni… :)
(*költő, forgatókönyvíró, műfordító, szül. Kolozsvár)
[3,5]
*
szerk., a bev. tanulmányt írta, a képeket vál. Buza Péter ; a szöveggyűjteményt összeáll., a jegyzeteket kész. Filep Tamás Gusztáv
Bp-i Városvédő Egyesület - OSZK, 2013.
író / újságírás / művelődéstörténet / Budapest / Horthy-kor / válogatott művek
Ha a Bródy Sándor u. 16. közelében jársz,ó turista vándor, gondolj reá – egyelőre csak fiáról, George Taboriról van itt emléktábla – pedig Budapest ma nélküle nem az lenne, ami. Se hírében, sem hamvában.
(A kötetke második felét, ahová Tábori-cikkeket, prózát válogattak, már csak átlapoztam – de ez nem minősítés, így alakult.
ps.
*
Fehér Béla Kossuthkiflijének csücskén is nagyobbat markolunk, mint itt az egész
(csak beleolvastam)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)