Schmidt Mária (1953-): Nyugaton a helyzet változóban
esszék
Közép- és Kelet-európai Tört. és Társ. Kutatásáért Közalapítvány, 2013.
globalizáció / politikum / rendszerváltás / esszé / publicisztika
"A Horthy-rendszer nagyvonalú és eredményes oktatás- és kultúrpolitikát folytatott, és a szélsőségek kivételével biztosította a szólás-, a vélemény-, a gyülekezés- és vallásszabadságot."
(150.o.)
Egyetlen itt idézett mondata kivételével nagyjából rendben van, nem éppen egy briliáns esszégyűjtemény napjainkról, műfajilag inkább publik, mintsem esszék, ahogy ezt az alcím ígéri. De annak okos darabok, messze a világmegváltó, bogaras Bogár László próféciái, vagy a kocsmai nívón megtapadt Fritz Tamás parlagi pompája felettiek. (A fenti idézet annyira méltatlan bárkitől, aki történésznek nevezi magát, illetve annyira pongyola megfogalmazás, hogy erősen a négy alá irányába mászik tőle az egerem. Persze kétség ne legyen: éppen e sorok előtt ítéli el sokadszorra is a numerus clausust, stb. Szóval nem mosdatja a korszakot, de ez egy erősen rossz mondattá sikerült. Addig is ajánljuk Radnótiék, József Attiláék, Babitsék és mások emlékére.)
Tájékozott szerző tollára érdemes kérdés- ill. problémafelvetések ezek: globalizáció, politikatörténet és pol. kategóriák (USA és Kína, baloldali, liberális és jobboldali, technikai forradalom és a tudás értéke, stb). A közgondolkodásba betokosodott félreértéseknek ugrik neki gyalogásóval, a józanság felé tereli az egyfelől depresszív, másrészt öntelt és elvakult közgondolkodást, a sarokba ülteti a közgazdász szakmát, mert folyton csak leégetik magukat, persze a mi kontónkra, ilyesmik.
Összességében ajánlható, kár, hogy akik figyelmére igazán érdemes volna, azoknak a fejében a szerző erősen démonizálódott – mely folyamatban éppenséggel maga a szerző sem ártatlan, csak hogy röptében utaljak a hazai történészszakmában dívó kulturálatlan vitastílusban vállalt szerepére (lásd vitáit Ungváry Krisztiánnal, vagy a Schmidt körül sertepertélő Gerő András sorozatos ámokfutásait). Ismerve a szerző közéletben elfoglalt magas pozícióját (bár lehet, hogy Orbán melletti főtanácsadói posztja csupán informális, nem néztem utána), kifejezetten a kötet előnyének mondható, hogy csupán a legeslegvégén, alig pár bekezdés erejéig csap át fidesznyikhez méltó propagandába, sőt, de ezt már el sem fogják hinni elvakult utálói, előtte már kritikákat is megfogalmazott az elmúlt (nem csak ama 8) évvel szemben, pl. a trafikmutyiról (no persze ő nem így nevezi).
Amire viszont nem kell felkészíteni az olvasót, mert Schmidt Máriánál alap, kötelező formagyakorlat: mikor a liberális értelmiség(ünk)ről, illetve az SZDSZ-ről s annak maradványairól szól, latexbe bújik és a keze ügyében ott van minden büntető célszerszám, amik csak kaphatók dominák számára… :)
(Az a bizonyos középső ujj természetesen egy René Maigrette-kép részlete: A jelen feltárása)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)