Sem túl szakszerű, sem igazán eredeti kutatás nem áll mögötte, ráadásul a téma hiába csigáz fel, ami érdekes lesz a könyvben, az mind idézet, pl. Lengyel Balázstól. Hogy csillogtassa szakmai vértezetét, felidézi és csócsálja kissé Bourdieu-t, de tök feleslegesen, eléggé mállékony a csiriz, amivel az egész elméletet a kötethez tapasztja. Az egész vizsgálatnaknak nincs több konlúziója, mint amit már az alcím is elárul, vagy ismerve a kort, kikövetkeztethetünk - persze a válasz sorsonként kissé más és más: egzisztencia híján sokan nem vállaltak családot, volt, aki erre biológialiag volt képtelen a szovjet katonák erőszaksorozata után, volt, aki lelkileg. Persze az már csak nekünk vigasz, hogy ekkor virágzott a műfordítás-ipar és a gyerekirodalom.
Egy újabb kötet, ennyiben hasznos, amiből kiviláglik, milyen szadista: passzív-agresszív is volt az egész komm. rendszer. Azért pár ütős részlet akad, de ez mind publikus már, nem saját kutatás, de ezért köszönet pár igen érdekes, a közfigyelem elől megbújt idézetért (és olvasmánylistáért), lásd pl. Illyését. Eléggé összecsapott, pedig ez már a 2., jav. kiadás: csak a téma, a korszak miatt nem 3*.
A legizgibb ez volt, amit találtam:
"A polgári költő akassza fel magát."
Hoppá.
(Illyés Gyula, 218. oldal)
[3/4]
*
[Någon sorts frid, 2009] ford. Erdődy Andrea
Animus Kiadó, 2014
svéd / krimi
Igazi sematikus skandi krimi, nem vártam nagy csattanót. Végül csattant mint a maszlag. Futószalagtermék. Óvakodj a skandináv lélekbúvároktól - és e szerzőpárostól.
[3]
*
[Der Kameramörder, 2001] ford. Kurdi Imre
Európa, 2014.
osztrák / krimi
Aki már a kezdetektől nagyon odafigyel, és van némi jártassága irodalmiaskodó krimiszerzőkkel, hamar rájön a megoldásra, szóval kriminek nem egy nagy etwas, nem először sem utoljára sütik el ezt a fajta narratív fricskát az orrunk előtt. Mégis, valamennyire rabul ejt a mesélésnek ez a fajta primitív, már már szuggesztív ereje, s aki nem döccen ki egyszer sem a keréknyomból, és egy szuszra olvassa végig ezt a borzalomba fordul weekendezést, annak valóban "üt" a vége, noha csak egyetlen patron az egész, lobban egyet és passz.
[3/4]
*
[Spinner, 2009] ford. Vincze Ferenc
Geopen, 2013
német / regény
Idejekorán életunt fiatalember keresi az utat és önmagát. Az egyetemista fiú hiába ír (önkifejez, baromi hosszú és zavaros regényben), szerelmes (dug), semmiben sem talál magára, semmi nem fut ki sehová, csak mi olvasók a világból a kisregény végén. Ebben szívesen magam elé engedtem volna a főhőst, aki valószínűsíthetően szerzőnk alteregója - minden irodalomban akadnak ilyen befuttatott zöldfülűek, nálunk a korai Gerlóczi volt ilyen kínos - helyesbítek, ő máig nem érett meg.
[3]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)