Nopola, Sinikka (1953-): Risto Rapper és a rettenetes kolbász
ill. Sami Toivonen és Aino Havukainen
[Risto Räppääjä ja kauhea makkara, 1998] ford. Kovács Ottilia
Cerkabella, 2013.
finn / kortárs / gyerek / mese
Összefoglalom: finn család repülni hozzánk, kolbászturizmus alert.
Ahogy mi csodálkozunk rá a finn szavakra, hogy ugyan miféle távoli rokoné ezek, éppen úgy tesznek a mi szavainkkal finn barátaink. Elég csak az eredeti címet szemügyre venni.
Sajnos a mese túlhangolja a rácsodálkozás élményét, inkább hisztérikus, persze poénosra fazonírozott hiszterikummal - mintegy pirospaprikával - fűszerezi a Budapestre látogató finn család reakcióit, kezdve a repülőre szállástól, teszem azt a libegőn utazásig. A cél egyébként: nagybevásárlás kolbászból a Nagyvásárcsarnokban... Ismerkedésünk alapvetően gasztronómiai, így aztán sűrűn keverik a pörkölt és a paprika és a kolbász szavakat, sőt szótagokat össze, ez bizonyára jobban mulattatja a finn olvasókat, mint a magyar fordítás lapozgatóiét. A humor netovábbja pl., hogy a zöldborsos kolbászt kiütésesnek nevezi zsenge hősünk.
A rajzok legalább néha viccesek, ám a könyv egészén ez sem segít sokat.
Felső kép: a finnek és magyar vendéglátójuk (ki lehetett a minta?)
Alsó kép címe lehetne: Mindeközben a Vásárcsarnokban…
[3/4]
*
Tetovált mementó - válogatás a moly.hu tagjainak írásaiból
szerk. Karsza Andi és Molnár Nikolett
ill. László Maya
Magánkiad., 2014.
Mint minden amatőr irodalmi antológia, ahol tulajdonképpen a megjelenés helye, a közös publikálás véletlene a közös rendezőelv, legyen bármily szigorú a rendezőelv - bár ez most nem fenyegetett -, az eredmény épp olyan tarka, mint a vadvirágos mező. Itt most nem Petőfi eufémizmusával éltem, inkább botanikusi képpel: a csokorba nem csak szebb vadvirágok tartoznak, de takarmánynak is veszélyes kórók és bogáncsok és lápvirágok.
De!
Az olvasó szeme csodálatos jelenségeken is megakad.
Literátotorokat is megszégyenítve, egy informatikus, Fehér Csaba írt bele szonettkoszorút, Séták címmel (mára sajnos nagyon kiment a divatból), ráadásul szépet, igaz, a tiszta rímek tekintetében, khm, nyílt forráskódot használ.
De ügyesen írt Grapefruitossy alias Rádai Márk is (pl. Albatrosz; Hangoskönyv).
(Mindenkit nem említhetek, pedig szerepelnek nagyon kedves egykori molytársak is, de a közepes illetve a zömében gyenge művekről inkább ne essék szó. Ezekkel amúgy semmi baj nincs, mindig voltak és lesznek amatőr, lelkes, "szívből" tollat ragadók, de őket mégis inkább számítsuk az olvasók szűk, mintsem az írók népes táborához...)
Nálam az "ezüstöt" Juci vitte el (ahh, ez beh' szép kétértelműség, hehe, mint Jean Valjan): alias Miklósné Székács Judit a Slamelvények egy nő életéből című poémájával, volt szerencsém pár hónapja a szerző előadásában is meghallgatni. Óriási tehetség ez a TénylegJuci. (A nemJuci nem tudom írogat, pláne slemmel-e)
Éééés!
Aki miatt egyáltalán én is szólok a könyvről. És akitől nemsokára (gyerekvers)kötet várható:
Akitől könnybe lábad a legszigorúbb ítész szeme is, mint az a L'ecsóban Anton Ego-val esett meg, mikor gyerekkorát megidézte neki egy egyszerű ratatouille.
Ő "Littlewood". Alias nemmondhatommégmeg, de tessék a blogja, ahol több kötetre való kézirata várja a nyomdagépeket - még ha nem is mind olyan jól sikerült, mint amit ebben a válogatásban fedeztem fel - magamnak. Hiszen ő már fel van fedezve. (Amúgy ő meg jogász, ennyit a bölcsészek írhatnékjáról.)
A kedvencem Tőle:
Hazám
A többi kedvenc: Tiplis Térd Törzsfőnök; Hóhelyzet; Világok közöttünk - nem idézem be, de tessenek olvasni (aki még nem).
Kedves Littlewood! Sok sikert a pályán!
[3/4]
*
Dés Mihály (1950-): 77 pesti recept
gasztronómiai anyaregény
Dés Marci rajz.,
Corvina, 2014.
Mindenki szereti a mamáját - és a főztjét, és talán írunk is róla, de azt nem kell mindenáron a nyomdába adni. Ha ellenben mindkettő szülőnk az egykori (a szép emlékű "átkos") nem is alacsony beosztású kádere volt, még ha aztán a belső ellenzékbe szorultak is, arról kellene írni, de nem csak sóhajtásnyi, anekdotányi porciókban.
A receptek kötet végén éppen úgy szervetlenül illeszkedik a kötethez, mint a Pesti barokk-ban a viccgyűjtemény: egyik esetben sem zavaró, sőt kellemes és hasznos, de szinte kilóg, mint ma a becelofánozott női magazinokból a magában csomagolt bikini felső. Hogy ne a csorgó nyálcsík jusson eszembe a lógásról, mert az tapintatlan volna - mindannyiunknak gyászol valakit - és annak a főztjét. Szóval megértéssel kell kezelni ezt a kötetet - szűk családi körben nagyszerű lehet kézbe fogni - de vajon miért dobták a piacra?
[3/4]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)