Stephen Hawking: Az én rövid történetem
[My brief history, 2013] ford. Both Előd
Akkord, 2014
"Az Oxfordban töltött utolsó évemben észrevettem, hogy egyre nehézkesebbé válik a mozgásom. Miután leestem a lépcsőn, elmentem az orvoshoz, aki csak annyit mondott: >Ne igyon annyi sört!<"
Egy oxfordi szemüveges, aki még kerekesszékéből is fürgébb, mint a spanyol hátvédek, a fejesei pedig, bár lassúak a beadásai, mindig betalálnak, legalábbis a holisztikus relációkban. Egy fizikus, akit kitüntet a Vatikán is, ráadásul éppen egy Galilei-évfordulón. Egy fiatal fiú, még gólya az egyetemen, mikor megtudja, hogy nemsokára meg fog halni. De "csak" tolószékbe kényszerült, igaz, ismerve kreativitását, csodálom, hogy nem ő lett a világ első lendkerekes-székese.
Szegény prof' (bár nem így kéne hívni, maga is örvendezik azon hogy nem kellett tanítania így még többet kutathatott) nagyon ramatyul néz ki, de annál agilisabb: nem is egy, de két asszonyt fogyasztott el, sőt népes családot (három gyermeket) is nemzett.
egyetemistaként
Egy rokkant tudós nőügyei bizonyára ínycsiklandóak lehetnének, és bár ez itt nem a Science magazin Nyáry Krisztián-melléklete, annyit mi is megjegyzünk, nem lehetett egyszerű őneki sem, mikor - úgy vettem ki a szavaiból - ő maga hagyta el első nejét, talán éppen, hogy felszabadítsa a rengeteg nyűg alól. A könyv írásakor - tavaly - éppen egy harmadik nővel élt, akit már nem feleség, csak sima gondozónő státuszban említett.
Brief story lesz az a reci is, csupán rajongásunknak adunk hangot : remek könyv, még a sűrűn előforduló fizika-leckék ellenére is - melyet nem lapoztam át, mint sokan a Jókai-tájleírásokat. De hát nem is a tesifősulin lesz kötelező ez a könyv, ahhoz túl sokszor feledkezik bele a kvantumfizikába. Esküszöm, figyeltem, de be kellett látnom, és minden más bölcsésznek is innen üzenem: nyugodtan lapozza át, csak frusztrálnak.
(2013)
Annyit azért mégis megértettem belőle: az időgép sajnos nem lehetséges, ha pedig mégis, azonnal kettő kellene belőle, s az egyiknek már ott kéne várnia, ahová utaznánk - vagy valami ilyesmi:
"…ha egyáltalán léteznek féreglyukak, azok csak akkor használhatók időutazásra, ha előbb érkezünk vissza, mint ahogy elindulnánk."
De nem is ezek a fontosak ebben a kis kötetben. Az észből sok más kötetében oszt éppen eleget. Itt egy nagy ember meséli el az életét, nagyon őszintén. Plusz rengeteget poénkodik. Stand up komédiásnak csak az empátia teljes hiányával mondhatnók ugyan, meg aztán pöttyet intellektuálisabb is a humora a mi - teszem azt - Aranyosi Péterünknél. És nem csak a humora, de az angolszász önirónia is túlpezseg benne, imádtam, mintha egy skót viccelődött volna az angolokról - vagy egy ufó rólunk.
Hawking (1942-) tud élni: itt éppen a zéró gravitációt élvezi egy zuhanó Boeingen
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)