Grecsó Krisztián (1976-): Megyek utánad
Magvető, 2014.
Tini regény ez, vagy mi? Hogy óda ne rohanjak. Pattanásos kamaszként még zabáltam volna, tán rá is élveznék pár sorára - itt jegyezném meg, ügyesen applikálta Szepesi Nikolett pár jelenetét -, de inkább unalmas az egész. Felnőtt fejjel legalábbis.
Természetesen megemelem az értékelést, ha a szerző is az ifjúsági irodalomhoz sorolja a könyvét. Talán jobban jártunk volna, ha az édes mostoha topikkal kezd valamit Grecsó.
Ahol én fekszem, az a leértékelt könyvek polca lesz:
[3]
*
Papp Diána (1976-): Kerek perec
XXI. Század K., 2013.
"– És most mi lesz? Este az ágyában landolsz? – Korni. Úgy beszélsz, mintha mindig ezt csinálnám. Idejét nem tudom, mikor beszélgettem utoljára normálisnak tűnő pasival. – Szerintem ne szőrteleníts. Akkor meg tudod állni. És vegyél fel felemás fehérneműt. Vagy kopottat."
Csajos-pasizós chick lit, nyomokban humorral, nem is lenne nagy baj vele - már a műfaj keretein belül, hacsak az nem, hogy Dóri, a bábkészítő szingli folyton újdonsült svájci vendéglátós pasiját vizsgálja, hogy a nagykönyv szerint cselekszik-e, elvégre gyanús, hogy őneki, az egyszeri lánynak ekkora szerencséje legyen! Gyanús, na.
Ám az, hogy a pasi voltaképpen mi is eszik őrajta, Dórin, sosem komoly kérdésként hangzik el, csak döcög tovább a regény, pedig tényleg ez a kérdés: Hiába nyígja, sóhajtozza és csacsogja át az egész regényt, magáról Dóráról nem tudunk meg semmit- Állítólag - a svájci viselkedése szerint - jó az ágyban, de ő maga tök semmilyen, egy dögunalom, amint magáról beszél, vágyai világa alighanem a vákuum maga, belül meg színtelen, mint a babáiban a rongy.
Hát gratul,a Papp Dóra, hogy a főhőséről csak ennyi mondható. Egyetlen kerekebb karaktere - a svájci faszin kívül, de hát ő az olvasó Dórikával együtt mindvégig gyanakodva méregeti -, az idősebb barátnő, aki minden baja ellenére maga a derű.
"– Bocsánat, de később fejeződött be az órám az egyetemen, már kezdhetünk is – szabadkozott, Dórinak pedig kerekre nyílt a szeme: szép is, okos is, mi jöhet még?"
Ez egy ótvarul klisés, tényleg csiklit buta nőknek - még hogy "az olvasó nők veszélyesek"! (Mindenesetre előbb nézd meg, mit olvas az a nő...) A szerző - vagy csak a célközönség? - intellektusáról árulkodó az a poénosnak szánt leírás egyik hősnőnk szájából - gyanítom, Dórikáéból -, miszerint aki egyetemre jár, az már okos is. És ő (volt?) a Nők Lapja főszerkije!
Hát ha Magyarországon az ész összefüggésben lenne a diplomával, nem itt tartanánk.
Ja, és még a divatossá vált gasztro-regényeket is utánozza, de hogy! Guillaume megtanítja főzni Dórikát, és hát bizony a később előforduló receptek alapanyagai közt ennek ellenére, továbbra is felbukkan pl. a lencsesalátához lencsekonzervet használ, csupán lecsöpögteti a levét - és mindez mint a gasztronómia eddig bevehetetlen csúcsai jelennek meg.
"Csapot-papot hátrahagyva álltak fel az asztaltól, Dóri még gyorsan a mikrosütőbe tett két bögre bolti forralt bort, és már lépcsőztek is fel az ágyhoz."
Instant lektűr, guminőknek.
A könyv végére tartogatott roppant izgalmatosságokat meghagyom azoknak a vakmerő olvasóknak, akiket ezek után is sikítozva rohannának a könyvesboltokba.
[2/3]
*
Térey János : Átkelés Budapesten
"verses novellák"
Libri Könyvkiadó, 2014
Eternittégla, felszopólány: széles a nyelvi spektrum, tág a horizont, mint a pornós lányok öle vagy mint a részegek jókedve, bátor és kísérletező az író, mint a zombis pornórendező - ha már leragadtam a Kígyóverem c. darabnál.
Mert Térey műfaji határsértő kísérletezései már csak effélékkel lőhetők körbe, mint a zombis pornó, a hagyományos műfajok talán kiüresedtek számára, mint a felszopólány lelke, de nekem ez az újabb Térey-opusz is csak úgy csillog, mint az előbbi szereplő arca "a kötelező máztól".
Meg kell hagyni, T.J. szórakoztatóan, fennkölt-ironikusan fogalmazza meg az ocsmány dolgokat is.
Bár érteném, mi végre a modorosság ily szorgalmatos összetalicskázása. "Ne rajongj." Megígérem.
[3]
*
Fejős Éva (1967-): Bangkok, tranzit
(hét kereső, akiknek ez a város talán az utolsó állomás)
Ulpius-ház, [1. kiad. 2008.] 2. bőv. kiad. 2014, Erawan.
Na itt aztán minden van. Ladyboyok, travishow a bangkoki kupiban, életunt magyar manöken művésznéven, örökbefogadott thai hölgyemény és a szülei, akik őt keresik, az meg persze őket, tű a szénakazalban, na nem olyan tű, a drogproblémák pokoli köre már sok lett volna ennyi perverzió mellett a törzsolvasóknak, a szív már így is olyan bő lével facsarodik, mint a tonnányi lime naponta (éjjelente) a koktélokba a kupinegyedekben, pedig még hány kerek, lecsiszolt karakter vár arra, hogy Fejős színre vigye!
Olyan gazdagnak érezte a kínálatot, hogy 8 éve egyiküket vissza is léptette, gondolta, épp elég lesz a szereplőkből, már így is gazdagabb a regény, mint egy nyolc kincs mártás. Azután most, hogy összegründolt egy saját kiadót a szemeteinek (nem csak sajátoknak: a külföldi szemetet is importál, pedig abban nagyhatalom vagyunk), újra kiadta "bővítve", magyarul hozzácsapta a korábban talán nem elég jónak ítélt sokadik karaktert és annak naplóit. (Eláruljuk, még ez a naplóíró pasas volt az egyik legkidolgozottabb szereplő, volt némi iróniája, már ha egyáltalán annak szánta Fejős, na mindegy.)
Hiába a számos történetszál összegubancolása, és hiába az örökbefogadás, az új életkezdés, stb. nagy témái, simán csak együgyű. Ja és kedves Éva, a "pergő rizst" nem lehet, legalábbis a te regényeid szépségéhez méltó módon, pálcikával enni, csak a ragacsost, igaz, ehhez épp elég szirupot izzadnak a lapok, szóval nincs akkora baj.
színes egyéniség
[2]
![olvastam még [201802]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/0d6b1385828415e5b393b3d6fbe351bc_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
![olvastam még [201711]](https://m.blog.hu/pa/pavelolvas/image/.external/.thumbs/b9d2b282316ed0fcfc96f2cc3c446dfa_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)