Pienták Attila (1973-2014): A zöld ezerszínű változatai
Savaria Univ. Press, 2014.
„Lábtörlő, függöny, csillár, na nézd csak,
milyen szavakat gyűjtöttem”
P. Attila emlékére, akivel csak egy szót váltottam egyszer, egy doktori védésen, és most posztumusz köteteiben látom viszont.
Tragikusan fiatalon hunyt el betegségben a fiatal irodalomtörténész: tanított az egyetemen is, szakiránya szerint Babits-kutató volt. Írt és szerkesztett róla könyveket (Közelítések... : Babits Mihály életművéről születésének 125. évfordulóján; Babits Mihály Arany Jánosról) és munkatársa volt Babits kritikai kiadásnak is (Esszék, tanulmányok, kritikák, 1900-1911).
Első szépirodalmi kísérletei - kisprózák - még életében megjelentek (Tárlat, 2008; Rém, 2010). Azt nem tudom, kézbe foghatta még Éva c. (kisepika-? prózavers-?)kötetét vagy pedig a hagyatékából kerültek elő. Most, látva ezt a gyönyörű borítót (és a remélem senkinek a Szürke 50 árnyalatát eszébe nem juttató címet), már nem tudtam megállni, hogy szó nélkül menjek el legújabb, ezúttal verseskönyve mellett.
A korábbi "Éva" - állítólag, egy közös, szakértő barátunk szerint - csupán "poetikai gyűjtőfogalom" volt, ám ezúttal a versekben szereplő Laura nagyon is életszerűnek tűnik - na persze lehet hogy csak újabb költőideállal van dolgunk. Pienták versei nem a legnagyobb versek, néhol csetlenek-botlanak, de azért érezni rajtuk a szakavatott irodalmár kezét, no meg a férfiszemérmet, az elő-előtörő életszomjat. Szemérmes, mégis kitárulkozó, épp mint kutatásai tárgya, B. Mihály.
Idézetek és szófelhőn játékunk következik.
„Lábtörlő, függöny, csillár, na nézd csak, / milyen szavakat gyűjtöttem”
(További idézetek itt.)
És íme a saját "gyűjtésünk":
(jobbegér, nagyít!)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)