Halász Margit: Éneklő folyó
Geopen, 2011. (+ CD)
[négy és fél aranyszálú szák]
"Él a Tisza mélyén egy víziszörny, ami a tavaszi napéjegyenlőségkor feléled, s éppen Kandicsfalvánál kezd bele szomorú, mégis oly gyönyörű énekébe, amelytől sírni támad kedve mindenkinek. Értő ember előre meg tudja jósolni belőle az áradást, de ha nincs áradás, rendszerint valami rossz történik azzal, aki az éneket hallja. Ezt a legendát még kislány korában hallotta nagymamájától Vas Mari. Kandicsfalva kedves és csinos tanítónője húsz éve él házasságban Mátyus Bélával, aki a falu hentese. Mindennapjaikat a megszokás, egyfajta se veled, se nélküled állapot jellemzi. Aztán egy napon a Tisza-gátján kerékpározó Mari meghallja a folyó énekét. Éppen a ladikkészítő cigányhoz, Kozma Orbánhoz igyekszik, hogy megkérje, nem-e javítaná meg a düledező ólat az udvarukban. A Tiszavirág dűlőben azonban a végzet, a szerelem vár rá az öreg Kozma művészlélekkel megáldott unokája, Sztojka Renátó személyében... A drámai végkifejletű, mesés-legendás Tisza-parti szerelmi történet részletei az Élet és Irodalom, illetve az Árgus irodalmi-művészeti folyóirat hasábjain is napvilágot láttak."
(kello.hu)
Ha a marketingese voltnék, simán lemagyarszázévmagányoznám, én inkább csak körbelövöm ilyen nevekkel, mint Tömörkény, Darvasi, Fehér Béla… s nem csak azért, mert mindüknek köze van az Alföldhöz, a Tiszához, hanem mert úgy tud írni, hogy említett urak helyet szorítanának neki maguk közt, miközben könyékig és tarkóig maszatosak lennének a halpaprikástól, és vidámak a sok fröccstől. És bevennék maguk közé természetesen hőseinket is (csak hogy a nevükkel hangulatot teremtsünk), Mátyus Bécit, Kozma Orbánt, Sztojkó Renátót is.
A regényben a régi, szőke Tisza buzgárjai és örvényei közt sodródunk, időtlen, akár a másik most megjelent könyve, lásd Entropicnál, de a net, a szauna (ez utóbbiban játszódik a kortárs próza egyik legfinomabb erotikus jelenete, hölgyek előnyben!) stb. említése a jelenbe vet ki, mint egy árhullám.
Süt a szövegből – ahogy a bőrünkön is érezzük a fény erejéből, milyen napszakban vagyunk –, hogy nőíróval van dolgunk: fontosak és gyakoriak az illatok és a vágy leggyakrabban a női szereplőkben fogan meg, és a férfiak csak a vágy tárgyai inkább…
Már az első bekezdésből érezzük, hogy eredeti hang az övé, és olyan zavarba ejtő, hogy már az elején tudod, ezt újra fogod olvasni.
Tar Sándor pár méltató szava lehetett akár egy potya sör eredménye is, de én már tudom, hogy nem az volt. Újabb kortárs nőí remekíróra bukkantunk.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)