[három és fél gyanús mozdulat egy bisztróban] "Hogy az én feleségem iszlamista? És mégis mióta? Egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Teljesen hétköznapi nő volt. Szeretett utazni és úszni, limonádét iszogatni egy kávéház teraszán, és túlságosan büszke volt a hajára ahhoz, hogy kendő alá rejtse… Mit beszélt be neki, hogy egy szörnyet csinált belőle, őbelőle, aki eddig azt sem viselte el, ha egy kiskutyát nyüszíteni hall?" "A regény főhőse Amín Dzsaafarí, egy Izraelben élő arab orvos. Amín izraeli arabként sikeresen beilleszkedett a társadalomba: megszerezte az állampolgárságot, egy tel-avivi kórházban dolgozik megbecsült sebészként, jólétben és boldog házasságban él feleségével, Szílhemmel Egy nap öngyilkos női merénylő támadja meg a város egyik felkapott éttermét. A támadás tucatnyi áldozatot követel és Amín az egész napos megfeszített munka után kimerülten tér haza. Az éjszaka közepén azonban vissza kell térnie a kórházba, hogy megtudja: a merénylő a felesége volt. Amín egész addig felépített világa darabjaira hullik, és a férfi az ösztönös tagadáson túljutva megpróbálja kinyomozni és megérteni felesége tetteit, miközben kénytelen szembenézni egy konfliktussal amiről eddig sikeresen nem vett tudomást. A franciául alkotó elismert algériai író egy sodró lendületű történet keretében, realista eszközökkel és hitelesen mutatja be az izraeli társadalmat megosztó viszonyokat. Elbeszélése két másik regényével együtt nagyívű trilógiát alkotnak, amelynek a Föld három pontján (Afganisztánban, Izraelben és Irakban) vizsgálják Kelet és Nyugat konfliktusát." Nem a civilizációk közti árokásást szolgálja írói életműve, hanem a közeledést, a megértést – mert az elfogadás és lemondás még a messzi jövő zenéje csak. Olyan ez a regény, mint az a híres-hírhedt – izraeli-palesztin!! (stb.) koprodukciós – film, a Mennyország most, amiben két fiatal palesztin fiú a szemünk előtt sodródik a kamikaze akcióig. (Vagy lásd a Sziriána c. film mellékszálát, amiben szintén bepillanthatunk az arab terroristaképző intézményhálózatba…) "-Nincs ínyemre megalázni másokat. Engem is megaláztak, tudom, milyen érzés. Minden megtörténhet, amikor az ember önbecsülését megsértik. Főleg akkor, amikor rájövünk, hogy semmire sem megyünk a büszkeségünkkel, tehetetlenek vagyunk. Azt hiszem, a gyűlölet legkiválóbb iskolája pontosan ez. Akkor kezdünk igazából megtanulni gyűlölni, amikor tudatára ébredünk a tehetetlenségünknek. Tragikus pillanat ez, mind közül a legszörnyűbb és legundorítóbb. Mint regény mégsem oltotta el bennem eléggé a téma miatt keltett kíváncsiság tüzét, nem slampos, és talán a téma miatt direkt szikár, 'költőietlen' nyelvezeten szól hozzánk, csak a tüzes, férj és az imámok közti vitákban parázslik fel olykor. Egy rokon könyv: 
Mohammed Moulessehoul: A merénylet
[Yasmina Khadra: L'attentat, 2005]
ford. Baranyai Judit
General Press, 2011
francia / Algéria / regény / Izrael / terrorizmus
Ritkán tárgyalt témára, sőt tkp. tabura tenyerel rá algériai – franciául író – szerőnk, s mivel feleslegesnek tartom a tartalmi összefoglalólat, át is adom a szót a jó öreg kello.hu-nak:
(…)
Azt akartam, hogy megértsd, miért ragadtunk fegyvert, Dzsaafári doktor, hogy miért úgy ugranak a gyerekek a tankokra, mint a cukorkás dobozra, miért vannak tele a temetőink, miért akarok fegyverrel a kezemben meghalni… hogy miért robbantotta fel magát a feleséged egy étteremben. Nem létezik szörnyűbb dolog a megaláztatásnál. Ez egy semmivel össze nem hasonlítható szerencsétlenség, doktor. ettől elmegy az ember életkedve. És amíg csak él, csak egy dolgon jár az esze: hogyan haljon meg méltósággal egy gyötrelmes, vak és értelmetlen élet után."
Nem foghatjuk fel, de bepillantást nyerhetünk ezen művek által ebbe a sivárságba, ebbe a zsákutcás, meddő, kősivatagos sorstalanságba, ahol Berlin után évtizedekkel újra Falat emeltek és ahol milliós nagyságrendben kirekesztik a izraeli muszlim állampolgárokat – és akkor a perioikosz palesztinokról még szó sem esett. (Persze a sékelnek is két oldala van… De annak, khm, kissé nagyobb a publicitása.)
Yasmina Khadra: Mohammed Moulessehoul
Sorstalanság – 'A fal' mögött, Izraelben
2011.08.22. 12:45 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2005 iszlám izrael
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pavelolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr493164472
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)