Benedek Szabolcs: A vérgrófnő
Libri, 2012.
magyar / kortárs / vámpírgény
moly.hu
"A fronton terjedő nemi betegségekről szóló hírekkel igyekezett lehűteni magát: épp elég cikk foglalkozott azzal, hogy a vezérkar elrendelte ugyan a kondomok osztását a seregben, ennek ellenére sokan nem harci sebesülésekkel, hanem szifilisz és más hasonlók miatt feküdtek a tábori barakkokban és a hátország katonai kórházaiban."
Az első másfélszáz oldalt Erdély román lerohanásáról és a Nagy Háborúról (lásd a fenti idézetet), vagy a minden bizonnyal tréfának szánt „vámpírjelenetet” Molnár Ferenccel még díjaztam, de utána olyan fokon lesz utánzata a vámpírregényeknek, hogy ihaj. (Szinte mint egy leckét rágja a szánkba az Amit tudni érdemes a vámpírokról témakört. Szerintem épp elég, ha valaki abszolválja Bam Stoker klasszikusát, az legalább még jó is. Maga Benedek is többször fel- és megidézi, mint megtért tanítvány a Mestert.)
Nem volt szerencsém az első részhez (A vérgróf), a szereplők egy részével, főleg ezzel a béna, esetlen, tutyimutyi, „anyámasszonykatona” Szállási Titusszal már ott is megismerkedhetünk, de köszönöm, nekem ennyi elég volt belőle.
Stílus, kompozíció, történet, csak ezekkel volt kicsiny problémám (azért olvasmányos, de a végére csak a nagy űr marad. Furcsállom ezt a Librit, miket ad ki. Kipukkad, mint a rágóból fújt lufi egy hegyes vámpírfogtól.
Többször levettem azt a plusz fél csillagot, végül maradt – mégpedig a Vajdahunyadváros poénért. Viszont üssék belém azt a folyton (unalomig) emlegetett 'Gábor Áron műhelyében készült kihegyezett acélkarót', ha még egy ilyet fognék a kezembe.
(Nyomokban tartalmaz még: Fedák Sárit, Tisza Istvánt és kolozsvári szalonnát. Meg persze sok fokhagymát.)
ps.
A vércsepp a borítón dombornyomásos. Simogatnivalóan.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)