Farkas Jenő (1944-) : Drakula és a vámpírok Egy összetett históriai-folklorisztikai és filmogárfiai kötet a Drakula jelenségről. Tudtad, hogy Hunyadi Mátyás az unokahúgát adta hozzá, hogy fiatalon a szultáni udvarban alighanem megfarkalták s jó eséllyel innen ered karóba huzigáló mániája? Bevezetés a középkori balkáni hintapolitikába, Bram Stoker agyába és "Drakula kertjébe" - csak erős idegzetűeknek. A moteles horrorfilmek csupán esti mesék az egykori valósághoz képest.
Vigyázat, hosszú lesz, mint egy főúri karó. (Igazából ez nem egy kerek, könyves poszt, inkább trehány olvasónapló, zavaros jegyzetek, morzsahegy.)
II. Vlad (Vlad Drakul) Mircea havasalföldi fejedelem vajda fia, aki Zsigmond udvarában nevelkedett, bejárta a korabeli világot nyugattól Bizáncig, 1408-ban Nürnbergben belép a Societas Draconisba, vagyis a Sárkányos rendbe. (Lat. draco = sárkány, románul = ördög) Románul Drakuleanak hívták, avagyis 'ördögi'-nek. >>>
Családfája eredetileg Basarab, melyen magyar feleségek is szerepelnek, egészen a 19. századig jegyeznek fel magyarokat a rokonságban: pl. Tepes Árpád, vagy másik ágon: Dragullya János és László (16. szd.) A humanista tudós, Oláh Miklós érsek is Drakula-rokon: nagyapja, I. Mihail (ur. 1418-20) Vlad Drakul testvére volt.
Oláh maga is ír a családról (lásd Oláh Miklós levelezése / közli Ipolyi Arnold 1875.), Oláh apja Erdélybe menekítette a családot a belháborúk miatt, később szászvárosi királybíró lett, felesége (O.M. leendő érsek anyja) Huszár Borbála.
De Drakula még az Esterházyak családfáján is szerepel, és ezt maga a hercegi is család is feltünteti saját genealógiájukban (megj. 1700.) Amúgy az Esterházy-vagyon megalapozója Oláh Miklós örököse, a fivére. Ez az Oláh-Császár ágon át marad az özvegy Orsolyára (előző két férje nyomán: Dersffy, illetve Mágóchy), akit 1612-ben vesz el Esterházy Miklós. Orsolya meghal 1619-ben, E. Pál már másik feleségtől születik, így szó szoros értelmemben nem vérrokonok a Drakulával.
klikk a képre, ha nagyító kéne
Eközben Targovistyében...
a havasalföldi porfészek trónjáért egymással küzd a Dăneștiek és a Draculestiek „pártja”.
Zsigmond halála után Drakul átpártol (történetünkben még lesz pár száz ilyen eset) és a törökkel együtt támadja Erdélyt, és pl. rabszolgának adja el délre a szászsebesieket. Drakul azért is jó törökbarát, mert fiai: Radu (még lesz róla szó) és a mi Drakulánk éveket (1442-46) húz le a török szultán udvarában, lényegében túszok voltak, a török hagyományos balkáni politikai forgatókönyve szerint. Mégis előfordult, hogy az apa (megint) a magyarokkal harcol a török ellen, pl. a várnai csatában - miközben fiai túszok az ellenfélnél. Jellemző, hogy gyorsabban pörögnek a balkáni hatalmasságok, mint egy jól olajozott szélkakas: a várnai vereség után Drakul – hogy mégis csak begyűjtsön egy jó pontot a Portán - fogságba ejti a menekülő Hunyadi Jánost, aki csak magas váltságdíjjal szabadulhat, amit viszont valószínűleg a szultán kapott, mert elég csak szemügyre vennünk a szintén túsz Brankovics-fiúk esetét: őket ennél kisebb dolgokért is megvakíttatták, míg Radu és Vlad megúszta.
Legalábbis ezt. Az utókor hol komolyabb tanulmányban, hol csak paródiában, de felemlíti: a tömegesen, tkp. már beteges gyakorisággal alkalmazott kivégzési mód, a karóba húzás nem a török udvarban elszenvedett anális abúzus következménye lett-e...
Apu vége
1445 után Drakul is török oldalon áll, Hunyadi János megelégeli és lecseréli őt a havasalföldi trónon II. Vladislavra. Ezt khm, elitcsere követi, és ami jár az jár: 1447-ben a Danesti klán lefejezi Drakult és legidősebb fiát, Mirceát – Drakula fivérét. Más források szerint élve elássák, illetve elégetik. Ezeknek ilyen gyerekszobájuk volt, na.
Hunyadi ezek után Erdélyben keres menedéket Drakulának, mert azért jó a háznál egy örök riválisa a szolgánknak, el ne bízza magát. Ekkoriban születik egy okirat, melyben 'proximus noster, Vladislaus Walachus'-ként említi Hunyadi a későbbi Drakulát. (Röviden: közeli havernak. - p56.)
Ám szegény Hunyadi körül sok mindenki áruló: Rigómezőnél (1448) Brankovics árulja el (annak, aki ugye megvakíttatta a fiait) és megint csak váltságdíjjal szabadul. Ráadásul támogatottja, a fiatal Drakula (ekkor még mindenkinek simán csak Vlad) is elfoglalja – török segítséggel – a havasalföldi trónt. Ám az elűzött II. Vladislav visszatér, Vlad pedig anyai nagybátyjához, II. Bogdan moldvai fejedelemhez menekül. Aztán, hogy egészen beleszédüljünk ebbe a balkáni vircsaftba, Bogdán elűzése után Vlad megint Erdélybe megy, és láss csodát, Hunyadi gyakorolja a keresztényi könyörületet – megint befogadja őt, sőt már egyenesen mint szövetségest mutatja be őt V. Lászlónak.
Eközben Havasalföldön...
II. Vladislav vérszemet kap és rátámad Erdélyre, Fogarasra, ezért Hunyadi most egykori szövetségesét űzi el (akit aztán kinyírnak a bojárok, biztos megelégelték a sok luxusadót), és egykori elárulójára cseréli le őt: Vladra, a mi Drakulánkra, csak legyen már vége ennek a véres ringlispílnek, gondolja. Így kerül először trónra Vlad, 1456-ban, még a nándorfehérvári csata előtt. Vlad keményen kezd: elfoglalja magának a havasalföldi „fővárost”, Tergovistyét és építekézésekbe kezd, mint egy jó uralkodó, akarom mondani vajda. Minden rendben is menne... 1462-ig.
Vlad a török egyetem politológia szakán kitűnőre szigorlatozhatott Machiavelliből - pardon, még őt is megelőzi -, mert előrelátó uralkodóként kiírtja a régi bojár elitet, külföldi testőrséget fogad, megerősíti a várrendszert, pl. a bukarestit is, amely - 1465-től – a havasalföldi székhely lesz. Persze elfogynak a költségvetésben talált 300 milliárd aranyak, hanem szinte évi rendszerességgel végigrabolja az erdélyi szász városokat.
És meg is érkeztünk a Drakula-legandárium kiindulópontjához: a folklórba itt és ekkor kerül be a vérszomjas és a karóba húzottak szenvedéseit reggelizés közben is figyelő Gonosz alakja. Az első írott – mai szemmel is erősen horrorisztikus – beszámolók, írott források is német nyelvűek és Erdélyből kerülnek nyugatra, még a 15. században.
Persze e források gyakran élnek számbeli túlzásokkal, de az is tény, hogy Vlad vérengzései még a sokat látott és magas tűrésküszöbbel élő középkori társadalomnak is sok volt.
Ahogy az sem véletlen, hogy a keletibb tájakon – despotikusabb rendszerekben - születő beszámolókban erősen pozitív, szinte példaértékű, hősi alak lett Vladból...
Az erdélyi betörések miatt Hunyadi a barcasági németek segítségét kéri Vlad ellen (vagyis inkább talán szabad kezet ad nekik egykori pártfogoltja ellen), aki ezután évente rátört Dél-Erdélyre – Hunyadi egykor még ennek védelmét bízta rá... Hunyadi János halála után aztán a balkánihoz olykor hasonló magyar belpolitika megint lapot oszt Vladnak: Mátyás nagybátyja, a királycsináló Szilágyi Mihály Vlad pártját fogja majd Rozgonyi János erdélyi vajda ellenében, egy levelében tesónak is nevezi ('fratrem nostrum'). Az már csak a hab a tortán, hogy úgy igyekszik kibékíteni az erdélyieket Drakulával, hogy még a szászokat bassza teremti le, minek ingerelték (Drakula) vajdát...
Aztán folytatódik a török hinta-palinta: Drakula nemsokára megint magyarokat végez ki, Mátyás (már kint király) III. Dant segíti a havasalföldi belháborúban, de rossz lóra lesz, mert Vlad elfogatja Dant és egy Tim Burton-filmbe illő jelenetben kivégzi. Ám még 1460-ban megint Mátyásékhoz áll, mikor a török letámadja azzal, hogy hol az idei adó? (Ami a könyv szerint évi 10 ezer arany és 500 gyerek lenne, az aranyat túlzónak találom.) De nem csak a török fenyegetés ellenében fordult megint nyugat felé: 1459-ben II. Pius pápa kezdeményezésére elkezdett szerveződni -majd befulladt - egy törökellenes koalíció, melyben Drakula Mátyás csatlósaként vett részt.
(Drakula első és talán egyetlen hiteles leírása Pius magyarországi követének, a modrusi Miklós püspöknek köszönhető:
"A vlachok zsarnokát, Drakulát, mely névvel ők az ördögöt illetik, fogságban láttam, amikor a hun király mellett II. Piusz pápai követi tisztét töltöttem be: termete nem magas, de igen izmos és erős, külsőre kegyetlen és félelmetes, sasorra igen nagy, tág orrlyukakkal, arca pedig sovány és sápadt, hosszú szempillái tágra nyílt kék szemeit övezték, fekete és sűrű szemöldöke fenyegetővé tette nézését, bajuszán kívül arcát és állát borotválta. Kiugró homlokcsontjai növelték fejének méreteit. Magas tarkóját bikáéhoz hasonló nyaka kötötte széles vállaihoz, melyre fekete, göndör hajfonatok hullottak."
„Drakula kertje”
Mivel már nincs sok veszteni valója, betör a török birodalomba és ekkori dúlásának híre egész Európát bejárja – átmeneti sikerei mellett főleg erőszakosságai miatt. Lehet hogy Hunyadi szerepelt a korabeli török apróságok fenyegetéseiben, de Drakula a nagyok rémálmaiban.
Egyes források szerint – persze valamennyire túloznak – csak ebben a hadjáratban 20 ezer törököt húzott karóba, egyetlen nagy térben napokig haldokló ezrei, napokon át... ezt nevezték a követi jelentésekben Drakula kertjének. (Mátyás engedélyével később, 1476-ban hasonló vérfürdőt rendez majd Szabács alatt is, Brankoviccsal együtt, pl. Szrebrenicánál... ismerős név?)
1462-ben az addig török udvarban élő tesó, Radu váltja a trónon: megegyezik a magyar és török féllel egyaránt, úgy tűnik, mindenki besokallt a tesóra. Végül is jobb a kifizetett adó és a pénzcsörgés muzsikája, mint a hullák szaga és a háború vinnyogása. Így uralkodik (Szép) Radu (ur. 1462-75) >>>
Ám Európában a törökverő hadvezér kép él Drakuláról, talán ezért is tartja meg őt magánál Mátyás, pénzeli, pl. tudunk róla, hogy Nagyszebenben épít házat a családjának (felesége Szilágyi Jusztina, Mátyás unokatestvére, az esküvő Visegrádon zajlott. "Jusztina utána még kétszer ment férjhez, gyermeke egyik házasságából, köztük Drakulától sem született." (Aetas)
De volt háza Pécsett is (valahol a mai főtér déli részén*), és „fogságba vetése” sem járt feltétlenül szobafogsággal a visegrádi Salamon-toronyban. Nem túlságosan részletezett évek ezek a könyvben, talán a szakirodalomban sem, de azt pl. feljegyezték a velencei követek, hogy a Salamon-toronybeli fogságában – jobb híján – madarakat és egereket tépett szét és nyársalt fel, ha már kedvenc karóba húzására nem lehetőség.
* Hogy ott is lakott-e, azt nem tudni, talán a déli hadjáratok idején tényleg, de rámutat arra, hogy milyen társadalmi státuszban szerepelt Mátyás idején. Az pedig irodalomtörténetileg pikáns jelenet lehetett (volt rá esély, de forrás nem bizonyítja), hogy Pécsen napokon át Janus Pannonius vendégeként is megfordult egyszer, mint a király embere. Bonfini megemlíti, hogy Mátyás, ha szerette volna a frászt hozni a török követekre, csak elővezettette Drakulát...
(Az oklevelekben 'Drakwllyahaza' néven szereplő ingatlan későbbi sorsa: özvegy Jusztina később egy Dénes nevű famulusának ajándékozta tovább a pécsi házat, szinte regénybe illő, hogy az illető később latorkodás (latricinium = rablógyilkosság) bűnébe esett és kivégezték, ezután a király egy pécsi egyházfinak adta a házat.
1476-ben Báthory István erdélyi fejedelem elkergeti a törökbaráttá lett aktuális Basarabot és Buakesrtig hatol a seregével. Előszedik a talonból illetve a szalma alól Vladot, aki így másodjára léphetett trónra - magyar és moldvai csapatok segedelmével.
A következő évben (1477) azonban a maradék bojárok és elűzött Basarab Laiota megölik Drakulát és a snagovi kolostorban temetik el (Snagov, Nagy Imre – megvan? Kicsi a világ.) Más források szerint (Bonfini is ezt vallja) a törökök ölték meg és levágott fejét a szultánnak adták fel postán.
Drakula a kor tükrében
Európát már az 1460-as években bejárta a híre, kéziratok és ősnyomatok őrzik ezt, köztük igen korán mindjárt egy verses feldolgozás is, a német Michael Beheing lúdtollából egy ezer soros eposz, igen részletgazdag (vagyis gyomorforgató), forrásai Drakula Erdélyét túlélt szerzetes volt.
18+
Igazi horror, csak egy pár ínyencség példának – az elmaradhatatlan és mindig tömeges karóba húzások mellett: fejhez szögelt kalapok és turbán, szeméremtestek lenyúzása, köszörűkövön kettéfűrészelés – vagy karós extrák: anyák karóba húzása csecsemőikkel a mellükön, levágott mellek nyílt sebébe dugdosott babák.
Érdekes módon felbukkan egy olyan elem is, ami valahogy sokáig nem ragadta meg az utókor figyelmét: egy forrás szerint pl. szeretett friss vérben kezet mosni – márpedig a mai is ismert vámpír Drakulát csak az 1890-es években teremti meg regényével Bram Stoker. (A modern irodalomban persze mindenféle feldolgozás akad: még olyan is, amely Báthory Erzsébettel hozza össze – ezekről később.)
Talán csak ilyesfajta kínzás/kivégzés nem volt felsorolva Drakula CV-jében (tényleg erős idegzetűeknek)
Lásd még: Miskolczy Ambrus: A karó mint metafora. Tallózás a Drakula-irodalomban, BUKSZ, 1993-1994.
„Az ördög druszája”
A 16. századra Drakula történetei az egyik legnépszerűbb horrorshow elem lett, sőt: már tucatnyi ősnyomtatvány szól róla, vagyis még 1500 előtti nyomtatott mű, és ebből bizony hazánk is őrizget egyet (OSZK) – lásd erről bővebben W. Salgó Ágnes, 2002.
Maradtak fenn hitelesnek tekinthető ábrázolásai: pl. egy még Mátyás udvarában készült olajfestmény másolata a 16. századból, vagy egy kortárs, 1460-as évekbeli bécsi freskó, ami ma Ljubljanában őriznek, címe: Pilátus kihallgatja Jézust – és Vlad Țepeș bizony Pilátus képében van lefestve...
Egy orosz forrás (III. Iván egy diák-diplomatája) szerint 3 fia is született, fiai Budán illetve Nagyváradon éltek tovább.
Mátyás, a médiaguru
egyes román történetírók (pl. Eugen Denize, Matei Cazaucu) szerint az egész „rágalomhadjárat” D.-ról csak HM műve,
Vámpírok a néphitben
A vámpír szó eredeti balkáni, talán szerb, a szó mai jelentésében a 18. század első felében terjedt el Európában, a magyar-szerb határvidéki esetek nyomán, vagy pl. Désen az 1742-es boszorkányperek során feljegyeztek „sírból feljáró halottakat”. (Lásd a bűnbakképzésről Klaniczay Gábor, 1986, Vajnai Gábor: Hazai régi büntetések, mek.hu) A 18. századból híres még a Kaszparek-leganda, Bél Mátyás is említi, Mikszáth is feldolgozta, még éppen Stoker előtt (Kisértet lublon, 18..).
Kieg. néprajzi adalék: bár a vérivás ősi bibliai tabu, nem példátlan, pl. feljegyezték (Kézai) Bulcsúról is,a úgy itta ellenségei vérét, mint a bort...
A román strigoi kultusz – Stoker is alaposan utánaolvasott (még ha a földrajznak annyira nem is.)
Egész Európa Drakula-lázban égett a 15-16. század fordulójának évtizedeiben, ahogy a 18. században a vámpírtörténetek borzongatására vágyott mindenki - kb. mint ahogy a mai fiatalokat a Twilight-széria tartja lázban.
Ez a fejezet is igen alapos és részletgazdag, nem fárasztom vele magam és megmaradt, eddig kitartó 2-3 olvasómat.
Sokan magyarokhoz kapcsolták a vámpír jelenséget: ennek oka egyszerű: Ausztria keleti végvidékén jegyezték fel a legtöbb „esetet”, épp mint a már említett szerb határvidéki ügyeknél, pedig az már az osztrák katonai igazgatás része volt.
De nem csak keletről áradt a sötétség: a babonák egyik legfőbb terjesztője egy felvilágosodást megcsúfoló francia apát volt, Voltaire személyes ismerőse, Augustin Calmet, szerinte tényleg lehettek vámpírok, a témában minden addigit felülmúló kutatást folytatott, művei a téma alapvetéseinek számítanak, épp mint Badiny-Jós eszmefuttatásai egy másik társaságnál.
A kora romantika vámpírtörténetei már teljesen maiak: erotikus szál is átszövi őket, a horror keveredik bennük érzékiséggel (ld. megint: Twilight).
Irdatlan méretű ez az irodalom, és egyre változatosabb. A fertőző vámpír (aki a harapásával megsokszorozza magát) csak 18. eleji találmány, eddig ilyesmi nem szerepelt a folklórban sem. Coleridge már egy leszbikus vámpírnőről versel (Christabel). A vámpír-irodalom nagy éve 1816: amikor a genfi tónál (Diodati villa) összegyűlnek Shellyék és rémregényeket írnak – és nem mellesleg megszületik Dr. Frankenstein is. Byron titkára, John Polidori maga is termel a mestere után a témában, egyik művében maga Byron is vámpír lesz, legalábbis akkor még mindenki ráismert (ahogy Stoker a maga Drakulájat híres színész barátjáról, Henry Irvingről mintázza majd. Egyesek szerint a homoerotika sem hiányzott e kapcsolatokból.)
Következő nagy vámpír-feldolgozások: Thomas Pratchett: Varney, 1847.
J. S. Le Fanu: Carmilla, Fr.: C. Nodeier, C. Berard, de még A. Dumas is írt vámpírdrámát, a német H. Marschner meg operát.
Th. Leland, H. Walpole, M.G. Lewis, Ann Radcliffe
A legnagyobb klasszikusok is foglalkoztak a vámpír-témával, pl. Tosztoj (Vurdalak család), Reymont, Dumas (egy dráma + A sápadt arcú hölgy, 1849 - ez is a Kárpátokban játszódik, mint majd Stokeré, Verne: Kastély a Kárpátokban
Kortárs " "alapművek" ": Anne Rice, Stephenie Meyer.
Classic Drakula:
Bram Stoker
-egy évtizeden át készült a témára, nagyon befolyásolták az okkult tanok is, Az író állítólag éjszakánként a Highgate temetőben sétálgatott
-hatása akkora lett, hogy a borgói szorosban a 100. évfordulóra Drakula-vár épült
-magyar segítsége Vámbéry Ármin volt, a kor ügyeletes keletkutató sztárja,de azért a hatását is könnyű túlbecsülni amit segítséget nyújtott a műben
Stoker Drakulájáról S.King: „a késő viktoriánus szexualitás lihegő mozdonya”
az 1897-es első kiadás
Stoker kissé bosszankodott, mikor 1897. május 26-án sárga borítóval jelent meg a Drakula – a korban a pornót adták ki így. A második kiadás még az év karácsonyán már bestseller lett.
1924 londoni színpadon is
1927- a Broadwayen is, Lugosival
A D. első külföldi fordítása magyar – ám ismeretlen a fordító, a Budapesti Hírlap közölte részletekben 1898-ban, majd még az évben meg is jelent az egész magyarul. Franciául csak 1920-ban! Sóvágó Kataliné már a 4. fordítás: Bartos teljesen, önkényesen átírta. (Komplett drakulakológia ez a fejezet.)
Az igazi Drakulát megismerve méltó végzetének tekinthetjük, hogy az egyik legutolsó bőrt Bam Stoker öccsének dédunokája próbálta meg lehúzni róla (emlékezzünk a szeméremtest letépésekre), Stoker-Holt, egyetlen mentségük, hogy nem ők hozták össze először Báthory Erzsébettel...
az első Drakulát játszó színész - nem maszkban, így nézett ki
Mozi
Első filmes feldolgozója Lajthay Károly (Bécs, 1923 körül), főszerepben Paul Askonas-szal (fent), női főszerepében Lux Margittal. A forgatókönyvet lajthay és kertész mihály írta – Dr itt még inkább csak egy kékszakáll... Aztán: Nosferatu, 1922.
(Hosszas filmográfiát ugrok át most.)
Majd (szinte) minden Lugosi Béláról. (Menő: Saly Noémi mesél Lugosival való ágas-bogas, a Kommün idejébe vesző rokonságáról.)
Szóval: a könyv szinte kézikönyvjellegű, bár helyenként követhetetlen összefoglalása a drakulakológiának.
Tudni kell, a szerző szemináriumot tartott a témában az ELTE-n és ebből született utólag a kötet.
Pechemre, csak most fedezettem fel, hogy a kiadó egyre többe tesz ki a könyvből és -ről a honlapján, érdekes ott is búvárkodni. Mert pl. zseniális a diákok írta paródiák némelyike (ha jól rémlik, főleg a legelső szerzőé), egyszer talán azok is olvashatók lesznek online.
Aki még bírja: annak ajánlom Katherine bloggerkolleginát is a témában.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)