Eoin Colfer: Meglőve
[Plugged, 2011] ford. Bori Erzsébet
Gabo, 2013.
írországi_angol / kortárs / krimi
[4 megszellőztetett koponya]
"Jártam egy cigánylánnyal, aki egyszer azt mondta, olyan aurám van, mint a cápáktól hemzsegő víznek."
Eoin Colfer, ez a neve alapján legalábbis mágusiskolai pedellusnak tűnő ír(ó) eddig csupán ifjúsági regényeiről, az Artemis Fowl-sorozatáról lehet ismert a nagyérdemű előtt, ám most belecsapott a lecsóba, jó paprikás szaftosan, hogy Dexter is megnyalná a szája sarkát, és egy humoros gengszterkrimivel örvendeztetett meg minket.
Adrenalinmaraton, legalábbis főhősünk Dan – Daniel McEvoy – szempontjából, aki e pár nap alatt vajmi ritkán pihenhet meg, ha mégis, akkor meg azzal kínlódik, ne vakarja ki frissen beültetett hajhagymáit a betörősapkája alatt – nekünk pedig egy kellemes ponyvatúra legföljebb két ülésben, mert bár nem egy Rejtő, egyvégtében befalod, nehéz letenni, mint pókerpartiban a legutolsó lapunkat. (Kiterítenek úgyis. De az még odébb van, egy másik osztásnál. Egy másik kötetben, egy remélhetőleg még meg sem írt McEvoy-kötetben.)
"Csúnyán elfajulhatnak a dolgok, kivált a sűrű növésűekkel.
Joe Pesci tehet róla."
Hősünk fura kevercse a könyörtelen és gyors kezű gengszternek, a drabális mészárosnak és a rossz arcú de vajszívű mackónak. És ír, mindennel együtt, ami ezzel velejár, akárcsak szerzőnk, büszke és dacos, vörös az üstöke és nagy a... Ezt a rímet ő maga befejezte volna, de egy blogger nem engedhet meg magának ennyi mindent. Nagy a szíve is, na.
Több, mint kidobóember: kommandós múltja van, nem akármilyen, Libanon és egyéb gyilkos bevetések, ahol mindent kitanult, ami a túléléshez kell, közelharcban és fegyverismeretben. Péklapát tenyerével és bikanyakával olyan, mint egy nehéztüzérség álcahálóba csomagolva, legalábbis az orvosa utasítására állandóan hordott betörősapkájában úgy néz ki, hogy sokan alábecsülik – vesztükre.
"Még a kövezet is a bujaság szagát árasztja, az ajtók kilincsein vastagon ül a zsír és a bűntudat."
Na és az orvosa! Katonabarátság, és hogy miféle élelmes katonaorvos ez a veszélyes haver, elég, ha a Kelly hősei "élelmes" katonáira utalok, de még 'Csodabogár' (Donald Sutherland, emlékszünk?) pofátlansága is gyerekgügyögés Zeb umbuldáihoz képest, aki faroknövelő műtéteket végez a frontvonalban vagy köz(és ön)veszélyes „koktélokkal” – házi pancsolású drogokkal – kereskedik, sőt durván átértelmezi orvosi esküjében foglaltakat. Pechjére.
A balfácán doki balhéjával veszi kezdetét ez a magával sodró, ámokfutásszerű történet, gengszterek és bártáncosnők hulláival szegélyezve a utat, de lesz közben villámgyors szex azzal, aki alig korábban még vallatott minket, majd ugyanőt barátilag elhelyezzük a fagyasztóban, és akkor még nem beszéltem a kötet talán legnagyobb erényéről, a humoráról.
(via teenlibrarian.co.uk)
Ahogy az eltűnt doki, Zeb (eltűnt? kivégzett? még ne lőjük le a poént) is inkább ön-, mint közveszélyes, úgy Dan – és írónk – humora is inkább önironikus. Zeb eltűnése után Dan fejében bukkan el, ahol pimasz belső monológokat folytat, és Dan olykor elköveti azt a hibát, hogy fennhangon felelget neki, mellyel gyönyörűen tovább nehezíti saját életét. És még nem számoltunk be kissé flúgos szomszédjáról, aki éppúgy felforgatja Dan életét és ágyát, mint a „kékek” – a rendőrség – egyes alkalmazottai. Meg a lakását a hely maffia.
Szóval megy a kavarás ezerrel, ha mozi lenne, akkor csak a legpörgősebb akciófilmekhez és különösen azok vágástechnikájához tudnám mérni, olyan kissé, mintha egy Jason Statham-film lenne, vagy egy újabb Mission Impossible – bár ez utóbbiakra nem annyira jellemző a humor. (Bár itt is döcög néha a szekér, informatikus legyen belőlem, ha értem pl. azt a Windows-os poént a 210-211. oldalon...)
De McEvoy szó szerint más súlycsoport. Kivel tudnám filmen elképzelni? Csakis régi kedvencemmel, játszott már nem egy akciójelenetekben, sőt bérgyilkos is volt az Erőszakik-ban, de én a grimaszaiért imádom: ha filmre viszik, remélem Brendan Gleeson lesz Dan!
Egy brit könyvesblogger is castingot tartott ez ügyben, az választása Dara O’Briainre esett, nem véletlenül:
És persze nem kell túl komolyan venni, ez csak egy jó ponyva, egy remek üdítő, és ha már végre elérkeztünk a piákhoz: nem egy ócska Bud, a koszos üvegét nyalogatva, hanem egy merész (ujjat)húzás a hagyományokkal, mondjuk egy nyelet Raging Bitch a Repülő kutyáéktól. Mert legalább ilyen pimasz ital illik olyan jelenetek mellé, mint mikor halálos fegyver lesz a szexi tűsarok a bár hátsó, kézimunkázó sarkából, vagy mint mikor visszatoljuk a fagyasztóba azt a nőt, aki a mi szexi életbiztosításunk. Vagy ott az a jelenet, amiben két kőkemény macsó, fegyvert fogva egymásra, megbeszéli hajpótló műtétük árát és várható sikerét.
Máris várom a sorozat következő állomásának "dühöngőjét":
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)