[Gjenferd, 2011]
ford. Petrikovics Edit
Animus, 2013.
norvég / kortárs / krimi
[4 és fél mellészúrt tű]
Szálkásra kellene hegyeznem a szavakat, ki kéne nyitnom egy Jim Beamet, már most kora reggel, meg kéne járni a poklot, és útikönyvet írni róla, ha másért nem, legalább tisztelgésül a valaha élt (egyik) legfaszább nyomozó előtt – mert Harry Hole nem papírfigura többé, ilyen erős karakterrel közülünk sem bírnak sokan, már nem csak vízjelet hagy a lapokon, hanem (szinte) már személyes emléket is itt bennünk, ami persze szintén csak egyfajta vízjel, afféle tetoválás, annak jele, hogy ismered Harryt, vigyázzanak veled. Ha nem is a börtönben, de az írók tudnák rólad: Harry után nem lehet mint olvasót papírtigrisekkel megetetni.
Ha valaha filmre viszik, nagyon kösse fel a gatyáját az a színész, akit megkínálnak vele, pláne a rendező. Mert persze Nesbø most is elveti kissé a sulykot, megint hollywoodyas túlzásokba esik egyes akciójeleneteknél ("terminátorkodik"), és nem lenne jó, ha ezt a filmekbe is átvinnék majd egyszer. De a fenébe a filmszerűséggel, meg a hibáival, sose néztem el könnyedébben hibákat, mint Jo Nesbø-nél, mert bőkezűen kárpótol az olvasásélmény. Ráadásul ebben a részben is pazar, humoros-szarkasztikus, aforizmáknak beillő félmondatok várakoznak, hogy kiidézzék őket ide (meghagytam másoknak), igaz, egyre kevesebb, ahogy a végére érünk ennek az újabb téglányi (kb 540 oldalas) kötetnek. De talán csak azért fogynak el, mert ez is egy lecke, immár kimondatlanul, a bölcsességeken túl van egy valami, ami még nagyobb megváltás.
Szóval remek könyv (ami mindig relatív ugye, a maga műfajában az), és ne legyintsünk, hogy csak egy újabb drogos történet, Nesbø azt hiszem a skandináv krimik egyre hígabb műfajának örök klasszikusa marad Harry Hole történeteivel. Bőven van benne az ügyesen gabalyított krimiszálon túl vér és bölcsesség, szépség és pusztulás, no meg nem kevés szociológia a mai Skandináviáról (Oslóról), melyet nem csak mi, de a bennszülöttek is előszeretettel képzeltek sokáig egyfajta Tündérkertnek, ám mostanában keserű az ébredés, kezü(n)k meg az Ikea-biliben.
(1960-)
Akár ő maga is eljátszatná Harryt...
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)