G. L. Thompson: Germánia - az új világ fővárosa
Kossuth, 2013.
magyar / kortárs / alternatív történelem / regény
[3 és fél km hosszú Allee]
Nem volt Bukás, és most az SS utolsó akciójával megnyerik a békét is.
Párizs Berlin árnyékában él, az amcsik meghúzzák magukat, a nap már szinte sosem nyugszik le a Harmadik Birodalomban, és most, felhagyva eddigi terrorakcióival, még a Moszad is az SS-szel kollaborál! A Cég, az RSHA (Reichssicherheitshauptamt, magyarul Birodalmi Biztonsági Főhivatal) ugyanis utolsó nagy akciójára készül, a legeslegnagyobb titokban…
Szóval, pazar a téma, mert bár bukásra ítéltettek, mindig előbújik pár ördögi kérdés, mi lett volna ha… Ráadásul ez a regény nem is ezzel játszik el, hogy győzhettek volna (bár van egy magyarázata: elérték a kaukázusi olajmezőket, majd Iránig jutottak, jól feltankoltak és minden fronton mindenkit visszavertek). Azt a momentumot ragadja meg ügyesen, hogy ugye minden háború után a legnehezebb, ami utána jön: a békét is meg kell nyerni. Konszolidálni a terrort, lecserélni, nyugdíjazni és plecsnikkel kertészkedni és állatot tartani hazaküldeni az apokalipszis csikósait. Meg kitölteni minden kis hézagot, hogy ez az alternatív történelem aránylag passzentosan illeszkedjék ahhoz, amit a törikönyvekből ismerünk.
Ennek megfelelően (az 1950-es évek első felében járunk) itt is meglesz pl. az a bizonyos nagy angol-magyar focimeccs, lesz a háború után Izrael állam, bár egészen másképpen, satöbbi, itt ha nem is remekel, de tisztességesen megbuherálja a múltat az író. De ez mind csak a birodalom határán túli esemény (megjegyezem, magyar szerzőként egyszer szóba kerül a magyar bor, meg ugye a foci, és slussz. Miközben másutt azt írja, messze Ázsia közepéig minden német élettér lett, vagy rabszolgaállamok sora, a magyar államról egy szót sem ejt.)
Hitler már nem a vérgőzös diktátor, de nem is a reszketeg kezű pojáca, csupán visszavonult a napi munkától és újra művészi szenvedélyének él: no nem festeget, hanem gigantomán építészi, városrendezői terveit éli ki, immár nem csak a terepasztalon.
"Hitler skiccei felhasználásával elkészített modell Berlin/Germánia észak-déli tengelyéről"
via falanszter.blog.hu
(a szerző maga is hivatkozik erre a blogra a kötet végén a forrásmunkáknál)
A sztori a szükséges belső béketeremtésről szól, amely ugye sosem zajlik békésen, ezzel még nem spoilerezek nagyot, kétségtelenül izgi téma, de itt a kivitelezés már kissé slamposabb, elnagyoltabb, egyszerű kalandregénybe illő.
A történelmi krimiszerűség nagy csattanójának írónk Hitler örökségét szánja: ki lesz a Führer örököse? De valahogy ez jobban izgatta a szereplőket, mint engem, persze egész jó megoldás születik a végén, mondhatnók, a történelem HR-ese a leghumánusabb megoldást választja, és mégsem történelmietlent, de nem lőhetem le a poént (aki amúgy természetes halállal halt meg, a személyét némi történelmi érzékkel ki is találhatja a kedves olvasó.)
Persze nem első és nem is utolsó játék ez azzal az ötlettel, hogy győznek a nácik: itt éppen Rudolph Fleischer alakítja a győztes Hitlert a Vaterlandban
A regény stiláris eszköztára is elég spártai, de legalább tisztességesen meg van írva, nem ócska. Egy derék iparosmunka – összevetve egy közismertebb kollégájával: míg pl. Kondor Vilmos bír írói képességekkel (ha nem is mindig), G. L. Thompson (alias Gráczer László) csak egy jóravaló tollforgató, érezni, szárnypróbálgatás volt ez még, elég ígéretes, akár még írhat valami pazar dolgot is, állítólag fiatalember még.
Lehetne még sokat firkálni róla, a négy alát ne vegyétek lehúzásnak, tkp. ajánlom mindenkinek, akit érdekel Hitleráj meg a mindenkori diktatúrák természetrajza, meg persze az ún. alternatív történelmi fikciók. Ráadásul Katherine kollegina már megint megírta előttem :)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)