Jelszavaink valának:

§ "A könyvtár a haza legjobb meghatározása.” (Elias Canetti) § "A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.” (E.P.) § "Si apud bibliothecam hortulum habes, nihil diderit. / Ha könyvtárad a kertre néz, mi mást kívánhatnál?" (Cicero?) § "A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni." (J.C.Carriére - U.Eco) § „Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli.” (Nick Hornby) § Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott." (Babits Mihály) § "Pro captu lectoris, habent sua fata libelli" (Terentius Maurus) § "-Szerinted van ennek a történetnek tanulsága? -Hogy mije?" (Dániel András: Tengerre, kuflik!) § – Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: „a könyvtárba, és lépjen a gázra.” (David Foster Wallace: Végtelen tréfa)

Mondd! (köszönet minden beszólásért!)

Szerzőim

Facebook oldaldoboz

a legfrissebb 77 mese: tartalomjegyzék

Pável itt iszik és olvas még:

CÍMKEFELHŐ

*0 (1) *1 (3) *1/2 (4) *2 (18) *2/3 (30) *3 (88) *3/4 (194) *4 (272) *4/5 (220) *5 (111) *5+ (4) 1. század i.e. (1) 1. világháború (18) 13. század (1) 14.század (1) 15. század (2) 1548 (1) 16. század (6) 1654 (1) 17. század (6) 1734 (1) 18+ (1) 18. század (8) 1810 (1) 1844 (1) 1846 (1) 1847 (1) 1848 (1) 1848-49 (4) 1851 (1) 1857 (1) 1865 (1) 1878 (1) 1883 (2) 1885 (1) 1887 (2) 1888 (1) 1889 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1896 (1) 1897 (1) 1898 (1) 19. század (13) 1900 (1) 1905 (1) 1906 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1910 (1) 1913 (1) 1914 (1) 1916 (2) 1917 (2) 1919 (2) 1920 (2) 1921 (1) 1923 (1) 1924 (4) 1925 (4) 1927 (4) 1928 (3) 1929 (3) 1930 (5) 1931 (2) 1932 (1) 1934 (4) 1935 (3) 1936 (1) 1937 (3) 1938 (7) 1939 (1) 1940 (1) 1941 (6) 1942 (3) 1943 (2) 1944 (7) 1945 (5) 1946 (1) 1947 (5) 1948 (2) 1950 (2) 1951 (4) 1952 (3) 1953 (3) 1954 (1) 1956 (15) 1957 (2) 1958 (3) 1960 (3) 1961 (2) 1962 (1) 1963 (4) 1964 (6) 1965 (3) 1966 (4) 1967 (3) 1968 (9) 1969 (6) 1970 (1) 1971 (2) 1972 (5) 1973 (4) 1974 (2) 1975 (4) 1976 (4) 1977 (3) 1978 (2) 1979 (5) 1980 (1) 1981 (8) 1982 (6) 1983 (3) 1985 (1) 1986 (6) 1987 (2) 1988 (4) 1989 (6) 199* (1) 1990 (4) 1991 (7) 1992 (5) 1993 (5) 1994 (8) 1995 (5) 1996 (9) 1997 (13) 1998 (6) 1999 (10) 19? (1) 2. világháború (43) 20. század (43) 2000 (17) 2001 (17) 2002 (12) 2003 (27) 2004 (23) 2005 (44) 2006 (45) 2007 (74) 2008 (54) 2009 (60) 200? (6) 2010 (119) 2011 (140) 2012 (177) 2013 (143) 2014 (108) 2015 (39) 2016 (32) 2017 (21) 2018 (4) 2019 (4) 21. század (5) adapter (2) ady (1) afganisztán (1) afrika (3) album (8) alkohol (2) állambiztonság (2) állatok (3) alternatív történelem (3) andrássyak (1) angelologia (1) angst (1) anne frank (2) antall józsef (1) apák és fiúk (2) argentina (3) arisztokrácia (1) assange (1) atatürk (1) ausztrália (1) autizmus (1) autó (1) ávh (2) ázsia (1) bakony (1) balaton (3) bálint györgy (1) balkán (6) balkáni háború (1) baltikum (2) bánság (2) barba (1) barbapapa (1) báthory erzsébet (1) békés márton (1) belgium (1) beneš (2) best of (8) bibliográfia (5) bihar (1) bizánc (1) bloomsday (2) boksz (1) boncza berta (1) bookkake (2) bor (5) bori láger (1) börtön (1) bosznia (1) budapest (24) bűnügy (1) cenzúra (2) cia (2) cicero (1) cigányság (2) civilség (2) cocteau (1) csakbeleolvastam (103) csakúgy (14) családtörténet (2) csángók (1) csehország (2) csehszlovákia (3) csinszka (1) csoóri sándor (1) csucsa (1) csukaszürke (1) dachau (1) diktatúra (2) diplomácia (3) dominika (1) don-kanyar (1) drog (3) duplakönyv (1) ebihal (1) ebook (8) egyháztörténet (2) egyiptom (1) eichmann (1) előítélet (1) elsőkötetes (35) embermentés (1) emigráció (8) emléknap (1) english (1) építészet (3) erdély (13) észtország (1) etológia (2) európa (6) eutanázia (1) evolúció (1) ex libris (1) ezmiez? (12) facebook (1) fagylalt (1) falvédő (1) fegyver (4) fehéroroszország (1) félmagyar (2) felvidék (1) férfi (1) fiatalság bolondság (1) fidesz (2) film (10) fizikus (1) foci (7) folyóirat cikk (1) főpincér (1) fordításirodalom (2) fotóművészet (4) franciaország (3) freud (2) futás (1) fütyülő (1) garfield (3) gavrilo princip (1) germanisztika (1) gestapo (1) gödöllő (2) grafika (1) grönland (1) gulág (3) gy.i.k. (1) gyarmati dezső (2) gyászbeszéd (2) gyurcsány (2) háborús bűnös (1) habsburgok (2) haderő (1) hadifogság (3) hadtörténet (17) haining jane (1) hajdúk (1) halál (3) halandzsa (1) hamsun (1) helytörténet (11) henszlmann imre (1) herzl (1) heydrich (1) híd (1) higiénia (1) hipszter (1) hirdetés (1) historia vip (3) hitler (4) hóhér (1) hollandia (3) hollywood (1) holokauszt (22) horrorpornó (1) horthy-kor (9) hrabal100 (4) hüjekönyv (7) humánetológia (1) hunyadiak (1) húsvét szigetek (1) idézetgyűjtemény (4) india (1) ira (1) irán (3) írás (1) író (52) irodalmi élet (3) írország (2) írósimogató (1) iszlám (4) iszlám fundamentalizmus (3) itália (1) itallap (3) izland (1) izrael (9) janus (1) játék (7) jog (1) k.é.m. (1) kádár-kor (14) kádárjános (5) kánon (1) kapucsengő (1) kárpátalja (2) katasztrófa (1) kaukázus (1) kazinczy ferenc (1) kefír (1) kelet-európa (1) kémkedés (3) kennedy (1) kentaur (1) képeslap (1) képzőművészet (4) kerékpár (1) kertész imre (2) kiadatlan (1) kiállítás (11) kibuc (1) kína (2) kistehén (1) kivégzés (1) kommün (1) kommunikáció (1) konferenciakötet (1) konstantinápoly (1) könyvfesztivál (1) könyvhét (2) könyvkultúra (3) könyvmáglya (1) könyvtár (3) könyvünnep (3) korbácska (2) korea (3) körmagyar (1) korrupció (5) kőszeg (1) közbeszéd (1) közel-kelet (2) közép-európa (3) középkor (3) közép európa (1) közgáz (1) krúdy (1) kuba (1) kuflik (1) láger (9) lakatos andrás (1) latin-amerika (2) lázár jános (2) lengyelország (1) lenin (1) leszbikus (1) levante (1) levéltár (2) liberalizmus (1) london (1) macska (1) maffia (1) magyar (1) magyarország (121) márai (1) margit sziget (1) martiny sámuel (1) mártír (1) mátyás (1) média (9) mém (1) menedzsment (2) merénylet (1) mese (1) miamagyar (4) migráció (6) mikrotörténelem (2) mi lett volna ha (1) modigliani (1) moly.hu (2) monarchia (6) mongolok (1) móricz (1) mozi (1) mta (1) munkaszolgálat (1) művész (4) múzeum (2) muzeumpedagogia (1) nagyazistenállatkertje (2) nagy britannia (1) nagy imre (1) négykezes (9) nemcsakgyerek (4) nemcsakhrabal (1) német-római birodalom (1) németország (14) nemzetkép (3) nemzetszocializmus (12) neokon (1) népirtás (2) nepoleon (1) nka (1) nobel (7) nőirodalom (5) norvégia (1) nőtörténet (8) no komment (1) nyelv (3) nyelvészet (2) nyilasok (3) öko (1) ókor (1) olaszország (3) olvasás (1) olvasnivaló (10) olvasónapló (7) olvastam még (9) orbán viktor (4) oroszország (4) ősmagyar (1) összeesküvés (2) osvát (1) oszmánok (2) ottlik (1) palesztina (1) pap (1) pápa (3) párizs (3) parlament (1) paródia (1) pavel (2) pável (4) pestis (1) picasso (1) poirot (1) politika (29) politikus (15) portré (1) prága (1) publi (2) pukipor (1) puskás (1) putyin (1) rákosi-kor (11) rebellió (1) reformkor (1) rendszerváltás (17) repülés (1) resztli (44) réz andrás (1) rippl rónai (1) róma (5) római birodalom (4) románia (6) románok (1) rops felicien (1) saint-ex (1) sakk (1) sissi (1) sör (6) sörcsillár (1) sport (10) svájc (1) szabadkőművesek (1) szabad európa rádió (1) szabó magda (1) szakács (1) szamizdat (4) szarajevo (1) századforduló (3) széchy tamás (1) szeged (1) székelyek (1) székely éva (1) szellemtörténet (1) szentkuthy miklós (1) szerb antal (1) szexipar (1) szexus (6) színek (1) színész (3) szingli (3) szíria (1) szívritmuszavar (2) szlovákia (3) szobor (1) szocializmus (28) szociofotó (1) szociológia (5) szófelhő (14) szólásszabadság (1) Szörényi (1) szovjetunió (14) sztálingrád (1) sztankó soma (1) tabán (1) tanácsköztársaság (1) tank (3) technika (1) terrorizmus (3) tesla (1) tévé (2) thienemann tivadar (1) titkosszolgálat (3) többrészes poszt (1) tőgy (1) toll (1) törökök (1) történész (9) történészvita (2) tóth kornélia (1) trianon (4) trieszt (1) tudós (2) tűzoltók (1) tv (1) udvari élet (2) ügynök (2) ukrajna (1) uralkodó (4) urban (1) usa (7) úszás (1) utánlövés (1) utópia disztópia (4) vámpírok (4) városkép (1) varsó (1) vasút (1) vendégposzt (1) vers (1) verses reci (22) versjáték (1) vörös farok (3) weimar (1) weöres100 (4) wild west (4) ybl miklós (1) zsidóság (10) zsiguli (1) CÍMKEFELHŐ

Kiadók szerint

Hányoki kis tracta

2010.01.15. 13:17 | Pável | 2 komment

Címkék: 2007 hüjekönyv

Hazánk a fűzfapoéták paradicsoma, ahogy a mondás tartja: ha eldobsz egy féltéglát az utcán, biztosan egy költőt ütsz agyon vele. A baj az, hogy, mindannyian ki is adatják műveiket – amiket sújthatnának környezetvédelmi adóval (fa-, illetve papírpazarlás), de ha már kijött a nyomdából, felfoghatjuk őket paródiának is… Sárbogárdi Jolánokkal van tele az ország – most bemutatjuk egyiküket, egy férfiút, Hidasnémetiből:

Szilágyi László: Tányoki kis trakta
Hidasnémeti, 2007. ( Természetesen szerzői kiadás)

Költőnk a mindennapokat önti versbe, legyen a délutáni sziesztája, vagy egy hír a rádióból… A csúcs: amikor kóstolót hoz a szomszédasszony, vagy ő megy vendégségbe, versbe szedve a menüt. Szóba kerülnek a nemzetközi bulvárhírek, az adók, Kóka meg Gyurcsány, sőt Uj Péter is, egy dinnyefalatozás alkalmával. Horizontja tágabb, mint a mi olvasói elvárásunk… Ettől szép ez a kötet… J

„Annak sem fenékig tejfel az élete, / Kiben felburjánzik az élete. / Néked hitelesen elmondom, / Felülemelkedve kínzó lelki gondon.” - kezdődik a talán túlzottan (gond)terhelt prológus.

Tányok a korpusz említései szerint egy környékbeli nagyközség, a Gugli talán azért nem talált rá semmit, mert arrafelé minden offline rögvaló, nincs csatlakozás a nagyvilágba, csak a madzagos telefon. A térségben, utánanéztem, akad ugyan egy Pányok, meg számtalan más fura nevű ősi település, de nem jutottam megoldásra. Így legalább van valami rejtélyes a „költészetében”. Valamiféle autodidakta olvasottsággal is bír a szerzőnk, sőt, orvosi szakszavakat is használ, talán ő a falu nyugdíjas körzeti orvosa.

Bűnügyi szociográfia

2010.01.15. 13:12 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2006 magyarország bűnügy 19. század

Veszelka Attila: Pipás Pista, az átokházi tanyavilág hóhéraVeszelka Attila: Pipás Pista, az átokházi tanyavilág hóhéra
dokumentumregény

Bába, 2006 Szeged

 

Átokháza: akár egy Stephen King-regény helyszíne… A mórahalmi kistérség egykor sokat átkozott (a munkát meg nem háláló) földjén, egy mára eltűnt tanyavilágában a „nagy háború” után furcsamód elszaporodtak az öngyilkosságok – de ennek titkára csak évekkel később derült fény: a bérgyilkos önakasztásnak álcázta a fojtogatásokat.

Pipás Pistáról a nyomozás után, a szegedi Csillagban derült ki, hogy nő: özv. Rieger Pálné, született Fődi Veronika. A sorozatgyilkos tehetséges átváltozóművész lehetett volna. Még orvosi javaslatra (a sülyből gyógyulandó) kezdett el pipázni, s miután férje elesett a háborúban, elhordta annak ruháit, férfimunkákat vállalt (így a napszáma is magasabb volt), sőt ivott, verekedett is. A lánykorában ért sérelmek miatt férfigyűlölővé lett, így olyan asszonyok, akikkel kegyetlenül bánt az uruk, könnyen megtalálták benne a „problémamegoldót”.

A szerző nyomozása során megelevenedik a történet, a levéltári, korabeli sajtóforrások nyomán megszólalnak a szereplők – izgalmas bűnügyi szociográfia született. Éppen ezért az elhúzódó per végkifejlete maradjon titokban – mert az csak legenda (több online recenzió tévedése), hogy „kérésére saját kötelével akasztotta fel a hóhér”.

Catharina Habsburg-Lothringen: Marie Antoinette

2010.01.15. 13:10 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: franciaország 18. század 200?

Habsburgo, Catalina de : Marie Antoinette : a nemzetségéből származó úrhölgy elbeszélése Franciaország királynéjának dicsőségéről és bukásáról- a nemzetségéből származó úrhölgy elbeszélése Franciaország királynéjának dicsőségéről és bukásáról
[ford. V. Pánczél Éva]
Ulpius-ház, 2007

[három és fél fojtogató masni]



 Kisgyermekkora a hétéves háborúval esik egybe: mondhatni, a legelső világháborúval. Bécs legszebb királylánya ezután diplomáciai zálogként kerül Párizsba, maga Kaunitz kancellár „papírozza le” a házassági szerződést. Mikor pedig egy gondtalan, átmulatott évtizeddel később „Madame Déficit”-nek gúnyolják, majd rongyos Capet asszony lesz, az elvileg még mindig osztrák főhercegnőt családja elfelejti hazamenekíteni.

Habsburg Katalin, az utolsó magyar király unokája (1972) rokonként is objektív marad hősével szemben, ám az, hogy milyen gondolatok fordulnak meg a szereplők fejében, melyik bálteremben éreznek huzatot, vagy éppen mikor csillan meg könny a szemükben, nos, ez kissé aláássa a látszólag tisztességgel lábjegyzetelt életrajzot. (Szinte kizárólag három korábbi monográfiából idéz az egyébként politológus egyetemi tanár. Vagy: már az udvari intrikákból levezeti a királynéra váró guillotine-t.) De íróként sem remekel: a fordulatokban bővelkedő életút magában is olvasmányos lenne, de ő műfajidegen zsánerképekkel csak ront rajta. És ha e mellé megnézzük a borítót, nehéz eldönteni, népszerűsítő történelemről, vagy szerelmes-történelmi regényről van-e szó. Ha nem is mikro-, de mignontörténelem.

 

 

könyves.blog (m.anna) , könyves.blog (részlet) , könyves.blog (borítómustra) , libri.hu , wikipédia M. A.-ról , echo tv ,  ulpiusház.hu , nol.hu-interjú

Tom Wolfe: Savpróba

2010.01.15. 13:06 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2007 1968

Tom Wolfe: Savpróba[The electric kool-aid acid test, 1968] ford. Dányi Dániel

Cartaphilus, 2007

libri.hu , Irédy Dénes blogja , noirlog , moly

 

 

A Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal szerzője reneszánszát éli, csak idén három hazai kiadó is fantáziát látott a hatvanas évek fenegyerekében. A kávén túlmutató serkentőszerek témájától nem idegenkedő kiadó a kultikus The electric kool-aid acid test-et választotta (1967), amely röviden: pszichedelírium, egy tarkára pingált iskolabusszal Amerikán át.

Élményszerűen, de dokumentarista hitelességgel írja le egy permanensen betépett, „besavazott” hippibanda útját Kaliforniától New York-ig, akik nyílt „tekeredj rá” kampányt folytatnak az LSD és a marihuána mellett (előbbi ’66-ig nem tiltott szer). És most a recenzens is kóstoltat, hogy lássuk, mit jelent a fülszövegben ígért „hisztérikus realizmus”:

„Egyszer csak rajtam volt még egy bőr, ami villámból volt, elektromosság, mint egy elektromos öltöny, és tudtam, hogy mind képesek vagyunk szuperhősökké változni, hogy vagy szuperhősök leszünk, vagy semmi.”

Főszerepben a gombamód szaporodó hippikommunák egyike, a „Kópék”, s élén az óvadékkal éppen szabadult író, Ken Kesey. Aki, illúzióink ne legyenek, a Száll a kakukk… írása közben pszichiátriai ápolóként betegeket csak azért küldött elektrosokkra, hogy felhasználhassa a látottakat...

Gőteség

2010.01.15. 13:03 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2007

Vámos Miklós: Utazások Erotikában (ki a franc az a Goethe?)Vámos Miklós: Utazások Erotikában (Ki a franc az a Goethe?)
Ab ovo, 2007  

kello.hu , libri.hu , ÉS.hu (részlet) , délmagyar.hu , abovo.hu , muvesz-vilag.hu , moly.hu



Címe ellenére sajnos kakukktojás a könyvcsokorban*: szórványaiban erotikus – ez még nem lenne baj, de csak 450 oldalával nagy regény. Sokat előrebocsát hősünkről a szerző (a feleségének adott interjúban): „A férfiak által írt regényekből nagyon ritkán derül ki, mennyire mi vagyunk a gyengébb nem."

Dr Mester János irodalmár, Goethe-kutató - felerészt önéletrajzi - nőkalandjait olvassuk, néha túl körülményes stílusban. Vámos szerint fontos a szövegben, hogy hőse minden életkorában az adott évtized nyelvét beszélje, mégis, kirázott a hideg a „vicces virsli", „alabátyázás" és a „cikóriák" (ciki) olvastán. Sajnos nem szerves ez a játék. Hiába volt a remek stiliszta Márton László (és mások) baráti lektorkodása: vízfejű és koraszülött a 'gyerek'. Ebben megerősít a szerző: megvallja a bemutatón, maga is túl gyorsnak tartotta a könyv elkészültét (kevesebb mint egy év).

Jánoskának (mert kissé esetlen és gyámoltalan, mindenki így hívja felnőttkorában is) 'Germánia' az, ami Goethének Itália volt: menekülés és kalandvágy. Így lesz a férfilelket metszetekbe trancsírozó regény szerelmi és útinapló is egyszerre, de hiába. „Az a tiéd, amit megeszel, mondogatta apám. Meg az, akit megbaszol. Meg amit el.". Igen, sajnos.   


* ez a lapban értehő... -
megjelenési helye: a 2007. novemberi Reakció

)

Rezet baszni vagy metszeni: nem mindegy

2010.01.15. 13:01 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: kiállítás képzőművészet 2007 csakbeleolvastam

avagy a középkor digitális szkennere: a rézmetszés

Mantegnától Hogarthig
A rézmetszés négy évszázadának virtuózai

Szépművészeti Múzeum, Budapest 2007. szeptember - 2008. január [a kiállítást rend. és a katalógust írta Bodnár Szilvia et al]
Szerk. Gerszi Teréz, Bodnár Szilvia, Bp. 2007

A címet illetően: gondoltam átmegyek bulvár parasztvakításba, mint ahogy azt teszi a Szépművészeti Múzeum (és társai) is, olykor-olykor…

A rézmetszés (továbbiakban: r.) eredetéről annyit, hogy a katalógus bevezetője és az mta-lexikon szócikke tök ellentmond egymásnak… (német, ill. itáliai ’eredetmondák’) De az elsőség voltaképpen mindegy is. Giorgio Vasari, a nagy reneszánsz művtöris az őelőtte egy nemzedékkel élt Andrea Mantegnának (143?-1506) tulajdonította ezt, s nyomában sokáig a szakma is. Ezért a kiállításcím is, hagyománytiszteletből. No meg azért, mert a legnagyobbakat láthatjuk. Az elsők, mégis szögezzük le: németek voltak, később lesz Észak-Itáliáé a dics. Egészen a Gyula melletti Ajtóson született apától származó Dürerig. Vele fordult a szélirány, onnantól őt másolta minden itáliai művész (főművei az 1510-es években születnek).

Kevés művészeti ág fejlődésébe szólhatott bele erőszakosabban a történelem, mint a rézművességébe: Róma 1527-es kifosztásakor a legnevesebb művészek jutottak koldusbotra (Raimondi), vagy oszlottak fel egész műhelyek.

A katalógus címlapján Giorgio Ghisi: Venus a rózsabokorban c. látható, leginkább marketingszempontból (erotikával csalogatják a múzeumba a népeket: parasztvakítás LOL…), de a mestertől Az emberi élet allegóriája c. vizió (1561) legalább annyira monumentális mint talányos.
Vele kezdődik amúgy az a folyamat, amitől a középkor (na jó, már a reneszánsz), ill. az újkor szkennere lett a rézmetszés: az 1500-as évek második felében beindult a festmények r.-es reprodukciója. Festőket már „csak” arra alkalmaztak, hogy „előfessen”, előrajzoljon a metszethez.

Az első mesterek az ötvösszakmából „érkeztek”, majd a r.-ben lassan összeolvadtak a különböző képzőművészeti képességek, festők és ötvösök* versengtek azért, hogy bekerüljenek egyszer ebbe az albumba... A r. mesterek virtuozitása mellett bámulatra méltó maga a technika is: hosszú ideig csak vésik a negatívot (pl. Dürer olykor évekig „eljátszott” egy-egy rézlemezzel), csak fejben kész a mű, majd egy pillanat alatt megvalkósul, de ekkor már javíthatatlan… A tökéletességet elérni tanította meg mestereit ez a művészet… A reneszánsz kivagyiságába ez bele is fért a magalázkodó lelkületű közékor után.

Az egyik legnevesebb francia r., Robert Nanteuil (17. sz.) élete jó példa arra is, hogy hagyni kell a gyerekek képességeit szabadon szárnyalni, kibontakoztatni, mindenfélét kipróbáltatni velük – őt jezsuita iskolájában szigorúan tiltották a rajztól, mégis az lett belőle, ami: a napkirály és Mazarin „portrémetszője”.

*És itt magyarázom meg a csillagot: ezüstvésnökként kezdte a címben a műfaj történetének egyfajta csúcspontjaként megnevezett Willam Hogarth (Anglia, 18. sz.) is.

W. Hogarth: A Gin-köz

Híres, A szajha útja c. képe (1732) láttán számomra azonnal ő lett a legéletszagúbb, legevilágibb művész az eddigi pantheonból. Hogarth az egyetemes jogtörténetbe is bírta magát: mivel sokan másolták képeit, harcosan kiállt a szerzői jogvédelem mellett, és nem kis érdeme van az 1735. évi Copyright Act kivívásában. Amellett, hogy életrevaló üzletember is volt, ő a rézmetszés Emile Zolája is: ld Gin-köz vagy Sör utca c. képeit.

Félkész regény

2010.01.15. 12:58 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2003

Bolgár György: Vágy
kész regény

Ulpiusház, 2003


 

A közröhejnek örvendő zsurnyálista könyve tulajdonképpen kellemes csalódás: bár prózájának jó része EP-utánérzés (Egy nő), mégis, látszik: saját ötletei is voltak - az már más lapra tartozik, hogy ezeknek - sajnos (a  kivitelezés miatt) - vakmerően neki is fut.  Viszont! Amivel a regény 3-as átlaga felfelé kerekedett, az önmagában ötös: ezek pedig a fejezetek közé szertelenül el-eldugott kis örkényi (elnézést a mestertől) kisprózák, amelyeknek semmi közük ugyan a regény cselekményéhez, de kellemes pihenők, olyanok a szemnek, mint a gyomornak a túl száraz húsba spékelt ízes kis szalonnadarabok... Vegáknak most nemigen tudok hasonlatot, elnézést (cukkini-nyárson szórvány bikatöke(=padlizsán)szeletkék...? :) 

A nem ritkán pornóba (és B. Gy. részéről önnön merészségébe) ájuló szöveg elég sekélyes önmagában (már amikor nem EP-re hajaz…), erősen túlírt, a dagályos jelző is finom rá: ez már ízlésficam-cunami (képzavart a képzavarral írsz le legjobban?). Ráfért volna egy erős húzás (a majd' 400 oldalt a felére is meg lehett volna nyesni). Talán Bolgár a szerkesztőt is dugta?! (Hahaha) De még egyszer: vagy beleírta valaki más a jó sorokat, vagy van érzéke B.Gy.-nek az íráshoz, de akkor meg nincs írói önfegyelme (sem. Ez esetben Narratio praecox a diagnózisom).
 
Amúgy az erotikus vonal mellett másik fő „téma” a ’80-as évek, az olvadó (csepegő...), de a mozdulatokban, mindent kétszer átgondolt gondolataiban még óvatos Kádári jégkorszak. A főhős egy bizonyos Képes André, egykori, de még fiatal teniszcsillag, aki idegenbeli sikerei nyomán a párt kegyeltje lesz, minisztehelyettes - mígnem túl nagyra nem nyitja a száját: ekkor rögtön kizuhan a pixisből szókimondásáért. Közben jönnek-mennek a nők s nyomukban az örvény, ugye... Irodalmi igényeit némi narrációs játékkal éli ki a szerző, Képes mellett amúgy van még egy elbeszélő, aki néha egyértelműen azonos vele, máskor csak gyaníthatóan. De narrációs síkokról Bolgár művénél nem mernék egy mondaton belül értekezni. Ez bizonyára kívül esik a kedves olvasó elváráshorizontján is... :) Ráadásul ez már a szerző 7. 'szépirodalmi' kötete.*

Pelusirodalom

2010.01.15. 12:53 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 1997 higiénia

Stalfelt, Pernilla: Kaki könyv
[Bajsboken, 1997] ford. Polonyi Benigna
Budaörs: Vivandra Kft., 2006.

 

Egyre több a wécés, kakis témájú könyvecske... P. Moore-é mondjuk egy üdítő kivétel, de most ezután egy újabb gyerekeknek való, wécére nevelős cuccra bukkantam. Híres svéd írónő műve, és mindenféle tabu mögé bújás nélkül mondja el a lényeget a kicsiknek: a növény miért nem kakil, mi miért, hogyan ("hátsó lyuk"), a legyek miért szeretik és ehetik meg, mi miért külön a vécében csináljuk, és nem mint a kutyák, egymás előtt... és persze rajzok. A legviccesebb képek: egy hurkakakié, amint a vécéből a csatornába érkezik - úszósapkában... Vagy: Puki befőttesüvegben. Kakifelhőkarcoló. Vagy a legvégén egy versike.

Pelusirodalom LOL!  :)

Linkek:

A golyó figyel a sebből..

2010.01.15. 12:49 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: budapest 2006 magyarország 1956 20. század *4/5

Epress József, Wodicska György: Sebek  1956 nyomai Budapest házfalain
TIT Kossuth Klub Egyes., 2006.

 

 

 

"Én egy erkélyen álltam, onnan tüzeltem, de észrevettek és kilőtték alólam az erkélyt. Szerencsére a légnyomás berepített a szobába, és így megmaradtam" - emlékezett vissza Bárány János (+1959), egy felkelő a Ferencvárosból...  

Az csak egy dolog, a szégyen, hogy még mindig mennyi épületen látszanak a lassan már 51 évvel ezelőtti sebek...

De olyan erkélyre kiállni, mögötte élni, amit anno szabályosan körbelőttek egy sorozattal? És talán ma is az lakik benne, aki már akkor is ott élte át a félelem tűzesőjét...

És ugye ott vannak a patinás közintézmények is... a belvárosban hány állami intézmény ingatlana, egykor palotának emelt épülete áll roncsoltan, golyó ütötte, sebes homlokzattal?

Az albumban éppen csak felidézik a harcokat, a szavak helyett a képek beszélnek. A fővárosi kerületek osztják fejezetekre a kötetet. A képek mellé csupán a postacímet tették ki. Nem egy fecsegős könyv. De az elmúlt fél évszázad arcának rovátkáit láthatod közelről.

Némelyik lövésnyom olyan mély, még biztos, hogy benne lapul a golyó. De ez nem az oroszlán meg a lábába szorult tüske meséje. Ezek a golyók már mibelénk is belénk nőttek. És már csak az őket körbeölelő öreg háztestekkel együtt fognak eltűnni.

Köszönet a szerzőpárosnak a kulturálatlan örökség fényképes megőrzéséért.

"Legyetek méltók rá, hogy franciák lehessetek"

2010.01.15. 12:40 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2006 franciaország

Makine, Andrei: Lehet-e még szeretni Franciaországot?Makine, Andrei: Lehet-e még szeretni Franciaországot?
[Cette France qu'on oublie d'aimer, 2006] ford. Jakabffy Imre és Jakabffy Éva
Háttér, 2007

kello.hu , wikipédia , háttérkiadó

(megjelent: Reakció, 2007.)

(...)
A
Besült szerelmek
könyvcsokrának harmadik kötete kakukktojás-féle: a szerelem tárgya maga Franciaország – ’aki’ egy szál megkopott glóriájában áll előttünk az orosz származású író miniesszéiben. Ez a félig kívülállás jó rálátást adott a szerzőnek ahhoz, hogy bár csak töredékesen, de megírjon egy előtanulmányt a jelenkori francia nemzetkarakterológiához. Ám több ennél, s itt hivatkozni kell Raymond Aron alapművére: Az értelmiség ópiumára, amely könyörtelen tükröt mutatott a francia szellemi elitnek saját téves, önámítóan balos, struccos magatartásáról. A francia entellektüel még mindig „inkább együtt téved Satre-tal, mint hogy igaza legyen Raymond Aronnal” – diagnosztizálja évtizedekkel később is. Emellett boncolgatja a széteső nemzetállam, a franciaság mibenlétét, nyíltan beszél a mélyen gyökerező rasszizmusról, valamint a kisebbségre és a többségre egyaránt vonatkozó felelősségről. Előbbinek ezt üzeni: „Ha nem vagytok franciák, legyetek méltók arra, hogy azok lehessetek”. Nem tette, de ekképpen írhatta volna át a hármas jelszót: Közösségvállalás, Felelősség, Áldozathozatal. Magyarul hét regénye olvasható, köztük A francia hagyaték a világsiker előtt elsőként magyarul jelent meg fordításban.

Andrei Makine
Andrei Makine

 

Mehr Lichter!

2010.01.15. 12:33 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2004

Lichter Péter: Szörnycsokoládé
Budapest, 2004

 

 

A fiatal (szül. 1984) szerző jelenleg az ELTE filmelmélet-filmtörténet szakon harmadéves.  („A snitt legyen a mi istenünk”)


A Szó-Blues-t (Alterra, 2000) követő verseskötete méltatlanul még mindig csak szerzői (magán)kiadás. Hihetetlenül jó az ironikus vénája (pl. Még a hajnal is…), bár néha gyengécske részek  is bezavarnak. Mindenképpen jó arányban keveri a komolyt a léhával. A kancsi rímekkel pedig úgy játszik, mint ahogy csak bénázni tud vele egy kezdő… Persze ír olyan marhaságot is, hogy azzal csak elriasztanám a kedves olvasót. Mégis, olyan eleven játékosság jellemzi, a szavakkal úgy bánik, mint mi labdával játszunk a strandon - ilyen vakmerő komolytalanság a kölyökvizslákra jellemző leginkább. A kötet díjnyertes szava nálam: a Zsírcsalamádé (a címadó versből). Külön nevet is hegesztett szó-orgiáira: szórgiák.
Mivel minden újat valaki befutotthoz érdemes hasonlítani: nekem elsőre Varró Dani nyelvi játékossága ugrott be, mint parellell.

A neten a linkelt oldalon amúgy csak a kötet fele van kint, szóval érdemes keresni a könyvtárakban. Bár val’szeg nem lesz meg nekik, de ha sokat keresitek, még rendelnek belőle…  

Nem szavalásra termett versek, hanem magányos vagy társas szórakozásra. Még ha olyan sorok is vannak benne, hogy „A szerelem gázkamrája a rózsaszín” (Modern hemoglobidok hallucinációja)
Még jó, hogy „A >ZS< nem az utolsó betű”.


Linkek:
Életrajz
Versei
Ő és filmjei, interjú
A filmrendező
film.hu
Gimis versei a Mek-ben
3 vers 
iwiw 

 

(2007)

Óvatosan a romokkal!

2010.01.15. 12:30 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2001 hüjekönyv csakbeleolvastam

Klaus Bötig - Görögország

Klaus Bötig (1948-) : Görögország - szárazföld
Ford. Szántó Tamás[Griechenland]
M. Kvklub, 2001
[A címoldalon szerzőként tévesen Ranft, Ferdinand]


libri
(valami újabb kiadás lehet)

 

 

Óvatosan a romokkal! - Nem csak azért, mert sokat kell értük utazni a hőségben, meg mászni kell, meg ilyesmik, hanem mert arra int az avatott útikönyvszerző:

ha a romokon vajas kenyeret eszel, büntetésre számíthatsz.

Sic! - szerepel ilyenkor egyes sorok után... Nem viccelek, ez a mondat benne van a Klaus Bötig-féle Görögország Szárazföld (M. Kvklub, 2001) c. kötetben...

A szerző tényleg ontotta a a könyveket (össz nyolcat, íme egy frissebb), írt Máltától Ciprusig mindenről, ami hellén. Akkor tehát inkább a kiadóban huncutkodott valaki? Vagy a fordító Szántó Tamás, egy nehéz este csak úgy tréfából, kivagyiságból tette bele, mint ahogy a diákok a leadott dolgozatnál szemtelenkednek, amikor azt hiszik, a tanár úgysem olvassa el, s belecsempésznek egy marhaságot? A lektor meg, szokás szerint csak a fizetési igazolást olvasta át, a fordítást már nem?
Tovább zavarja a tisztánlátást (mint egy felvizezett ouzó), hogy a könyvtárak katalógusukban feltüntetik: "A címoldalon szerzőként tévesen: Ranft, Ferdinand" Aki amúgy a Marco Polo útikönyvsorozat szerkesztője.

És akkor ezt most hogy?! - idézhetnénk a klasszikust. Kísértetkönyv, mondanám, ha nem lett volna velem, nem tartottam volna a saját kezemben a kötetet...

Vagy tényleg tömlöcbe vetik, aki levajazza az antik romokat!? :)

Nyúlsajt és répapuding

2010.01.15. 12:26 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2006 ázsia szovjetunió *3/4

A nagy szovjet fazék - a szocializmus szakácskönyve
Wladimir és Olga Kaminer

[Küche totalitär - das Kochbuch des Sozialismus, 2006.] ford. Almássy Ágnes, Helikon, 2007.
német/kortárs/gasztro/szovjetunió/szakácskönyv

 

 

 

 

 

A szovjet érából Némethonba telepedett (és németül író) szerzőpáros könyve bővelkedik nosztalgikus ízekben (a korosabbaknak), illetve egy letűnt világ elevenedik meg (a fiatalabbaknak) – miközben körbelakmározzuk fél Ázsiát.

Mégis, talán túl sok a recept, és lehetne több felvezető kör, ami ebben a régiók szerint felosztott szakácskönyvben van. Így kiderülhetett volna, valóban slendriánok-e a szerzők, vagy nem mindig sikerül humorizálniuk: pl. a Tatárföld c. fejezetnél nem tudtam eldönteni az addigiak alapján, szerintük poén-e a tatár-bifszteket nyereg alatt puhított húsnak nevezni, vagy simán nem néztek utána a dolgoknak. És ha már a hiányosságok: egy szakácskönyvbe illik képeket is tenni. Nem csak karikatúraszerű skicceket a régiós fejezetek elején, hanem fotókat a kajákról.

Mielőtt leleplezném a címben említett, morbid nevű étkeket, még pár szó a prózai részről (amennyiben poétikainak vesszük a recepteket – azok sem érnek ki a margóig). Van benne naplójegyzetszerű írás az odesszai nagyszülők emlékére, találó nemzetkarakterológiai summák a németekről – akiknek immár nemzeti ételük a döner kebab, és persze sok sok kedves és kevésbé kedves megjegyzés az oroszokról. Igen, a vodkáról is. (Amit sokáig bornak neveztek.)

Ezután – elég kerge útvonalon – körbekóstoljuk a volt Szovjet kondért. Benézhetünk az örmény, fehérorosz, ukrán, azeri, szibériai, üzbég, lett, tatár, dél-orosz konyhákba, fazekakba. Megjegyzem: kimaradt pl. a litván. No de csapjunk a lecsóba: következzék a kötet két legbizarrabb nevű étke – merő véletlen-e, nem tudom, de mindkettő a lett konyha remekeként szerepel.

Nyúlsajt (csak röviden)
A szalonnával megspékelt nyulat megsütjük, majd pároljuk is, kicsontozzuk, ledaráljuk. Omlettet készítünk, sajttal szintén ledaráljuk. Mindezt vargányás, vajas, fűszeres (kömény, majoránna, kapor, bors) masszával és plusz tojással még gyúrjuk egy ideig… Három mm vastag tésztába burkoljuk és kis hőfokon fél órát sütjük.

Répapuding
Kell: répa, víz, cukor, keményítő, citromlé.
Répát pucol, reszel, puhára főz. Hozzáad, felforral egyszer. Kiönt, hűlni hagy, tálal.

Lásd még:
könyves.blog.hu , videó a szerzőkről , kello.hu, moly.hu

 

 

(2007)

Francia zellerkrém

2010.01.15. 12:22 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2003

Zeller, Florian: Lehetetlen szeretők
[Les amants du n'importe quoi, 2003.] ford. Fekete Vali, Ráday Könyvesház 2007

kello.hu , fülszöveg , könyves.blog.hu , moly.hu

 

Tristannak, a fiatal jogásznak a szeretőség a „mellékfoglalkozása”. Zeller is épp e korban van (28), könnyen lehet, önéletrajzi kisregény... És filozofikus. Mert bár egyszerű megcsalási történet, de az ördög ugye a részletekben bujálkodik. Noha bőven akad kongóan közhelyes mondat (pl. A halál a figyelmetlenség pillanata), azért látszik, kijárt pár kreatív írás szemesztert a srác, jól keveri a szavak pakliját.

FZ harmadik (magyarul elsőként megjelent) könyvét dicséri a két eddigi ismertetés („igazi franciás kifinomultságról tanúskodó érzékenység”). Én annyira nem fogom.

Tristan a szerelmes karikatúrája, érzelmei a vágyott „hősszerelmesség” szánalmas másolatai csak. Rendszerszerűen megcsalja Amélie-t, aki ebbe belebetegszik, T. viszont nem tudja őt elhagyni, mert öncsonkításnak érezné. Plusz nőfaló: „élet-bulimiája” is akadályozza ebben. Ha nincs A., nem tudna kit megcsalni.

A kisregény második fele („szféra” – szerény a fejezetcím) Amélie hosszas, unalmas lelkizése. Legalább túl vagyunk a 100. oldalon. És az sem rázza már fel az olvasót, hogy Zeller néha odébb teszi a narráció statívját (mecsoda képzavar...), vagy inkább: több kamerával dolgozik, és poénból néha engedi láttatni a korábbi kameraállást is…
A végét pedig lelőni sem érdemes.


(2007)

Regény a darázsfészekből

2010.01.15. 12:17 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2004 migráció

Kiffe kiffe demain / Soha sehol senkinekGuéne, Faiza: Soha sehol senkinek
(Kiffe kiffe demain, 2004) ford. Takács M. József
Ulpius-ház, 2007

kello.hu , fülszöveg , interjú a szerzővel , könyves.blog.azigazi , lotusreads.blogspot.com (with 20 comments) , The Daily Star , BrookBrowse , authortrek.com , curledupkids.com
(külföldi kiadások címlapjai: 1 2 3 4 5 stb...)
Angolul ezt a címet kapta a regény: Just Like Tomorrow
(és jaj ki tud spanyolul?)
(+a Du rêve pour les oufs c., második regényéről)

Faiza (ha szólíthatom a „keresztnevén”) egyszerre bátor és szerencsés lány.
Szerencsés, mert azokban az években nyúlt bele ebbe a darázsfészekbe: írta meg a franciaországi arabok életét is megmutató regényt, amikor tombolni kezdtek a párizsi szegénynegyedek fiataljai. (Ő maga algériai bevándorlók gyermeke.) És bátor, mert (16-17 évesen) egy 15 éves lány fiktív memoárját írta meg, ami miatt pár lusta kritikus úgy is gondolta, önéletrajzi az egész, és nincs mögötte semmi, csupán annyi, ami megesett a kislánnyal. Pedig a kamasz narrátort már kívülről írja meg, és bár lehetnek sajátjai egyes élmények, nem felsorolja, hanem okosan rendezi őket.

Ugyan nem a prózanyelvet újítja meg (az egyébként tehetséges) kamaszlány, de a közbeszédét igen: 23 nyelven jelent meg a regény alig pár év alatt. Humoros, olvasmányos, de nem fogjuk ízlelgetni a mondatait, inkább vele tartunk, követjük a nézőpontját, a süppedő Gran’empír pírját látjuk egy csóró bevándorló, csonka család kislányának a szemével. (Az apa „visszaemeigrált” Marokkóba, hogy új felesége fiút szüljön neki.)

Nem ítélkezik, pláne nem politizál, de a bevándorlók és a ’befogadó’ franciák is kapnak hideget-meleget egyaránt. Egy párizsi arab kerület (ironikusan: Paradicsom-telep) zűrös életét látjuk, és ebben a sűrített paradicsomos masszában (ez is a szerző élce) minden van: pubertás, iskolai zűrök és kamasz szerelem, pletykafészek szomszédok, kiállhatatlan szociális gondozók, válások, kerítőnők és házasságkötések, muszlim tradíciók és ezek lassú szétbomlása (alkoholista és húsevő bevándorlók) stb. Ahol a tévé (annak nyomán, hogy anno a freskó volt a szegények bibliája) a "szegények Koránja".

És végül a lefizethetetlen recenzens szomorú kötelessége: a fikázás, mindjárt a 9. oldalról. Vajon miért a keresztelő szót használja a fordító annál a jelenetnél, amikor egy marokkói muszlim család újszülöttjének névadó ünnepségéről esik szó…?! És később még ez is szembejön: „aperitifként felszolgált szárazkolbász”  Áááá! T. Ulpiusék! Szívesen segítek, csak még kiadás előtt kapjam meg a szöveget (bár az előbbivel szemben ez lehet F. G. hibája is, de az Ulpiusnál minden gonosz kis előítélet jogos).

(2007)

 


Faïza Guène

Az eltűnt csaj nyomában

2010.01.15. 12:17 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2007

Ménes Attila: Egy délután Noémivel
Balassi, 2007

 

 

A csaj elköltözik tőle, előtte még levágja lábkörmét és a darabkákat egy nyitott ikonfestészeti albumon hagyja - kb. így indul a középkorú szerző 5. könyve (és egyben első regénye - amely második kiadói házasságának gyümölcse. A Széphalom Kvműhely után írónk mostanság a Balassinál jelenik meg, ami garantálja valamelyest a minőséget, vö. Tisza Katával, aki 3 kötetét 3 különböző kiadónál feküldte ki. A szerzőtől bocs a példáért.)

Ménes egy helyütt a prousti alakhoz hasonlítja magát: „Swann egy kiegyensúlyozott pasas, azonkívül pontosan ismerte önmagát, éppen ezért valahogy kretén figurának éreztem” – ám itt megbillen a dolog: bizony inkább a szerző az, mert ő meg nem ismeri saját magát. Ez az összes olvasói élmény - az elején… Ami szerencsésen megdől kb. a 40. oldal után.

Onnantól valami működik a regényben, a férfiolvasókat biztos elkapja. Vagy a férfilélek pőresége, vagy ahogy a nőkről ír… Pl. a szakítás után felcsíp egy óvónőt, aki éppen temetésről megy haza, s mikor látja, a nő pőre a bugyiban, vagyis aznap reggel meg kellett borotválnia ott alul: „ezt a lányt a halál izgatta fel.” Szóval vannak jó sorok.
És egyre több lesz. Életismeretből egy doktori dolgozat. „Magyar nyelven regényt írni maga a szabadság, olyan, mint hancúrozni Noémivel.” A lenti linkek kritikái alaptalanok és kissé szemetek.

A regény jelenideje pár óra, egy kóbor délután csupán: a lány lelép, írónk a nyomában, de csak kódorog, alkoholos ködből réved vissza az egy évig sem tartó, de minden eddiginél intenzívebb kapcsolatára.

A lány alakja nagyon meg lett teremtve. Simán lehet, hogy valós alak, de kinézem a szerzőből: akár a semmiből is teremthette. (Asszem ez nagy bók egy írónak)
Minden csak emlékezés. A megcsalások (gyanúi), az ördögi ’após’, vagy akár (hogy kissé extrémebb jeleneteket említsek) a petting a templomban, vagy a kábszerezés „felsőfokon”.
A lánynak mesélt történeteiben pedig benne lehet a szerző gyerekkora is: a kései Kádár-éra, a zsebhitler apuka, a mimóza anyuka és a frusztrált kamaszévek, képzelhetjük.

Állítólag a szerzővel mindez meg is történt (mármint a szerelmi tragédia, nem a kamaszéveket élte át újból...), csak éppen a kézirat leadása után (az irodalom visszavág?). Akár már előtte, akár „csak” utána: szerintem a szerző ezzel kábé 200 oldalnyi prózával bekanalazott egy kis habarcsot a széteső világ eresztékeibe. (vö. „Mi az irodalom feladata?”)

 


M. A.

 

mancs.hu/Babiczky Tibor , kello.hu , Legeza Ilona M. A. kisprózáiról , ÉS.hu/részlet a regényből és egy másik , és egy harmadik részlet/szombat.hu , fülszöveg , litera.hu/Tamás Zsuzsa

A királyfi novellái

2010.01.15. 12:13 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 1999

Na jó, csak beházasodott, de jókat ír.

Ari Behn (szül. 1972, Ari Bjørshol néven, még Dániában) norvég író pályája elég rendkívülinek mondható: beházasodott a királyi házba, majd Amerikába költöztek és a királylánnyal együtt közös gyermekkönyvet is írt. (A hölgy amúgy a kedélyesen hibrid Mrs. Princess nevet viseli…)

Ari Behn: Rohadt szomorú
[Trist som faen, 1999] Kovács katáng Ferenc grafikái, fordítása
Nagyvilág, 2007

A kötet a legkevésbé énpróza: ismerjük a szerző életét, a gyakran nyúlfarknyi szövegek szereplői pedig általában kétkezi munkából élők, a focizó kamaszoktól a nyugdíjas tengerészig. És igen, ebben végre egyetértek a neten (alig) fellelhető ajnározásokkal: főszereplő benne a globális kor családja, a magány, a kekec sors.

Az egzisztencializmus skandinávul azért egészen jeges lehelletű, nem?

További okoskodás helyett tessék, egy-egy mondatokban a kis novellák elmondható, narratív tartalma (cím, „tartalom”):



Szerb Antal: A harmadik torony

2010.01.15. 12:11 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2007 1936

Szerb Antal: A harmadik torony
Martin Hürlimann fényképeivel
a szöveget gond. és a fényképeket vál. Dávid Anna
Magvető, 2007.

(első megjelenése a Nyugatban, 1936)



Nem csak Itália érdekes ebben a vékony kis naplóban, hanem - főleg - az író. Nincs szinte egy mondata sem, aminél ne kéne megállni, hogy de gyönyörű, pedig egyszerű, de hol a titka? „A sikátor nekem az, ami Goethe korának a kert volt, és a romantikának a >természet<”

Persze nem mellékes a harmincas évek közepe sem: Spanyolországba kívánkozott, de ott éppen tűz alatt voltak még a tengeri strandok is, így ide utazott sebtében, mielőtt Olaszország felé is becsukódnak előtte a kapuk.

Ízlelítőt kapunk a kor nemzetkarakterológiáiból (franciák, olaszok, németek, magyarok egymás szemében), a közvélekedések régészeti szemétdombjába egy rövidke mondattal a régészprof eleganciájával szúr le szondát, megspórolva nekünk az időt, mert egy-egy mondatának információtartalmát mi csak napok alatt szerezhetnénk be hosszas könyvtárazással.

Egyszerre útikönyv (Velencébe stb. utazóknak ma is érdemes átolvasni!) és esszé Európa kialakulásáról… meg mindenről, ami fontos, de mindig kimarad a kultúrtörténeti könyvekből. Szent Szerb Antal blogja ez… :)

A Szent Márk térről úgy vall, mint Donkisott Dulcineáról.

Szinte tökéletessé teszi a könyvet a korabeli fotótár: fekete-fehérek, majd' minden oldalra jut egy szép épület vagy táj képe. Ezeken éppen olyan zakókban álldogálnak a férfiak, mint ami Szerben is lehetett. Talán ő is ott van az egyiken? (Talán, persze inkább nem. A képeket a fotós 1952-es svájci kiadású kötetéből emelték át.) Egyetlen apró kényelmetlenség, hogy a képek ügyében hátra kell lapozni, hogy pontosan mit is látunk rajtuk…

Sz.A.-nak még megadatott Velencét élő városként látni, hallani, szagolni: alig pár évtized után ugye turistazarándokhely lett, ma már senki nem “lakja”, csak kirakatváros, a nyár végeztével halott csendbe burkolózhat mindenestül.

A férfi is műbírál Szerbben: nincs ínyére, hogy a latinos arcélű nők germánosan szőkítik a hajukat – szerinte nem illik össze a kettő – “a nők bizony csúnyácskák”. Csak “egy nő kezdett ki velem, de az is 12-n alul volt” – írja. (Már Triesztnél jár, mikor konstatálja: már szépek a szőke nők...) 

És akkor még nem beszéltünk Antal bátyánk elmaradhatatlan humoráról. “Addig bolyongtam, amíg egy rendkívül történelmi utcából egy rendkívül történelmi zsákutcába vagy udvarba jutottam…”
S neki nem a kurvák mondják fel a reneszánsz nagy századait (vö. Örkény), hanem a pincér számolja le az asztalra a Garda-tónál…
Vagy más példa: “a meleg elkezdődik reggel nyolckor, és tart másnap reggel négyig.”

És még mindig egy aranybánya nekünk, maiaknak ez a kis könyv: “Utálom a polgári >Jó családból való<-ságot, ami annyit jelent, hogy már a nagypapa is jómódú volt, mert virágzó nyilvánosházat vitt Mohácson…” stb… :)
Szerb néha, elmélázva a teraszokon, tréfásan megfenyíti a benne bújkáló sznobot is…

Nem ismer rá Garibaldi népére: mindenkin a közboldogság idült-idétlen mosolyát látja, a fascio rendszer elemzésébe már nem megy bele – ezeket a mellékmondatokat inkább kesernyés irónia tölti ki. Huxley friss antiutópiáját is felfedezni véli ebben a zárt világban.

S míg Ravennában elmereng a gótok hanyatlásán, az általa -kényszerből- messze elkerült Spanyolföldön már érlelődik Koestlerben a Spanyol testamentum… avagy másképpen: a Párbeszéd a halállal.

Neki is a spanyol mészárszék jutott eszébe (olyan remek, hogy olvasójának is), mikor ott állt “Szász Detre sírjánál”.

Szerb Antalnak sem volt már sok hátra…

Magyar Lolita avagy Szindbád kitérőt tesz…

2010.01.15. 12:10 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2007

Bán Zoltán András: Susánka és Selyempina
Scolar, 2007



"Zsigó, az idősödő kottatáros (és alkalmi súgó) beleszeret egy fiatal pincérlányba, ám szerelme viszonzatlan marad."

 

Egy “civil” a pályán: mert persze tudja ő, remek mód ír, de mert nem az író, hanem a (hivatásos) olvasó térfeléről lép be a pályára, “nem meri” a narrátor írónak tartatni magát, de cukkol, folyton cukkolja az olvasót… mert pompás a nyelvezete, az olvasó megnyalná utána mind a… két szemét (pl.: “comközépig felnyaló harisnyák”) és mert (talán) minden, ami a csak a könyv lapjain tárul elénk – khm...– minden csak képzelgés, és -ődés.

“…az olvasó már az első oldalakon összezavarodik … A narrációs irónia persze nem merül ki a metareflexív kommentárokban: az Agyközpont egyszer-kétszer nem tud és nem is hajlandó választani az egymásnak ellentmondó jelentések közül (holott ezek más és más jellemrajzot adnak Zsigóról, más és más módon interpretálják az öregedő férfi viselkedését) ”

Egy új Szerb Antal ő (ez nálam nagy bók), egy személyben tudós és szépíró (de milyen szép. mármint írónak), aki annyit összeolvasott érett korára, hogy már tudja, mitől lábad könnybe a sokat próbált olvasó szeme is.

BZA egy remeket tett le az asztalra: a 'kaptafák' (irodalmunk nemes hagyományai), amellyel dolgozott, a remekírók műhelyeiből való: Krúdy és a századelő, no és ott van a kötet legvégén Márai hasonló utánérzése: látjuk Zsigó, mint az öreg Szindbádot hazamenni, -térülni, -fordulni, -tántorogni. Plusz megemlékezik egy – a nem bennfentesek simán át is ugorják – utalással a kor (a századvég/-elő) kritikus zsenijének mondott, ám öngyilkosságba menekült Péterfy Jenőről is (23. o., s ehhez egy kis segítség. Hiába, kifitog a regényből a műveltség, az már csak olyan Az orra is fitos vajon...?! :o) )

De visszatérve: ez a kötet a Magyar Lolita is (Végre!). A 45. oldalon a szemlesütő Susánka átalakul (?) Selyempinává a “jelentésekben” (ez megint külön fejtegetnivaló), bakfislotyóvá, kacér nimfává. Az agyközpont szerepét boncolgatni messze vezetne, ez is erősen ironikus vonalnak érződik (mert komorabbat belegondolni nem volt bátorságom).

Olyan sokrétű ez a pici kötet, mint egy… bárcás k...a öle – majd óvatosan az ujjnyalogatással, a sokrétű jelentések közt lapozgatva… :)

“És ahogy haladunk előre a rövidke kisregényben, a kérdések egyre csak sokasodnak. Az olvasó egyre zavartabban (és fokozódó élvezettel) próbál rendet tenni a fikciós szintek között.”
(az idézetek Bárány T. kritikájából)

(2007)

(Linkek: könyvesblog , Závada fülszövege , részlet a literán, kello.hu , Bárány Tibor kritikája)

Amíg a fény kihuny

2010.01.15. 12:08 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2007 *4/5

Farkas Péter: Nyolc perc
Magvető, 2007



Amikor "expedíció" még egy zokni felhúzása is...
A könyvet nyomtathatták volna enyhén sárga papírra is, hiszen a "történet" a két öregember vizeletétől szaglik és tocsog. Meg a bélsártól... Ez így elég ijesztő, de pl. aki kíváncsi a magatehetetlen öregség állapotára... az előre felkészülhet, mi vár ránk.
Kicsit olyan, mintha pl. mai német regény fordítása lenne, de ettől csak még egyedibb. Ijesztő, nem esti olvasmány. Gerontofágia - mármint nem a könyv, hanem az, amiről szól.

 

*

Ezeket találtam róla: Balla D. K. , litera.hu , mancs.hu , könyvesblog.az igazi , könyves.blog (a literás) , a fülszöveg , életésirodalom

Moldova utolsó töltényei[ből]

2010.01.15. 12:03 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2005 magyarország irodalmi élet kádár-kor *3/4

Moldova György: Az utolsó töltény - önéletrajzi töredékek 6.
Urbis, 2005



Amiket most mesél: 1983-as Kossuth-díja, Che-könyve, a Nemzeti Színház, Agárdi Gábor, az izraeli útja, odakintről: Rónai András és Joszi Stern. Akiket épp most aláz: pl. Seszták Ágnes. És persze elkezdődik a háborúja a liberálisokkal... ezek fincsi részek: ezekre sosem lesz büszke az szdsz vezetősége...

Elég sok hitványságot megmutat a párt előéletéből és vezéreiről, s nem csak ebben a kötetben. Elbúcsúztatja Kardost, mesél a K.-emlékkötetről... ez is fincsi. A rendőrségi körkép - hogyan készült a Bűn az élet - és a fogadtatása. Összeveti magát Kunderával (hogy ő is mire vihette volna, ha emigrál).

Rövid pályafutása Árkus József lapjánál. A következő szociográfia helyszene: a börtönök. Szakít a Magvetővel, a Szabadíts meg a gonosztól! már máshol jelenik meg, mert Kardos utódjával is összevész. És ezzel el is érkeztünk 1990-be.

"Amúgy 1984 volt..."

2010.01.15. 12:02 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2006 *4/5

Bächer Iván: Klétka
Ulpius-ház, 2006

 

A fültext szerint a szerző családregényének 4. könyve, nekem nem is hiányoztak hozzá az előző részek, így is kerek egész volt - és egyben nehéz, laktató fogás a regényfüzérből. A 'kórházoskodás'-os rész szívszorongató. Vérrögvalóság a késő komenyizmus takonyként egybefolyó éveiből - mígnem megérkezünk az ún. rendszerváltásba. Krúdys, de súlyosabb, vészjóslóan komor hang uralja. Bächer Iván (a balos Bayer Zsolt, hehehe) tud írni, na.

Természetesen receptekkel spékelve!

 

kello.hu , fokusonline.hu , népszabi/Tompa Andrea/

Jeanne

2010.01.15. 12:02 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2006 1925 *3/4

Joseph Delteil: Jeanne d'Arc
[Jeanne d'Arc, 1925] ford. Lackfi János
Scolar, 2006

3/4

 

"A szerző Chagall, Aragon és Henry Miller (!) barátjaként evezett be az irodalomba. Regényének filmes adaptációját a legnagyobb dán filmrendező, C.T. Dreyer készítette el; a Szent Johannát minden idők 12 legjobb filmje közé választották be."

A regény korának egyik legmodernebb műve, nekünk mégis oly régi már (1925), hogy megütközhetünk azon: még némafilm készült belőle... (1928, rend. C. Dreyer)
Ál-történelmi regény, hiszen ha nagyon nem figyelsz oda, még az sem tűnik fel, hogy krumplit esznek meg paradicsomot, és Napóleon meg más később élt figurák is megidéződnek... De nem csak szürreális képei miatt nem tisztán történelmi regény: hőséhez, a nemzeti ikonhoz is szentségtörő módon: szerelmesként fordul... amit persze megint nem kell komolyan venni (remélem). A nyelvezetéről sem lehet kijelenteni, hogy végig túlzottan patetikus lenne - inkább ironikus? Nem tudom... Bár a fordító Lackfi János nagy nyelvtehetség, és szerintem (a mancs-csal ellentétben vélem így) hűen fordította (ezt nem tudom ellenőrizni), de néha giccsesen barokkos, máskor pedig fura mód éppen ez tetszik benne - szóval csak érzem a baját a könyvnek, de nem tudom megindokolni.

Álljon itt egy részlet a nekem mégis tetsző szövegburjánzásból, az utolsó bekezdésekből (J. a máglyán): "Alig telt ki a melled, kerekded, barkapuha, tojásforma melled, alig feszítette meg asszonyi lélegzet huszonnégy bordacsontodat, a rózsálló hegytetőkről alig pillantottad még meg az Élet első jeleit, máris eljött a pillanat, amelyben érintetlen tested szertefoszlik, hogy hamvaid egyszer s mindenkorra megülepedjenek az emberek emlékezetében. /.../ Már alsószoknyája is lángolt. A nyakában lógó tábla, miután madzagja ellobbant, a parázs közé hullt. Ingválla már térdig elégett. Jeanne hirtelen észrevette, hogy lábszára mezítelenül maradt, mezítelenül, mégpedig tízezer ember szeme láttára! /.../ A tömeg, ez a mocskos tömeg disznó módra bámulja a szűz lemeztelenedését."

 

kello.hu , sunbooks.hu , mancs.hu/Molnár Zsófia/ , litera.hu (részletekkel a kötetből)

süti beállítások módosítása