Kairosz, 2010.
Bár kissé "azénapukámmégerősebb"-ízű a vékony könyvecske, azért helyretesz pár félinfót a "középkori" egyháztörténetből. Nem lesz kristálytiszta az összkép, de valóban olyan elkúrt a középkorképünk (is), hogy minden kísérletre szükség van a valós történelmi ismeretek terjesztésének érdekében.
A "sötét középkor" kifejezéssel a 19. századi pozitivista történetírás eredetileg a középkor korai időszakát jellemezte, amelyre az írásbeliség visszaszorulásából következően az írott források nem vetnek elég fényt. A leegyszerűsítő történelmi szemléletek hajlamosak az egész középkorra kiterjeszteni, és az általános elmaradottsággal és tudományellenességgel azonosítani a szóképet. A szerző vékony kötetében az utóbbi, a humanizmusban és a felvilágosodásban gyökerező, elképzeléssel kíván vitatkozni.
Rövid írásai azon tudós papok és szerzetesek példáját mutatják fel, akik látványosan demonstrálják, hogy a középkori egyház nemhogy a tudományos és technikai haladás kerékkötője volt, hanem nemegyszer azok előmozdítója és támogatója is.
(kello.hu)
Vagyis az egyház korántsem üldözött vagy tiltott oly sok mindent, sőt néha meglepően "felvilágosult" volt.
"...a szabad akarati döntésre vonatkozóan semmit sem lehet megállapítani a csillagokból."
(Nagy Szent Albert, 13. század)
Kolumbusz idejére (sőt előbb is) már az egyház is kiröhögte, akik szerint a Föld nem gömb alakú (na itt lép be a média: az 1492 c. film bár szép, de többet ártott, mint egy szekérderék cenzor), vagy: nem csak nem voltak olyan fafejűek, mint a hírük, de sok felfedező, feltaláló tudós maga is pap volt - még Kopernikusz is. Vagy hogy... (sokfélét idézhetnék) az iránytű nem keleti találmány, hanem európai, és a szerzetesek terjesztették el (Kínában is, állítja, egy jezsuita, Matteo Ricci tette ismertté 1583-ban - kár, hogy erről a neten nem találtam semmit.)
A mindennél nagyobb horderejű sörkultúra szerzetesi eredetéről most szó se essék...
Az új Hahner Péter-kötetnél a minap kérdezte valaki a molyon, kik mindenki lehet felelős a tévhitek terjesztéséért... bizony kedvenc filmjeink is:
Amúgy Kolombusz legfőbb "felbújtója" éppen egy bíboros volt.
Még az ősrobbanás elméletét is egy pap-tudós agya dobta ki először (Lemaitre). Vagy a galaxist is egy pap látta meg maga előtt - papíron, a színképelemézseiről is híres Secchi.
*
A kis kötet sokat akart markolni, ezért természetesen elnagyolt, felszínes, csupán tájékoztató jellegű, de összefoglalónak, iránymutatónak egyaránt használató érdeklődő könyvmolyok, nagyobb diákok, töritanárok számára.
Arról sajnos már nem ír, hogy a középkori értelmiség természetszerűleg öltött csuhát [hmm, ez a szó egykor balos bértollnokoknak köszönhetően lett pejoratív, de cserébe róluk is szólnak cikkek és könyvek...], mert másképpen lehetősége sem lett volna a tudományos munkáját, hobbiját végeznie. És elég egy pillantást vetni a kiadó nevére ahhoz is, hogy az ördög ögyvédje és lehetséges ellenvéleményük se kapjon hangot ebben a kötetben - amikor pl. tényleg az egyház volt a tudományos fejlődés kerékkötője, vagy csak simán élvezetből inkvizítorkodtak. (Galilei neve fel sem bukkan, csak hogy egy példát említsek.)
Rokon könyvek:
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)