Na jó, nem is, csak füvészfüveskönyvet ollóztak össze eddigi írásaiból, szerepléseiből, megszólalásaiból.
A Rolling Stone címlapok eddig valahogy nem orientálódtak a Szentatya irányába - széles spektrumban szerepeltek már hírességek és hírhedtségek, celebek és sztárok, köztük Charles Manson, vagy nemrégiben egy elcsúszott sminkű terrorista is. Utoljára talán csak a Bee Gees szerepelt csupa fehérben, már ha nem számítjuk a kevésbé begomboltan fehérben fotózkodó Will Smith-t vagy Brad Pittet - illetve a szerkesztői munka évei során eltüsszögött fehér porfelhőket.
Most jó lenni píárosnak a Vatikánban, alig kell valamit csinálnia, korábbi imái meghallgatásra találtak. Nem született még a médiában könnyebben "eladhatóbb" egyházfi Ferencnél, pláne olyan, akinél nem maga a puszta szereplés az üzenet, hanem ezen túl még mondanivalója is akad.
Végül is magas az ingerküszöb, és a megbotránkoztatás az egyik legjobb taktika lehet, hogy a főpásztor túllépjen a hívők körén. S ha odafigyelünk rá, nem is kifelé teszi az igazán meglepő gesztusokat, hanem befelé, egyházán belül. De ez is bőven elég lett ahhoz, hogy még a Rolling Stones címlapjára is kikerüljön. (A Times-éra nem nagy érdem, ott már megfordult Hitler és Sztálin is.) Ferenc nem galacsinnal, de kősziklákkal gurigázik.
Ferenc pápa füveskönyve - mindennapi gondolatok
Szerk. Julie Schwietert Collazo és Lisa Rogak
ford. Pál Ferenc
Európa, 2013
[4 meghallgatott ima]
"ki kell lépnünk a csigaházunkból"
"Egy kis könyörülettől a világ kevésbé hideg és igazságosabb lesz."
Ferenc pápa egy jó arc. Menő. Egy uralkodó, akit lenyűgöz a szelídség.
Kulcsszavai, ha jól kapisgálom, az alázat és a méltóság, így, együtt. Az egyszeri és a mindenkori ember méltósága.
Ő az aki, leszállt a trónusról (fel sem állt rá) és fertőző betegekkel foglalkozik, instragramos fiatalokkal fotózkodik. Aki beszól azoknak az álszent papoknak, akik pl. nem keresztelnek meg zabigyerekeket, és aki vizsgálatot indít a korrupt és pedofil papok ellen.
Ő az aki még bíborosként, otthon, Argentínában elismerte a hallgatólagos eutanáziát (p39.), sőt beszólt a "fanatikus óvszerelleneseknek" is! (p41.)
És aki így szólt vala egy Főegyházmegyei Kateketikai (akárhogy is írod, aláhúzza a szövegszerkesztő) Találkozón, 2005-ben:
"-Szeretném, ha önök között nem volna helye az apostoli múmiáknak, nagyon kérem, hogy ezek menjenek el egy múzeumba, ahol sokkal jobban mutatnak."
(p49.)
Globalizációkritkája sem puszta nyígás, nem csak egy szépségflastrom, hogy trendi legyen, hanem értelmes kritikákat fogalmaz meg a munkaetikáról és a politikai kultúrára nevelés szükségességéről.
"...bizonyos aggodalommal szoktuk megkérdezni: Milyen világot hagyunk a fiainkra? Talán jobb lenne, ha ezt kérdeznénk meg: Milyen fiakat adunk ennek a világnak?"
(p45.)
Ferenc olyanokat tesz és mond, mintha valamely tucatpápa tényleg befüvezett volna. Pedig csak visszatért a kősziklai alapokhoz, a Bibliához, az emberközpontú bibliai üzenethez. Aki természetesen csak jelképesnek értelmezi az olyasmiket, hogy "Ha pedig jobb kezed visz botlásba téged, vágd le és dobd el" Az egyház hosszú időn át szívesen olvasta félre ezeket a költői képeket és segített a társadalmak amputációjában.
"Isten számára az a legfontosabb, hogy a barátai legyünk."
Már hallottam zsoltáros mennydörgéssel arról prédikálni papot (na jó, refkó lelkészt, de ez most mindegy), hogy már maga a humanizmus kifejezés is bűn, mert nem Istent helyezi mindenek középpontjába. De egy pásztor mivé is lenne a nyája nélkül? Ferenc teológiájának központja: maga az ember. Ebből még egy tisztességes és szimpatikus egyház is kisülhet egyszer.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)