[A chef for all seasons,2000.] Roz Dennyvel; fotó Georgia Glynn Smith
Alexandra, 2009.
Túl profi.
Ezért nem kapott 5 csillagot :)
És alig van benne „olvasnivaló” (Ami azért akad mások szakácskönyvekben) – a receptek nagyjábóli kiolvasását meg csak nem veszem olvasásnak, szóval nem kerül ki a havi polcra, de azért persze KURVA JÓ szakácskönyv.
Fuck U, Gordon, come to Hungary, anytime.
A könyv - mint azt a borítóra nyomott pecsét is hirdeti - az Alexandra csúcsgasztronómiai sorozatának legifjabb tagja. Azaz nem az átlag háziasszony asztalának szól a könyv. Persze ízlésformálóként számukra is kiváló lehet, de azt is el tudom képzelni, hogy egy-egy lelkes amatőröknek akár valódi támaszként is szolgálhat a konyhában. A könyvben használt alapanyagok minden esetre egyértelműen azt jelzik, hogy szakkönyvről van szó. A fordítók pl a Créme fraîche*-t nem magyarították tejfölre. Ez a döntés szakmailag helyénvaló, és rendben is van így, azonban feltételezi, hogy ismerjük ezt az anyagot, és be is tudjuk szerezni. Csokoládéból is a Valrhona tűnik fel a könyvben, amely világviszonylatban is a legjobb minőséget jelenti. Innentől én mindenképp szakkönyvről írnék a következőkben.
(Varga Gábor, desszert.hu)
Gordon nekem, kétbal lábasnak, vasárnaptól keddig anyjafőztjén élőnek, a sörtől csüngő hasú kocaszakácsnak: maga a démiurgosz, az isten. A legnagyszerűbb dolgok egyike a hivatása, és még zsírosra is keresi magát. Igazi angolskótszalonna lesz belőle, meglássátok. Egy boldog, csúnyaszájú szalonna.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)