Nitró és gyufa, bajusz és konyhalány: A.Christie négyszer
2014.07.30. 12:00 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2003 1999 1996 2014 1958 1937 1946 1924 *4/5 *3 *4
Frissmagyar2.,resztli201407[Grecsó,Papp Diána,Térey,FejősÉ.]
2014.07.29. 11:07 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2008 2014 2013 *2/3 *3 *2
"Mire a levelek lehullanak" - tábori posta lett belőle
2014.07.28. 12:50 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: képeslap 2014 1. világháború *4
1914. július 28. Osztrák-magyar hadüzenet Szerbiának.
Emlékképek, 1914-1916:
Dr. Szedenik Jenő képes-levelező- és tábori lapjai
magánkiadás: Mocsár G.-né Fehérvári J., [2014].
"A szerb sárt taposom az idén is, mint ma egy éve. De az idén vége lesz Szerbiának és ezzel a háborúnak is."
(1915. okt., p46.)
Ismét egy gyors katonai karrier befutó „átlagember” nézőpontja a nagy háborúból: persze a Monarchiában nem volt átlagember, csak sok millió kivétel: lássuk hát, ki volt krónikásunk. A horvát nemzetiség sarja, de Német-Peresztegen születik 1889-ben, egy tisztes jogászkarrier várt volna rá, ha nincs a világégés. A balkáni háborúk éveiben már joggyakornok, s éppen 1914 nyarán nevezik ki a szombathelyi járásbírósághoz, ám ő egy hónap alatt a nagykanizsai gyalogsági laktanyában találja magát mint őrvezető (Gefreiter).
Gyors karriert fut be, 1915 végére már hadnagy, futár lesz, majd osztagparancsnok – benne van a sűrűjében, mondhatni. Piazzánál melllövést kap, budapesti felépülése után Munkácsra kerül.
Képes levelezőlapjaiból kiderül, egy jámbor, családját imádó ember, az ellenséges katonákra sincs soha egy rossz szava sem, a hivatalos uszító propagandára rezisztens.
Néhány idézet a leveleiből, hogyan is nézett ki a háború testközelből:
Frissmagyar1.,resztli201407 [Szilasi,Háy,Krusovszky,EP,Egressy]
2014.07.25. 11:35 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2014 csakbeleolvastam *4/5 *3/4 *4
Nagy háború 100: "Isten nevében!" - ez lett belőle
2014.07.23. 16:29 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: magyarország hadtörténet 2013 1. világháború *4/5
( július 23.: a Monarchia ultimátumot intéz Szerbiához.)
Isten nevében! Jánosi Engel Róbert hadinaplója, 1915-1917
szerk., a bev. tanulmányt és a jegyzeteket írta Schweitzer Gábor, Baiersdorf Kristóf
Publikon, 2013.
„Ahol most vagyunk [Brody/Brodi mellett, Boldury/Bovduri falunál], ott még ma reggel oroszok voltak. … beszélgettem Hahne alezredessel a zombori 23-asoktól, ki a mai helyzetet találó módon úgy jellemezte, hogy „Wir drängen fluchtartig nach!” (Menekülésszerűen követjük őket!)”
(1915. szept. 1-2., p52.)
„A karácsonyi Neue Freie Presse-ben olvastam Andrássy Gyula czikkét , mely szerint „az antant vezető személyiséginek a kijelentésiből kitűnik, hogy nem akarnak békét”. Dögöljenek meg!”
(1917. jan., p160.)
Engel a 'Nagy Háború' három frontjáról is tudósít bennünket: Galíciából, Volhíniából és végül Románia hadba lépésével Erdélyből is.
Történelmi család a Jánosi Engel, legalábbis pécsi léptékkel mérve. Róbert Pécsett, zsidó családba, a helyi társadalom elitjébe születik, zsidóságukra nézve nem kitértek vagy ateisták: gyakorolják a vallásukat. (A Monarchiában simán befuthattak maga katonai karriert is a zsidók.) Jogásznak tanult, de erdészetben dolgozott a családi bizniszben a bevonulása előtt, és ezért a seregben is az utászoknoz kerül, és olyan jól helytállt a famunkák szervezéséven, hogy mindenki azt hitte róla, eredetileg mérnöknek tanult. Szóval jól vág az esze, mint a stílfűrész, de nem is szakbarbár: faipari szakcikkek (ezeket a Magyar Fakereskedő-be) mellett írogat hadi témában is, de leközli őt az Egyenlőség is. Ha valahol menet közben találnak egy zongorát, ő játszik rajta, pihenőidejében németül olvas a fronton, és ha rájön az ihlet Itália földjére lépve, még versel is.
Montparnasse, 1916 nyara: Picasso párizsi köre, pardon, kockái
2014.07.21. 15:26 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: franciaország párizs művész 1997 2014 picasso fotóművészet modigliani cocteau 1916 1. világháború *4
A kávéházi asztal körül több náció képviselője foglalt helyet: többek közt egy spanyol festő, lábain különböző hosszúságú nadrágszárakkal, egy orosz művészmenza-mecénás (festő és konyhásnéni egy személyben), a francia szerető (manöken) és egy német Kodak.
Utóbbit egy tehetségét a művészet szinte miden ága-bogában kipróbáló francia ifjú, Jean Cocteau hurcolta, aki végigfotózta és megörökítette Picasso és bohém kompániájának egy napját Párizsban. Még 
pontosabban a Café Rotondban és környékén, pontban 1916. aug. 12-én, du fél 1-től 5-ig. No nem jegyezték fel a képek hátuljára a dátumot: mindezt a "szerző", Billy Klüger derítette ki különféle módokon, de leginkább a fény-árnyék jelenségeket méregetve (árnyékok mélysége, dőlésszöge stb.), mely akkor még úttörő tudományos módszernek számított, s azóta is az ő nevéhez kötik ezt a fajta vizsgálatot.
Celebspottingnak is mondhatnók, bár sokuk még csak pályája elején állt: maga Picasso is.
Billy Klüver: Egy nap Picassóval
Jean Cocteau 29 fényképe
[A day with Picasso, 1997] ford. Thomas Cooper, Orosz Márton
Alapítvány a Komplex Kultúrakutatásért - Kepes Int., 2014.
Illyés Gyula házirendet ír, meg fűleves-recepteket
2014.07.18. 10:29 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: budapest magyarország 1944 2014 1945 2. világháború *5
Illyés Gyula: Ostromnapló
1945. január 10 - 1945. április 24.
összeáll., a jegyzeteket írta Horváth István
Nap K., 2014.
"...aznap már bevágta egy gránát olyan darabon a gyermekszoba falát, hogy egy ló bejöhet."
(1944 dec., p11)
Illyésék felesége, Kozmutza Flóra rózsadombi - pontosabban szemlőhegyi - villájában (olykor a környező pincékben) vészelték át az ostromot, Budapest "felszabadítását" - az itt leírtak tekintetében, mint pl. a lányok, fiatal nők állandó menekítése a szovjet katonák elől, helytálló az idézőjel -, de a kötet nem csak róluk szól, hiszen maga a rendőrslég telepíti át hozzájuk Németh László családját.
Annyiban félrevezető a kötet címe, mert bár hangsúlyos a háború végének megélése (túlélése), a kötet második fele már a háború utáni országjárás, riport a dunántúli földosztásról és a szovjetizálodó közállapotokról.
De az első sokk a háborús állapotoké, hogy harc folyt a lódögökért, melytől már rosszul voltak - és mégis örökké éhesek.
"...mindig van megoldás. Egy lófej van még ismerős hóbucka alatt..."
(a lábjegyzetek közt: Szabó Lőrinc leveléből, p36.)
Georges Simenon: Maigret és az idegek harca
2014.07.16. 10:57 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2014 itallap 1931 *4
[La tête d’un homme; 1931] ford. Ertl István
Agave Kv., 2014.
Csak a málnát kavaró Piszkos Fred volt eddig titokzatosabb, mint ez a cseh Radek, aki egy pohárka tejeskávét keverget órákon a párizsi kávéházakban - majd kaviáros szendvicseket kér azután is, hogy tartozásai miatt elviszi a rendőrség.
A gyilkost nem is elsősorban Maigret szimata, hanem a gyilkosok paradox vágya, hiúsága: hübrisze juttatja akazstófára. Hiszen hiába valósítja meg a tökéletes gyilkosságot, ha nincs, aki csodálja ezért, így aztán lassacskán, szinte öntudatlanul, elvezeti magához a nyomozót.
Radek, a cseh lumpenproletár egy szerencsétlen alak - egyébként talán Hitler érezhette ilyen száműzöttnek magát, mikor művészi ambíciói romba dőltek -, már csak a társadalom gyűlölete fűti és hajtja előre, és épp ilyen önelégülten áll majd a bitó alá is.
Egy szellemvadász Szerb Tóni csapatából: Thienemann Tivadar
2014.07.14. 11:50 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: magyarország hollandia germanisztika tudós szellemtörténet 20. század 2013 horthy-kor *4 thienemann tivadar
Balogh Tamás: Ő volt Thienemann
Kijárat, 2013.
(Sálas könyvek 1.)
Thienemann Tivadart kevéssé ismeri utókora: a szellemtörténészek sorsa az lett, hogy kóbor szellemként bolyongjanak évtizedeken át - jórészt mindmáig. Egyáltalán, a csoportról is kevesen hallottak – mi az , hogy szellemtörténész?, afféle szellemirtók cserkészuniformisban, a Horthy korból? Szerb Antal, Kerényi (nem az, ez másik!), Thienemann mint az antik szellem vadászai a két világháború közt, nem lenne rossz filmplakátnak se.
Thienemann Tivadar (1890-1985)
„Irodalomtörténész, germanista, nyelvpszichológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Irodalomelmélettel, német irodalomtörténeti problémákkal, valamint a magyar-német irodalmi kapcsolatok történetével foglalkozott. 1922-ben megalapította a szellemtörténeti irány megismertetését és elterjesztését célzó Minerva Társaságot, melynek neves tagjai Szekfű Gyula,Gombocz Zoltán, Pauler Ákos, Horváth János, Zolnai Béla, Szerb Antal voltak. A társaság lépést tart a világ tudományosságának élvonalával, elsősorban a német szellemtörténeti törekvésekkel. 1922-1940 között kezdetben Horváth Jánossal, később egyedül szerkeszti a társaság Minerva c. folyóiratát. 1947-ben Belgiumba távozott, ahonnan 1948-ban az USA-ba, Bostonba költözött, ahol főként nyelvfilozófiai és nyelvpszichológiai kutatásokat folytatott.”
(okt.ektf.hu)
+1 életrajz: mek
Thienemann már 34 évesen akadémiai székfoglalót tart, Mohács és Erazmus témában, de nem csak a magas szférákban mozog: pl. azzal próbálja a közoktatás szintjét emelni, hogy asztallámpával egybeépített glóbuszt gyártatna és terjesztene el az országban. (Egy olyan korban, amikor még a rádió volt a média non plus ultrája, jelentős innováció lett volna a közművelődés terén. Persze nem valósult meg. Lásd p73.)
Elég vegyes a volt baráti kör: Szerb Antal, a holokauszt áldozata, de Rajniss Ferenc (?!), Szálasi leendő minisztere - magam is alig értem, és több zsidótörvény miniszterelnöke, Teleki Pál is ide tartozott. De őnála jelent meg pl. Prohászka méltán hírhedt Vándor és bújdosója is… Hogy ezt így hogy?
Büntetőkönyv (leehető, szamárfülezhető és zunigázható)
2014.07.11. 11:43 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: foci 2014 ezmiez? *3/4
Diederichsen, Karin: Foci extra
[KeinBuch: WM-Buch - Fußball zum Mitmachen, 2014] ford. Mesés Péter
Manó Kv., 2014.
"Egyél a stadionban egy virslit, használd a könyvet papírtálcának!"
Nincs ínyedre a foci? itt a hozzávaló (nem)könyv!
A nemkönyv sorozat újabb darabja. Dekázhatsz vagy a kiloccsant sört is felitathatod vele, kapufának is használhatod, bírót is dobálhatsz vele.
"Rajzolj le egy műesést!"
Telis-tele félig üres oldalakkal: várja, hogy teleírd te vagy a csajod hülye kérdésekkel és dühös véleményekkel a játékosokról, a fociról, vagy várható közhelyekkel szemeteld tele a közönség soraiból, de beleírhatod fogadásból a magyar tévékommentátorok sztenderd ostobaságait is, előre.
"A múltat végképp eltörölni" - akadémiai padlássöprés 1945 után
2014.07.09. 10:34 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: magyarország 2014 2011 történész vörös farok *4/5 történészvita
Romsics Ignác: A magyar történetírás gleichschaltolása, 1945-1949
Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián
MTA, 2014.
Romsics 2011-es székfoglalójában a hazai historiográfia gyors áttekintése után a szakma komancs térfoglalásának szereplőit és a marxista történelmi átértelmezéseket mutatja be. A legtöbben a "céhen" kívülről jöttek: Molnár Erik jogász, Révai József ugyebár hivatásos forradalmár - vagy Mód Aladár, aki ugyan Eötvös-koleszos, latin-magyar szakkal, de ők ugye tarisznyájukban hordták a bölcsészet marsallbotját, így ő írta meg Révai helyett (de az ő sorvezetőjével) a hírhedt 400 év... című opuszt, mely éppen csak a fasizmust nem vetítette vissza a rendi viszályokba.
"Enyészet vár igencsak minden divatra (meg másra is). Ma már a kutya sem ismeri azt a háború előtt és alatt gyakran használt (németes) divatszót, hogy gleichschaltolt. Bezzeg az én nemzedékem lépten-nyomon hallhatta és használta is ezt a jelzőt. Úgy ejtettük, hogy glájhsaltolt (ma persze, bécsiesen-pestiesen, glejh...-nek ejtenék). Az akkori (szociál)demokratikus, népi-nemzeti, liberális gondolkodású, antináci, antifasiszta érzelmű ellenzék élt vele. A magyar függetlenség "népies" és "urbánus" szemléletű hívei egyaránt ezzel illették az egyenirányított hitlerista sajtót, rádiót. Azt az egész goebbelsi propagandagépezetet, amelyben ugyanazt a nótát fújta, harsogta minden újság (a Völkischer Beobachtertól a Signalig), minden hullámhossz és minden UFA-(Ton)filmkocka.
"Sápadtarcúak mind betegek skalpjuk alatt!" (Lucky Luke 19.)
2014.07.07. 14:26 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2014 1972 *4/5
Goscinny, René (1926-1977) - Morris (1923-2001): A fejvadász
(Lucky Luke 19.)
[Chasseur de primes, 1972] ford. Meggyesi Gábor
Pesti Kv. K., 2014.
Új főszereplőnk Lucky Luke tökéletes ellentéte: bátorságát kapcsisága pótolja, eszét és gyorsaságát... hát, azt mind megint csak a kapzsisága. Szóval Elliot Belt jól fel van vértezve minden szükséges képességgel, hogy hírhedt fejvadász legyen és megállja a helyét a Vadnyugaton - de ahhoz kevés, hogy LL-kal is szembeszálljon. (Lova neve: Wanted, nem ér a gazdája nyomába, szegényke már egy marék zabbal lefizethető.)
Belt már kisgyermekként remek spicli volt, és az élet iskolájában tanult, ahol, mondhatni gyámánt diplomával végzett. (Később nehezen, de visszaadta. Mármint a diploma részét.)
Na de nem költöm tovább a mesét. Mint mindig, remek a humora (amikor felsorolják a kocsi elé fogott nemesvérű paripák neveit...!), és a megszokott mód pazar minden egyes képkockája. Lehet hogy még mindig nem nőttem fel, de vállalom: imádom. Sajnos egy csomó rész kimaradt a(z első) gyerekkoromból.
még több kép >>>
Rögmagyar rondó
2014.07.05. 15:17 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: magyarország 2014 miamagyar *4/5
Kerékgyártó István: Hurok
Pénzmagyar
Kalligram Könyvkiadó, 2014
"... engem az embereknek ez az egymás iránti rosszkedvű hatalmaskodása izgatott, miközben persze ez nagyon sokszor kapcsolatban áll a pénzzel." (Könyvesblog)
Arthur Schnitzler és Kornis Mihály nagy hírű művei után most - a már elég sok műfajt kirpróbált - Kerékgyártó is futott egy körmagyart. Napjaink rettenetes fesztültségű, halálra frusztrált társadalma remek terep ehhez a különleges műfajhoz, a haláltáncszerű körmagyarhoz, melyben a helyszíneken mint kútgyűrűkben egyre alább szállunk, hogy aztán a végén visszatérjünk a legelső szereplőhöz, anélkül persze, hogy úgy éreznénk: fellélegezhetünk, sőt.
Nehéz innen kitörni: a basáskodó minisztertől kezdve egészen a családját is nincstelenné tevő drogos fiúig mindenki csak futóláncon él, egyre beljebb szorul élete kis patkánylyukába, mondhatni territóriumába, még ha az az egyiknek puccos palota, a másiknak meg koszvadt egyszobás a nyóckerben.
Latinórán fasisztázza a párttikár a Fradit - életképek a félmúltból
2014.07.04. 11:29 | Pável | 1 komment
Címkék: magyarország 2013 *4
Rónay László: Sebek áztatása - visszaemlékezések
Argumentum, 2013.
Ismét egy csokorra való emlékezet-forgács, ahogy a jó öreg proftól megszokhattuk. Anekdoták, nem is csak egy tudós- és művészcsalád köreiből, de intim jelenetek a félmúlt magyar történelméből is, ezért imádom ennyire Rónay „fecsegéseit”.
Például hogy az öreg, már nagyothalló Zimándi Piust a kommunista üldöztetés éveiben beköltözteti hozzájuk apja (a Rónayékkal még csak ismerkedőknek: az író-műfordító Rónay György), a pap egy kis cselédszobában hallgatja naponta a Szabad Európát, miközben tudják: a vékony fal túloldalán egy ávéhás lakik.
Rónay apja nemzedékével, az Újholdas írókkal nem könyveikből ismerkedett meg: hanem még gyerekként, gombfocizás közben, mikor azok feljártak Rónayékhoz.
Sokat ír a Vigília és az Új Ember redakciójáról, a szerkesztőségi életről és az ott megforduló személyekről, aki ennek a időnek a régésze, pl. a katolikus sajtót kutatja a II. világháború alatt és főleg utána, annak felbecsülhetetlen forrás Rónay Laci bácsi kútfője: pl. a felelős kiadó, Saád Béla, vagy lánya, Katalin, aki "regényt írt" Rónay Györgyről (Vajon a naplóját, a Naplómmal szemközt-et érti ez alatt?) Szinte kész portrékat kapunk a redakcióból Kunszery Gyuláról, Mihelics Vidről is. De itt dolgozott tördelőkként a színész Újlaky Dénes édesapja is.
Bepillantunk az 1956 utáni egyetemi életbe, pontosabban az eluralkodó káoszba is: jellemző erre a szó szerinti káoszra, hogy a frissen indult elméleti pedagógia szakosoknak hónapokig előírták az anatómiát, s ezzel együtt a bonctant is.
"Drága kisanyám!" - el nem küldött levelek a kurszki lágerből
2014.07.03. 13:08 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: hadifogság szovjetunió 2014 láger 2. világháború *5
Mátyus Ferenc (1920-1999): Imakönyvbe írt levelek - orosz hadifogolynapló, 1945-47
Helikon, 2014.
„Vagyunk 1300-an ebből 600 beteg, 300 OK-s osztályozású, vagyis munkaképtelen, ezek közül halt meg tegnap három jajszó nélkül. Elaludtak, végelgyengülésben. Kábé 3-400 dolgozó van összesen. Képzeld, a többi táborban is kb. ilyen lehet az arányszám. Öltözetlen, étlen emberek 20 fokos hidegben dolgozzanak. Mit gondolsz, ennyi idő kell nekik, hogy tönkremenjenek? Még 2 hét davaj, davaj, és kész. Tudom, mit jelent, eddig én is minden nap kijártam. … Ha egy pillanatra megáll a lapát az ember kezében, majd megfagy.”
Egy derék, jóravaló tanárembert tiszti parola alá hajít a sors, aztán meg szovjet hadifogságba. Egyetlen érték maradt nála, pontosabban rajta, egy bagaria csizma, meg is menti az életét abban a cifra időben. No meg egy imakönyvet rejt még a zsebe - ez majd lelkét óvja meg, egy imakönyv, aminek majd ceruzával írja tele margóit, üres lapszéleit naplójegyzeteivel- melyek voltaképpen imák, szülés előtt otthon maradt feleségéhez.
A háborús körülmények miatt mondhatni, friss házas: „1944. december 23-án nősültem Zalalövőn, feleségem Czencz Alice" - áll a katonalapján. Az ima legalább nem jön vissza azzal, hogy a címzett ismeretlen.
„Drága kisangyalom! Dél lesz nemsokára, most ébredtem fel. Álmomban otthon voltam. Olyan tiszta volt az álmom, hogy amikor felébredtem, valódi csalódást éreztem. Jól voltatok mindannyian, és sokat játszottunk a kicsi Bucakkal. Vadast ettünk zsemlegombóccal, igen jó volt. Nagyon sokat ettem, ezért volt olyan furcsa éhesen ébredni.”
Tudsz szovjetül?
2014.07.02. 12:02 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: nyelvészet szocializmus szovjetunió 2013 *4
Tóth Szergej: Nyelv, kép, hatalom
SZEK JGYF K., 2013.
Alkalmazott nyelvészeti mesterfüzetek 4.
"Bizonyára nem a véletlen műve, hogy egy moszkvai karikaturistának az a gondolata támadt, hogy két parasztot rajzoljon le, akik a вход ('BEJÁRAT') tábla előtt azon törik a fejüket, hogy vajon melyik szervezethez is tévedtek be."
(95. oldal, Vinokur: poén a betűszó-mániáról)
A téma igazi ínyencfalat: a Szovjetunió nyelve a húszas évektől. (Vonatkozó irodalom, jelen kötetünk mintegy cirkáló eme anyahajó körül: Victor Klemperer: A Harmadik Birodalom nyelve. Membrán könyvek 12., TK kiadó, 1984.)
Nem csak spontán is alakult,, hanem párt- és nomenklatúra-diktátumok szabták meg alakulását, bár mindent azért nem lehetett három- és ötéves terekbe foglalni. Élt, sőt pezsgett a szovjet diktatúra alatt a tolvajnyelv, az argó, élte a maga életét a népnyelv, pardon, a proletariátus nyelve, s egyre távolodott az értelmiség nyelvhasználatától. Melyre bármikor rá lehetett sütni a burzsoá jelleget, ha úgy hozta a „leirat” a Kremlből. A nyelvi normák teljesen felborultak, kifordultak a sarkaiból, nem is lehetett volna másképp, teljes a káosz, még a Gulág-argó is „felkerült” a hivatalos nyelvbe.
A legfeltűnőbb változás a rengeteg mozaikszó (náci párhuzam!) és az örökösen sulykolt, a valóságot elfedő eufémizmus. Erre remek példa, hogy a lágert csak „a munka iskolájának” nevezték, pontosabban, nevezte át a nagy népnevelő, Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij, a kényszermunkást már Trockij elkeresztelte „munkakatonának”.
"Írj sürgősen, mert a Püski Sanyi nem alszik": N.Y.-Bp.-levelek
2014.07.01. 14:59 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: magyarország író emigráció kádár-kor *4
Egy barátság utolsó felvonása : Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből, 1973-1983
szerk. Gombos Zsuzsa
Antológia, 2013.
"Gyulám, ez a levél nem rossz hangulatú, hanem őszinte baráti beszélgetés akart lenni, mint a hajdaniak voltak, a Csalogány utcában is, meg a Semmelweis utcai kis szobában, ahová Kiss néni bezárt bennünket egy feketekávé-főzővel, amíg össze nem áll a Magyar Út nyomdába adandó – rendszerint késő – száma."
(p41., Sz.-től G.-nek, 1978)
Nem olyan unalmas könyvecske ám, mint első belepillantásra tűnhet: hiszem két idős barát közt sok olyan téma előkerül, ami kívülállónak közömbös, esetleg unalmas: betegségeik, vérnyomásuk és ödémáik vízállásjelentése, a fránya légiposta döcögése, de szóba kerül nagyon finom utalásokkal Aczél figyelő tekintete is – hiszen biztos hogy olvasta őket az állambiztonság „postabontó” osztálya, ezért aztán úgy fogalmaznak, hogy ne „akadjon el” a levél, vagyis csak a sorok közt kereshetünk csemegéket, pletykákat az irodalmi életről vagy az emigrációról.
"Azért is írj sürgősen, mert a Püski Sanyi nem alszik, ő elküldte Faludy György könyvét Kardosnak, aki nincs oda érte."
(p64., Sz.-től G.-nek, 1981.)
Posztszovjet életképek a Moszkva-Petuski (és persze a detox) után
2014.06.30. 17:44 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: ukrajna 2004 2010
Szerhij Zsadan: Depeche Mode
[Депеш Мод, 2004] ford. Körner Gábor
Európa, 2010.
"A Depeche Mode 1993 nyarán, Harkov ipari külvárosában játszódik, valahol két korszak (a kommunista és a posztkommunista), két kultúra (az ukrán és az orosz) és két életkor (a kamasz- és a felnőttkor) között, a "senki földjén". Zsadan könyvének főszereplői tizenkilenc éves fiatalok, akik különösebb cél nélkül tengenek-lengenek a már szétrohadt rendszer kulisszái között, a szétlopkodott, látszattevékenységet folytató gyárakban, focimeccseken, pályaudvarokon és reménytelenül vidékre döcögő vonatokon. Leginkább a csempészett vodka és a marihuána tölti ki mindennapjaikat.
A mindvégig pergő cselekményű és stílusbravúrokkal teli regény erejét a néha már-már bohózatszerű, abszurd komikum és a szereplőkből áradó, ijesztő üresség és szeretetvágy különös keveréke adja, ennek köszönhetően válik a Depeche Mode olyan univerzális, de legalábbis kelet-európai érvényű történetté, amelynek - a mai ukrán irodalomban ritka kivételként - sikerült áttörnie a nyelvi-kulturális akadályokat."
A szocializmusban az a legrosszabb, ami után következik, szól a nagy igazság, de első kiegészítése meg ekképpen: egyben az a legmulatságosabb is.
Mert ahogy komolyan vette magát a rendszer, s lett végtelenül nevetséges, úgy mi mást lehet csinálni az utóéletében, mely sokak egyetlen élete, ugye, kacagni ezen az egész rozsdatemetőnyi hóbelevancon, ahol csak a vodkára elég a pénz, semmi másra. Ukrajnában, ezen a nálunk még szerencsétlenebb fertályán a világnak, e könyv tanúságtétele szerint legalábbis, még tudnak nevetni, még ha kínjukban is. Mit tudunk mi kínunkban? Csak még röhejesebben acsargunk, vagy az irodalmunk, ahol gyávaságnak számít literátori körökben, ha valaki csak és kizárólag nevettetni akar, didaktika nélkül, és az az igazi érdem, ha még keserűbb lesz a szánk íze a könyv után, mint előtte volt, mifelénk nem a nevetéstől, hanem az aggodalomtól gyűlnek a szem körüli ráncok. (Rejtő ezért nincs benne máig az igazi kánonban, simán csak népszerű.)
Neked hány életed van?
2014.06.29. 14:11 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2007 2013 *5
Lionel Shriver: Születésnap után
[The post birthday world, 2007] ford. Komló Zoltán
Gabo, 2014.
"A Születésnap után a döntések súlyáról szól. Arról, hogy minden döntésünk egy útelágazás, aminek mentén elindulva gyökeresen más irányt vesz az életünk, miközben örökre elveszítjük azt a bizonyos másik sorsot. A "ha volna két életem..." egy divatos dilemma, amivel már a Piramis együttes sem tudott érdemben mit kezdeni. Jelen esetben Irina, egy közepes illusztrátor két életébe enged bepillantást az író: az egyik szálon végigvezeti az életét okos, jó, megbízható, kellemes társa mellett, a másik szálon pedig -egy adott pillanatban hozott másik döntés nyomán- új életet kezd a kísértés tárgyával, a sztársportolóval. Végtelenül elmés módon vezeti párhuzamosan a két életfonalat Shriver, szinte pillangóhatásra hajazó életfolyamokkal. Motívumai újra- és újra átfedik egymást, az alternatív valóságok hasonlatosságaival, finomságaival játszik végig, pedig csak a szerelemről ír. Sziklasúlyú, koppanó szavakkal. "
(Booklány olvasóblogjáról)
Hát, Booklány szerencsére már minden fontosat elmondott.
Cormac McCarthy kíméletlenül megmutatja, az ember embernek farkasa, csak az állatoknál jóval vérszomjasabb, kíméletlenebb és fifikásabb kivitelben – Jonathan Franzen megmutatja, hogy ahová ebből a világból még menekülhetünk még, a bizalom maradék mentsvárai is összeomlóban, de olyan kegyetlenül egyikük sem vetkőzteti pőrére az ember, mint e trió (a legjobb kortárs amerikaiak triójának) női tagja, Lionel Shriver, aki férfias keresztnevével ki se tűnne közülük.
'Nagy háború' 100.: "Akkor jött hátulról az őrült parancs"
2014.06.28. 13:33 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 1917 1. világháború *4
(1914. június 28. – a szarajevói merénylet)
Tabéry Géza (1890-1958): Át a Golgotán
Békéscsaba : Tevan, 1917.
[szöveghű idézetekkel, szóval most nem én gépeltem el]
"– Hős volt, mikor elment.
– …S mikor visszatért?
– Áldozat lett.
– S most?
– Most… most nyüg a szegény."
A mindmáig szinte teljesen ismeretlen háborús regény remekül ábrázolja „a nagy háborúval” a feje tetejére fordult, magából teljesen kifordult világot. Egy szerelmi történetbe csomagolt összezavarodott világról tett tanúságtétel ez, mely annyiban is magán viseli a világégés sebeit, hogy története és nyelvezete maga is konfúz egy kissé.
"A századosné felemelte fejét. Szebb volt, szőkébb, asszonyosabb, mint máskor, mert hazudott.
– Én tudom, ki az igazibb. Nekem a katona.
Ezt mondta. De igazában, a hideg szőke fejével már tudta, hogy nincsen úgy.
Dacos volt. Nem akarta bevallani, hogy Gézának igaza van. A vére azt mondta, nincs ugy. Feje, a jó okos feje nem szólt semmit. Gondolta, hogy igen. Itt valami igaztalan ellentét, egy felforditott világ veszi kezdetét, uj élet, lihegőbb minden eddiginél, zürösebb, melyben senki sem fogja kiismerni magát. Elvek, igazságok értékelődnek át. Baj van."
Hazahívták, hogy eltilthassák: egy olimpikon a söntésben
2014.06.27. 12:43 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: sport magyarország szocializmus állambiztonság 2013 gyarmati dezső *4
Szigorúan bizalmas? Gyarmati Dezső titkosszolgálati anyagaiból
szerk. Kozma Huba
Antológia, 2013.
"Négy bajnokságot nyertünk a Fradival egyhuzamban. És ez csodálatos volt! A ferencvárosi pályáknak, uszodáknak mindig van akusztikájuk. Hatezer szurkoló skandálta, mikor először bajnokok lettünk:
>Dezső bácsi jó napot!
Bajnok lett a csapatod!<"
Székely Éva csodálatos történetét már elmeséltük, most a férj a főszereplő - csak most nem memoár, egész más: állambiztonsági akták nyomán elevenedik meg a nemmeseezgyermek.
"Dezsőéknek újabb arany. Hazatérnek [Melbournből], de valami nagyon megváltozott, a következő évben egy bécsi útjuk során emigrálnak: azonban se Európában, se Amerikában nem járnak szerencsével, férje nem kap munkát, magáról nagyon nem beszél ebben a fejezetben - és 1958-ban kényszeredetten hazatérnek...
Ez is a Kádár-kori abszurdak egyike. Persze hívták őket haza, de egyelőre, büntetésből, eltiltást kapnak. A római olimpiára pedig – valami elmebeteg fegyelmi döntés értelmében- csak egyiküket engedik ki, Gyarmatiékat esélyesebbnek ítélték, Székely hiába edzett..." > > >
Egy olimpiai bajnok, akiből, tesznek róla, csapos lesz Csepelen. Majd megpróbálják beszervezni, de inkább letesznek róla.
Egy polgár vallomásai - 69 év után újra
2014.06.26. 11:44 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 1934 2013 1935 *5
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
sajtó alá rend. Kovács Attila Zoltán, utószó Fried István, jegyzetek Ötvös Anna, Mészáros Tibor
Csonkítatlan, cenzúrázatlan kiad.: Helikon, 2013.
(első kiadás: Pantheon, [1934])
Öncenzúrára kényszeríteni egy Márait – kevés abszurdabbat termelt ki az ilyes elemekben nem épen szegény Horthy-korszak. Egy szerencsétlen balfasz egyházfi szaladt a bíróságra az első kiadással 1935-ben, ezzel csak még szélesebb körben téve magát nevetségessé, hiszen Márainak megvolt a maga elég széles, de mégis zárt körű olvasótábora, plusz Kassa környéke, így viszont felkapta az egész országos média, és nagyságrendekkel többen tudták meg, hogy a kis Sándor annyira nyomorult, ám annál ambiciózusabb nevelőtanára egy szürke kis pap vidékről. Egy ország nevetett a kis Stumpfon, ezen a törtető vizesnyolcason.
Sokkal nagyobb szégyen ennél, és az egész országé, hogy az első teljes, cenzúrázatlan verzió 1934-1935. évi (két kötetben történő) megjelenése után csak a rendszerváltás első két évtizedében sehogy se bírták újra kiadni ezt a hatalmas énregényt, a század prózájának egyik gyöngyszemét – nem mellesleg remek és tökéletes korrajzot.
Szex és szocializmus: a harmadik műszak a béketáborban
2014.06.25. 11:35 | Pável | 2 komment
Címkék: magyarország szocializmus 2014 szexus nőtörténet kádár-kor *3/4
Tóth Eszter Zsófia - Murai András: Szex és szocializmus avagy "Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának"?
Libri, 2014.
"A legtöbb fejezetben a Nők Lapja és az Ifjúsági Magazin írásait elemeztük."
(1. lábjegyzet)
Tóth Eszter Zsófia az a történész, aki helyzeténél fogva (a Kádár-kor kutatója, aki érzékenyen talál rá a női témákra) a legszerencsésebbek egyike, a legfantasztikusabb fondokat bújhatja nap mint nap, főállásban. Csakhogy.
Mindig némi összecsapottság is érződik Tóth könyvein, olyasmi, mintha egy-két fejezetnyi szöveg kilógott, megmaradt volna a korábbi kiadványkobólból, na akkor majd beletesszük a következőbe. Történészi felkészültségét eszünkben sincs bírálni, de mintha khm, időtakarékosan választaná meg a feltárt forrásokat – e kötetben leggyakrabban idézett forrás az Ifjúsági Magazin – és alig kapunk többet, mint egy olvasónaplót, ennek cikkeiből és olvasói leveleiből.
És hát a szakmai mélységekbe sem fúlunk bele: elsztorizgat pl. dr. Veres Pállal, akiről ő maga is megírja, hogy valójában botcsinálta, önjelölt szexológus volt, egy humorista-újságíró, csak éppen doktor nem (később azért megszerezte), ellenben a kor igazi szexológusának, a korszak intimitástörténetének igazi ismerője, Lux Elvirának még a neve sem hangzik el (pedig példátlan forrásanyagot őriz: a hozzá írt levelek ezreit zsákokban), még a névmutatóban sem szerepel a neve. TEZs előző könyvének ismeretében nyugodtan mondhatjuk, a legjobb témákról tud a legunalmasabban értekezni.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)