Révai Gábor: Bemutatkozásaim története
Kalligram - Pesti Kalligram, 2012.
magyar / kortárs / memoár / politikus-család / Rákosi- és Kádár-korszak
[inkább 3 és fél másik Révai]
"Dögölj meg apám!" *
"A pletyka szerint Révai elvtársnak diplomáciai futár hozta „odaátról” Thomas Mann legújabb regényét, miközben idehaza tűzzel-vasal egyengette a zsdanovi kultúrpolitika útját."
Az ártatlanság kora: minden, ami a 'Papa' (Révai József, 1898–1959, kommunista politikus, író, a Rákosi-korszak meghatározó kultúrpolitikusa és ideológusa, a teljhatalmú „négyesfogat” tagja**) életművének mondható, a szerző 9 éves kora (1956) előtt történik meg, a legboldogabb ártatlanság (ő helyesbít: gyanútlanság) kora ez, Buda legszebb, még csak formálódó káderdűlőjén, ahol egy elkobzott, kisebbfajta kastélyban élnek és száz méterekben mérik a bokros, szinte erdős hátsó kertet, ahol disznót vágnak maguknak az ávós testőrök – és nem mellesleg ők is az igazi dadái. Mert az Annus cseléden kívül a férfi példaképek – már már apakép – a testőrnek kirendelt, egyszerű paraszti sorból sorozott ávósok lesznek a kisfiú számára. És most éppen ide passzol ez az idézet R.Gábor egyetemista éveiből:
Már a kihallgató tisztemmel való első találkozás megrázó élmény volt. Bekísértek egy kisebb szobába, ahol az íróasztal mögött középkorú férfi ült. Alighogy meglátott, felállt és elvigyorodott, mint akit kellemes meglepetés ért. >Nahát Gábor, tudod, hogy ekkora voltál, amikor utoljára láttalak?<, mutatta lefelé fordított tenyérrel gyerekkori méretemet. Ott álltam leforrázva és mélységesen megszégyenülve. Talán az egyik „mezei” ávós volt, talán apám egyik kísérője az ötvenes években. Nem ismertem fel ugyan, és talán nem is volt igaz, hogy látott gyerekkoromban, e a mondat mégis telibe talált és letaglózott. Egyszerre a napnál is világosabb lett: azt akarja ezzel mondani, hogy mi a barikádnak ugyanazon az oldalán állunk.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)