Resztli, 2011. ősze 2. [Agatha Christie, Miklya Anna, Jo Nesbø]
2011.10.03. 09:04 | Pável | 1 komment
Címkék: 2002 2007 2008 2012 2011 1925 szexus *4/5 *3/4 *4 *2
Vörös, begyes, mégis célkeresztbe kerül
2011.09.28. 09:57 | Pável | 1 komment
Címkék: 2000
Nesbø Jo: Vörösbegy
[Rødstrupe, 2000.] ford. Petrikovics Edit
Animus, 1. kiad. 2008. [2011.]
[öt dögcédula]
Remekmű, az első felének lehetne az az alcíme, hogy A szakasz, de azért is, mert több száz oldalon át még gyilkosság sincs (na jó, hulla azért akad), mégis letehetetlen. Később majd lesz bőven, akkor meg tudni véljük, ki is a rosszfiú (persze nem az), és megint letehetetlen. Hősét egyébként nem lehet megszeretni, és ebben is bravúros, Hole egy vad, morcos, de mindig észnél lévő figura (bár nem annyira okos – erre ott van a társa), éppen olyan, aki nem szeretné, hogy kedvence lehessen bárkinek is… Szóval olyan alakot teremtett, aki ezért hálás lenne teremtőjének… És ez kevesekről mondható el (még az istenekről is nehezen…)
Resztli, 2011. ősze 1. [Turai L., Lázár B. A., Erdős V., Iancu L.]
2011.09.27. 09:19 | Pável | 3 komment
Címkék: 2011 csakbeleolvastam elsőkötetes resztli
*
Hannibal Lecter szülőhazája - frontátvonulások a Baltikumban
2011.09.22. 11:55 | Pável | 2 komment
Címkék: politikus 2002 észtország szovjetunió közép európa 2010 baltikum 20. század
Mart Laar: Vissza a jövőbe - húsz év szabadság Közép-Európában
ford. Szabó Katalin
XX. Század Intézet, 2. bőv. kiad., 2010
Baltikum / Közép-Európa / SzU / történelem / rendszerváltás
[három és fél gatyaváltás]
"a kommunizmusban az a legszörnyűbb,
ami utána következik."
Az észt politikus-történész rajzolta világ kevésbé idegen előttünk, mióta kitört az egyébként finn, de sikerkönyvével Észtországba repítő Sofi Oksanen-láz. Laar a baltikumi rendszerváltás egyik első (és legfiatalabb) kormányfőjeként mi mással is foglalkozna, mint az oda vezető úttal, és persze hol a történész, hol a politikus szól belőle, vagyis csak minden második szavát vegyük komolyan, de ez még így sem rossz arány megannyi, a szovjet múltat, khm, megszépítő kiadvánnyal szemben (és itt vaktában linkelhetnénk egy bizonyos Krausz Tamásra életművére.)
A Nyugat hajlamos nem látni a FÁK-tól a nagyorosz erdőmélyi sötétséget (hmm), de ez a tartózkodó félelem a baltikumiakba már beléjük ivódott, szinte genetikus. (Ismét idézném Oksanent, aki remekül megírja azt a Nyugaton érthetetlen és feldolgozhatatlan jelenséget, hogy "ők" ott, anno, a nácikat érezték felszabadítónak a szovjet seregekkel szemben... (Az érzékenység - a nevetségességig menően - máig kölcsönös Moszkvával.)
Szóval a narratívát erősen uralja a kommunistaellenesség, és erre csak azért tértem ki, mert ma sokaknak ez is magas, miért emlegetnek egyesek még mindig kommunizmust, ennyi évvel a rendszerváltás után. Ezek a könyvek éppen ezt (is) segítenek megérteni.
(egy karikatúra a miértekről - via)
Lenyűgöz és felemel, mégsem tép szét
2011.09.21. 15:44 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: magyarország építészet 2011
Makovecz Imre: Templomok
Máté Gábor, Papp Tamás, Zsitva Tibor fotói
Serdian, 2011
[négy és fél kapuszárny]
Mindig irigyeltem az építészeket, ők azok, akik igazán nyomot hagynak a világban (meg persze a bloggerek), még ha csak a régészek számára is, egy idő vagy pár háború után, ugye. Mégis, igazi alkotó élet az övék, a körülöttünk lévő tér szabói ők, közérzetünk állandó de jelen nem lévő meghatározói. A teremtés lakberendezői - már ha szabad ekkora szárnycsapásokkal körbeírnom ámulatomat, ami M.I. (meg kell jegyeznem: kizárólag építészi) munkásságára vonatkozik.
Fiatalon sokáig nem is hallottam felőle, azután is csak a felé áradó haragra és az irigységre figyeltem fel, ezeket pedig akkor értettem meg, amikor saját szememmel is megláttam a Tiszántúlon egy gimnáziumi csarnokát ... Majdnem hanyatt dűltem a látványtól. Tőlem nevezhetik akárhogy, organikus vagy antropomorf építészetnek, vagy éppen epigonnak (bár a természettől ötletet lopni nálam nem bűn), nem érdekelnek a körülötte zajló viták, de megrendülök, ha néha elém kerül egy efféle, kitárt szárnyú madaras, vagy éppen egy totemállat-karcsúságú ház... Ezeket - pontosabban a templomait - gyűjtötték most egy nagy albumba, melybe "fejezetenként" Makovecz-idézeteket vágtak, mintegy mottónak. Mégis bőven van mit "kiolvasni" a szemnek...
Régi resztlik [R. Merle, Bächer I., Dragomán Gy., J. Bator]
2011.09.21. 12:47 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2005 2009 1974 2010 csakbeleolvastam resztli *4/5 *4
Resztli, 2011. nyaráról 4. [Agatha Christie; Asbóth János]
2011.09.08. 18:03 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 1941 1928 resztli 1878
Maffiaállam az államban
2011.09.06. 09:36 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: film maffia usa 2002 helytörténet 20. század
Nelson Johnson: Boardwalk empire - gengszterkorzó
[Boardwalk empire, 2002] ford. Seres József
Könyvmolyképző K., 2011.
USA / történelem / várostörténet / társadalomtörténet / Atlantic City / századforduló / 20. század / maffia / szervezett bűnözés / alkoholtilalom
[4 és fél korty betiltott whisky]
Böglyök és moszkítók uralták azokat a dűnéket az Absecon-szigeten, amelyekre néhány sasszemű – és pénzéhes – vállakozó, alig két nemzedék alatt metropoliszt épített az USA keleti partján. Persze az alapötlet megálmodója, Jonathan Pitney még pórul járt, eleinte még az első nagyobb befektetők is (Samuel Richards), de amikor megteremtődtek létezése feltételei, vagyis hogy egy hatalmasra fejlődött szomszédos, de (persze csak az ott lakók számára) sajnálatosan puritán városvezetés miatt minden élni vágyó elmenekült hétvégente Philadelphiából, a pénzre éhes Atlantic City kéjsóváran várta az embertömegeket. Egy szabály uralta csak a Rendet – mert nagyobb volt a közbiztonság, mint bárhol másutt Amerikában: mindent a turistákért. Aki átvágta őket vagy plusz sápot szedett magának, azt megbüntette a rendszer, amelyről az FBI-nál elég későn esett le, hogy tkp. kiskirályság született, és későn, évtizedek múlva tudták csak lecsapni a „hydra” fejét.
Ennyi (méltatlanul) röviden ez a könyv, ez a dokumentumregény, mely méltó alapja lehetett egy újabb nagy maffiaeposznak a Keresztapa után. Az a különbség, hogy Mario Puzo inkább egy képzelt, de nagyon is lehetséges világot festett le (és aki akkor keveredett volna bajba, ha közelít a valósághoz), míg e kötet szerzője, Nelson Johnson éveket seggelt különböző levéltárakban és levakarhatatlan újságíróként faggatta ki a még élő tanúkat Atlantic City közelmúltjáról.
W-akták: digitális szamizdatok
2011.09.02. 09:39 | Pável | 3 komment
Címkék: média politika titkosszolgálat 2011 assange
David Leigh és Luke Harding: WikiLeaks-akták - Julian Assange háborúja a titkosítás ellen
[WikiLeaks: Inside Julian Assange's War on Secrecy, 2011] ford. Győri Gábor et al.
Geopen, 2011.
[négy tűzfalra hányt borsó]
„A történész álma. A diplomata rémálma.”
(Timothy Garton Ash)
Valahol Irakban, 2009 végén. Egy 22 éves, gizda, melegségét titkoló hírszerző tiszthelyettes letörli az már agyonhallgatott Lady Gaga lemezét és - kihasználva az amerikai hadsereg totálisan szétzüllött biztonsági rendszerét - telemásolja botrányos videókkal és jelentésekkel – pl. hogy harcoló egységeik úgy lődöznek le civileket, sőt újságírókat (büntetlenül), mintha csak egy videojátékban szerepelnének, vagy hogy miképp játssza az amerikai diplomácia aktuális álszent, hazug játékait.
Bradley Manning tizedest erre a tettére Assange-nak egy nem sokkal korábbi akciója bátorította fel, amikor 0911 után milliós nagyságrendben publikált sms-eket e tragikus napokról, s melyekhez csakis a nemzetbiztonság meghekkelésével juthatott hozzá.
Így kezdődött az évszázad sztorija (pedig még csak az első dekádnak jártunk a végén), mely oda vezetett, hogy a leginkább megtépett bajszú nagyhatalom, Amerika sem tudott igazán fogást találni Assange-on, mert akkor a világ öt legjelentősebb lapjával kellett volna perre mennie. Mert az ausztrál médiahacker nagy leleménye nem csak az infók begyűjtése volt, de még inkább azok tálalása: olyan világlapokkal biztosította be magát, mint The Guardian, The New York Times, El País, Der Spiegel vagy a Reuters (utóbbi munkatársait lődözték le a hírhedt videón).
Resztli 2011. nyaráról 3. [Bősze S., Egressy Z., Kerekes T.]
2011.09.01. 16:00 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: balkán 2011 helytörténet levéltár resztli
Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság iratai, 1870-1918 bev.-szerk. Bősze Sándor
horvát nyelvű változatát szerk. Goran Crnković
ford. Dolinár Erzsébet Mária
Somogy megyei Levéltár - Rijeka, 2011.
Mily irigylésre méltó is a levéltáros élete! A világ második legcsodálatosabb dolga, hogy kivetkőztetheted palliumából Rijeka, akarom mondani lánykori nevén, Fiume múltját. Ó szerencsés kaposvári levéltárosok, akik (mivel horvát kollégáitok nem tudnak magyarul, hehehe) elsőként olvashattatok bele az egykori iratokba, és bár ez a kötet még csak a tartalmi feltárás első fázisát jelenti, a címszavas leírás fantáziát meglódító bepillantást enged az egykori és egyetlen magyar tengeri kikötőváros életébe.
11 kormányzó váltotta egymást (szinte mind magyar magyar grófok és bárók), megtörtént az is, hogy éppen üres volt a poszt (a "provizórium/corpus separatum" élére a magyar kormányfő javaslatára az uralkodó nevezte ki a gubernátort, akihez gyakorlatilag mindenféle ügy tartozott, a vámtól kezdve a hajóépítésig vagy a tengerészeti akadémiáig. (Az itt dolgozók 12-15 h közt sziesztáztak, hmmmm!)
A F.-Bp. vasútvonal sokat késett Bécs szabotálása miatt (ők Triesztet fejlesztették gőzerővel), csak 1873-ra készült el. Hatalmas magyar befektetéssel épült ki az igazi tengeri kikötő a régi folyami helyett. A porfészekből Európa 10. kikötője lett a századfordulóra. 1918-ra a magyar tengerhajózás flottája 549 hajóból állt.
A levéltári iratok feltárják egy (korabeli léptékkel) nagyváros születését, láthatjuk magunk előtt az új kikötő építésének minden fázisát, a hajószerencsétlenségeket és kinevezéseket, a gázlámpás közvilágítás kiépülését 1910-re és a konzuli jelentéseket - melyek nem kerültek be a történelemkönyvekbe, de a korban mindennapi beszédtéma volt - vagy éppen titok. 1918-ig majd' 300 ezer akta keletkezett a hivatalokban.
Történészeknek nincs izgalmasabb egy még senkii által nem kutatott foindjegyzéknél - ínyencfalatok a tételekből (évszámmal):
1881. a Martinschizzai Vesztegzár Intézet korszerűsítése
1881. Athén titokban - és illegálisan - tengerészkapitányokat toboroz hajóhada számára
1883. figyelmeztetés az ellenséges olasz propagandára
1884. hadihajók - felségjeltől függetlenül - a belső kikötőbe be nem bocsáthatók
1892. a révrendőrég megszervezése
1893. a Carl magyar hajó hajótörése az Északi-tengeren
1902. magyar lobogó elleni tüntetések több dalmát kikötőben (?!)
1905-6. a crikvenicai sétány és fürdő építése
1909. illemhelyek elhelyezése a fiumei kikötőbe
1912. a Titanicon utazott osztrák.-magyar állampolgárok
1913. a Monarchia kereskedelme Kínával
1915. a rakpartépítés sikkasztásai
1915. a háború miatt idegen kikötőkben rekedt és elkobzott magyar hajók
1917. zavargások a Széll Kálmán gőzösön
...és az utolsó akta, 1919-ből : elszámolás a Tanácsköztársaság Pénzügyi Bizottságával.
[öt révkapitányi pipa]
*
Egressy Zoltán: Szaggatott vonalKalligram, 2011
A könyvvel elkapod az író tekintetét a tömegben, nem szabadulsz, pofán is vághatnád, mióta fixírozott már a polcról, rá se nézve magára is hagyhattad volna, de tűrsz, ő meg hadar, már tajtékos a szája sarka, úgy zúdítja rád a szót, a fejébe rejt, már a gondolatait is hallod, motoron vagy söntéspultnál, még akkor is vele vagy, amikor egy csajt dug a dodzsempályán. Nem is gondolatfolyam ez, inkább a vízesés robajlása, minden kihallatszik mesélőnk fejéből, pedig alig történik valami, ülünk a robogón, futnak a csíkok.
Talponállós regény is, vagy inkább bárpultra könyöklős, bámész könyv, narrátorunk halott apjára réved vissza, nyolc óra pihenéses, nyolc óra gyászmunkásos, közben félszemmel látjuk a csehót, a a sarokban a fröccsei mögött verseket firkáló tanárembert, a randijait hangosan telefonon megbeszélő lányt. A bárpult gyóntatószék és bírói pulpitus egyben, minden robogás közben az Apa az, akihez beszél, mi csak belefülelünk.
[négy piros lámpa]
*
Kerekes Tamás (1957-): Vaginaízű fagylalt Holnap Magazin, 2011.
Csak nem fiktív könyvek recenziói?! kérdem magamtól, létező műfaj ez is, de akármik is, jó recik, megelevenítőek, szinte feltámasztja a könyveket (legalább a polcukon), és nem, kiderül, valóságos könyvekről osztja az észt, csak sok köztük a nekem még ismeretlen cím. Zavarba ejtő recik, mert menet közben átváltoznak esszévé, olvasónaplóvá, novellává. Igazi Kerekestamásos Marlonbrandysodás, néha a zűrzavarosságig kacifántosak a szóképei és a poénjai. Minden, csak nem átlagos: pajzán, szigorú, okoskodó, frivol, kelekótya és anekdotázó.
Szerzőnk fő blogja: Marlon Brandy
A kötetből ezeket találtam meg hirtelen a neten/a blogjaiban - elég szétszórt a munkássága: Ilja Sztogoff: Kamikaze, Szorokin: Cukor-Kreml, Patrick Frenc:Tibet, stb.
[három és fél meta xa]
Sorstalanság – 'A fal' mögött, Izraelben
2011.08.22. 12:45 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2005 iszlám izrael
[három és fél gyanús mozdulat egy bisztróban] "Hogy az én feleségem iszlamista? És mégis mióta? Egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Teljesen hétköznapi nő volt. Szeretett utazni és úszni, limonádét iszogatni egy kávéház teraszán, és túlságosan büszke volt a hajára ahhoz, hogy kendő alá rejtse… Mit beszélt be neki, hogy egy szörnyet csinált belőle, őbelőle, aki eddig azt sem viselte el, ha egy kiskutyát nyüszíteni hall?" "A regény főhőse Amín Dzsaafarí, egy Izraelben élő arab orvos. Amín izraeli arabként sikeresen beilleszkedett a társadalomba: megszerezte az állampolgárságot, egy tel-avivi kórházban dolgozik megbecsült sebészként, jólétben és boldog házasságban él feleségével, Szílhemmel Egy nap öngyilkos női merénylő támadja meg a város egyik felkapott éttermét. A támadás tucatnyi áldozatot követel és Amín az egész napos megfeszített munka után kimerülten tér haza. Az éjszaka közepén azonban vissza kell térnie a kórházba, hogy megtudja: a merénylő a felesége volt. Amín egész addig felépített világa darabjaira hullik, és a férfi az ösztönös tagadáson túljutva megpróbálja kinyomozni és megérteni felesége tetteit, miközben kénytelen szembenézni egy konfliktussal amiről eddig sikeresen nem vett tudomást. A franciául alkotó elismert algériai író egy sodró lendületű történet keretében, realista eszközökkel és hitelesen mutatja be az izraeli társadalmat megosztó viszonyokat. Elbeszélése két másik regényével együtt nagyívű trilógiát alkotnak, amelynek a Föld három pontján (Afganisztánban, Izraelben és Irakban) vizsgálják Kelet és Nyugat konfliktusát."
Mohammed Moulessehoul: A merénylet
[Yasmina Khadra: L'attentat, 2005]
ford. Baranyai Judit
General Press, 2011
francia / Algéria / regény / Izrael / terrorizmus
Ritkán tárgyalt témára, sőt tkp. tabura tenyerel rá algériai – franciául író – szerőnk, s mivel feleslegesnek tartom a tartalmi összefoglalólat, át is adom a szót a jó öreg kello.hu-nak:
Kötött pálya
2011.08.19. 12:06 | Pável | Szólj hozzá!
Egressy Zoltán: Nyár utca, nem megy tovább irodalmi forgatókönyv
2009.
[négy beragadt ajtó] Remek dialógusok (mondjuk másból sem áll), pazar furafigárák a mindennapokból, kedvencem a beszólogatós trolibuszvezető (a filmben Kerekes Éva játssza - rendező: Vecsernyés János), akinek a morgását kihangosítja a rossz mikrofon… A színésznő utas kleptomán, a hatalmaskodó ellenőr egy bukott ex futballbíró plusz szektás is, és még nagyobb tolvaj, mint a színésznő… És a satöbbiek. Máris otthon vagyunk Egressy világában!
"Ha megöregszem, pincét akarok"
2011.08.18. 11:10 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: budapest 2010 idézetgyűjtemény
Mészáros Tibor (szerk.): Budán lakni világnézet - A városrész Márai Sándor írásainak tükrében
A bev. tanulmányt írta és szerk. Mészáros Tibor, a képanyagot összeáll. Saly Noémi
Jövendő K. : Helikon, 2010.
[négy és fél knikebájn]
"A költők voltak azok, akik a legelőből később hazát csináltak."
(Föld, föld!)
A cím persze Márai idézet… (És nem légó-, hanem boros.) Kaphatta volna ezt is: Ledózerolt múlt. Mert ez a világ épp oly nyomtalanul tűnt el, mint al album egyik főszereplője, a Tabán a harmincas évek városfejlesztéseinek „hála”. (Bár ez az idézőjel nem kötelező: a tabáni városrész, ha lehámozzuk róla a nosztalgia avasságát, valójában egy nyomortanya volt már régóta, csatornázatlanul, igazi, még nem retro romkocsmákkal, egy afféle budai Harlem, a főváros szívében. Igaz, a századfordulóig a Gellért-hegy alatt meg kupinegyed virágzott.
Progresszív baszdüh
2011.08.17. 11:36 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: politika usa neokon 2007 közgáz 20. század
Paul Krugman: A liberális lelkiismeret
[The Conscience of a Liberal, 2007.]ford. Orosz Ildikó
Gondolat, Demos könyvek, 2010.
USA / pártpolitika / neokon / politikai gazdaságtan / társadalompolitika / gazdaságpolitika / 20. század
[négy cinkelt Jolly Joker]
Mielőtt az Óperencián túlra kitekintő íráshoz látnánk, ki kell ürítenünk elménkből minden hazai címkét, lomot és lózungot, píszí szépségtapaszt. Köztudomású, az itthon megszokott fogalmak nem csereszabatosak odaát. Mi sem bizonyítja jobban a kint és a hazai politikai kategóriák összeférhetetlenségét, mint hogy Krugman liberális, progresszív (ez nála = harcos liberális) programnak nevezi fő célkitűzését, mely szerinte a demokratákra is fő feladatként vár: a közegészségügyi reformot, az egészségbiztosítás kiterjesztését. Itthon éppen liberális szólamokkal szereltek le kórházakat és tették volna fizetőssé az alapellátást is. Vagy: az állam minimalizálásáról vallott nézetekből is különös összecsengés hallatszik ki: a hazai hangokra még emlékszünk, vessük össze ezzel: „Olyan kicsire szeretném összepréselni [az államot], hogy onnantól már könnyen megfojthassuk egy kanál vízben.” Mondta pedig ezt odaát egy neokon, Grover Noquist. (p201.)
A Nobel-díjas közgazdász kb öt éves könyve (az előszót utólag, Obama győzelme után írta hozzá) tulajdonképpen egy hosszúra nyúlt politikai-gazdasági pamflet egy új (természetesen demokrata vezényletű) New Deal szükségességéről. Ennek kifejtése közben hosszasan gyakja a republikánusokat, jóval enyhébben osztja a kokikat a demokratáknak, s közben, mintegy mellékesen, vázlatát adja az USA modern kori társadalomtörténetének is.
A Digitális radír-hadművelet
2011.08.16. 09:35 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2003 2001 könyvtár
Stéphanie Benson: Áldozatok a könyvtárban
[Biblio-quête, 2001.] ford. Mihancsik Zsófia
Réz, 2003
francia / kortárs / krimi
[három és fél hiányzó sor]
„Elmegy Lyonba, hogy felgyújtsa a könyvtárat, ő, aki egész életében a könyveket bújta... Ez tiszta őrültség!”
(p95.)
Egy agg történészprof el akar pusztítani pár könyvet a lyoni könyvtárban, melyet frissen adtak át, miután mindent digitalizáltak, de valami összeesküvésbe csöppen bele, minden lépését követik, mégis hagyják gyújtogatni, amikor pedig közbelépnek, megölik és egy bolond öngyilkos akciójának állítják be tettét. Belecsöppentünk valami félig utópisztikus mesébe: a krimi a közeljövőben, a 2020-as években játszódik, főszereplőink pedig már az Europol (vagy mifene) szuperügynökei lesznek, akikről sosem felejti el elmondani a szerző, milyen szuperül kiképzett csipetcsapat is ők.
Tökéletes gyilkosságok minden bizonnyal léteznek (erről mesélhetnének a feltáratlan ügyek aktahegyeit bányászó zsaruk), csak krimit nem érdemes írni ezekről, mert uncsik lennének befejezetlenül. Hogy maga a krimi legyen tökéletes, az már érdekesebb felvetés, bár vajmi ritkán sikerül. Természetesen most sincs ilyen szerencsénk, pedig a téma, az alapötlet nagyszerű: a múlt felülírása, kihasználva azt az egyszeri alkalmat, hogy a könyvtárak állományát egyszer mind gépre viszik és onnantól a pixelek lesznek a valóság, nem a papírlap ólombetűi, a nyomtatott könyvekre többé rá se néz senki a raktárak mélyén – kivéve egy öreg prof, akinek még minden fajelméleti stb. témájú kézikönyv megvan otthon is, és egyeztetni tudja az eredeti sorokat az átírt múlttal.
Paraszolvencia para
2011.08.15. 12:31 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: szociológia 2009 no komment csakbeleolvastam
Hálapénz - a Patika Egészségpénztár reprezentatív kutatása a betegek hálapénz-adási szokásairól
"Témafelelős: Dr. Lukács Marianna, Területvezető: Kolos Krisztina PhD"
Közread. a Patika Egészségpénztár, Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetsége, Euro Design Pont Kft., 2009
(online is: pdf)
Éves és országos szinten 6-tól 100 milliárdig terjed a becsült összeg, sőt az OEP 296 milliárdra becsülte 2008-ban - a Patikapénztár csak 73-ra...
A felmérés 2008/9-es, több mint 2 ezer fős mintán, a Patikapénztár, Corvinus Egyetem stb. közreműködésével, zömmel kérdőíves módszerrel, átfutva a válaszolók adatait, eléggé átlagpolgárok (zömük városi, átlagbérrel, és 2-3 fős háztartásban él).
Eszerint pedig - persze azok közül, aki egyáltalán járt - összességében az elmúlt években 72%-uk adott már. Háziorvosnál 19%-uk adott hálapénzt, rendelőintézetben 22% az orvosnak, 6% nővérnek; kórházban 50% orvosnak, 29% nővérnek és 17% egyéb személyzetnek.
A legtöbbet kapó kórházi orvosnak átlag 28 500 Ft-t csúsztattak a zsebébe - a skála itt 1 000-től 500 000-ig terjedt... Házidokinak átlag 6 600 Ft a hálapénz, nővéreknek 2-7 000 az átlag.
A válaszadók pesszimisták: egyre többet adnak és szerintük a jövőben egyre többet kell majd...
Irodalmi káptalan
2011.08.12. 10:15 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: magyarország író 2011 *5
Lator László: A megmaradt világ - emlékezések
Európa, 2011
(A könyv CD-mellékletén Lator Lászlóval beszélget Kelevéz Ágnes)
[öt paksaméta kézirat]
Nem könyvtárak sejtelmes olvasófülkéiben kezdődik a század egyik nagy literátorának a memoárfolyama, hanem Kárpátalja illékony és bevérzett határvonalaival, a Túr havas-jeges gátjával, melynek takarásában menekült haza, otthonról...
" Lator László Őserdő című, első, már nyomdai levonatban álló verseskötetének megjelenését Budapesten nem engedélyezik az alig néhány hónapja működő Országos Könyvhivatal cenzorai. Verseskötete betiltása után egy évvel a fiatal egyetemistát 1949 szeptemberében kizárják az Eötvös Collegiumból, diplomázás után évekig Körmenden kénytelen tanítani (szerencséjére örömét leli benne), majd Budapestre visszakerülvén hosszú ideig kiadói szerkesztőként és műfordítóként dolgozik; hogy költő volna, még a versolvasó közönség belső köreihez tartozók közül is kevesen tudják róla."
(Takács Ferenc)
A szöveg sűrű mint a vér, egy látszólag szenvtelen emlékezéshalmaz, kuszának tűnhet, mint egy boglya, pedig azt is csak mesterember tudja megrakni jól, hogy széjjel ne dűljön [hogy hitem széjjel ne düljön - rímel rá Nagy László.] A szerzőben is éppen így törnek fel a versrészletek. Többnyire persze saját verseit idézi meg, hagyja általuk elmondódni egykori önmagát, és ahogy én Latort a Lyukasórából megismertem, ilyenkor nem matatott régi papirosok után, hanem biztosan saját (kút)fejéből húzta elő ezeket, ott írás közben, a ritka okos káptalani fejéből, ahol is az egész magyar és a fél világirodalom rejtőzik, valahol az axonok és dendridek zsibongó idegvégződéseinek galaxisában.
Palimpszeszt anya(/apa)könyv
2011.08.10. 11:58 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2004 2010 levante
Amin Maalouf: Eredet
[Origines, 2004.] ford. Lőrinszky Ildikó
Európa, 2010.
[három hagymafej, hámozva]
Szerzőnk talán monumentális, keresztes háborúk témájú könyvével, netán más regényeivel is családtörténetet írt már? Régi adósságok magam felé ezek a könyvek, mind egy-egy nagy lépés a hétmérföldes csizmában. Most is földrészeket járunk be, katolikus – ortodox keresztény - muszlim megosztottságot ölel körbe az oszmán tenger; libanoni gyökereket szálazgatunk, lesz karibi kitérő is, mert egy rokoni szál egészen Kubáig vezet, meg az ekkor még kissé befogadóbb USÁ-ba. Időben „alig” két évszázadot utazunk be, igaz, a két legsűrűbb évszázadot, amikor Levante térsége még egy eléggé csúszós tektonikai lemez, rá sem ismerni a ma térképein.
„Alig száz évvel ezelőtt a libanoni keresztények fenntartás nélkül szíriainak mondták magukat, a szíriaiak Mekkában kerestek maguknak királyt, a szentföldi zsidók palesztinnak tartották magukat... és Botrosz, a nagyapám oszmán állampolgár szeretett volna lenni. A jelenlegi Közel-kelet államai közül még egy sem létezett, sőt a régió nevét sem találták ki – többnyire Ázsiai Törökországról beszéltek...”
(p219.)
Szitakötő szemmel
2011.08.08. 10:16 | Pável | 3 komment
Címkék: 2011
Tóth Krisztina: Pixel - szövegtest
Magvető, 2011.
[öt kiégett pixel]
"nem simíthatjuk fényes bojttá a valóság széttartó, kusza szálait"
Tökéletlen mint az élet és tökéletes mint amilyen csak egy könyv lehet. Újraolvasni, újraolvasni, újraolvasni!- írtam első olvasása után. Azóta nem bírok, nem bírtam betelni vele. Sokszor érzem, hogy ezt vagy a könyvet újra kell olvasnom, és nem csak amikor már fogmosó pohárból szedem elő a fogaimat reggelente, hanem most azonnal. Így ez most kétszázzal előzött be a várakozó könyvek hosszú, torlódó listáján, ebben persze az adottságai is segítették, igazi zsebkönyv, akarom mondani férfitenyér (avagy, Szabólőrincesen: női mell) méretű, mióta nyárelőn legelőször elzsongított és magába habarított, többször is leelfeküdtem vele...
Derengés
2011.08.05. 14:57 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: kommunikáció nyelvészet evolúció nyelv etológia 2009
Rik Smits: Nyelvek hajnala
[Dageraad, 2009] ford. Bérczes Tibor
Nyitott Kvműhely, 2011
nyelvészet / evolúció / etológia / kommunikáció
[három és fél csuklás]
Majd' minden bölcsész első egyetemi éveit végigkísér(t)i bizonyos számú nyelvészeti szeminárium, zömmel „Bevezetés a...” címűek, melyben a zöm örökre elveszti kedvét a nyelvészettől. Tisztelet a kivételnek, mely vékonyka, de figyelemreméltó szelete a diákságnak, és amely korán elkötelezte magát a lingvisztika csodája mellett. (Csak sznobulok, jómagamat az első csoportba sorsolt egykor a Teszlek Süveg. Személyes tapasztalat egyébként: nyelvész ismerőseim a legfurább, egyszersmind a legintelligensebb alakok közé tartoznak a környezetemben. Na de most kinyaltam magam egy életre.)
Csámpásan, frakkban
2011.08.04. 09:13 | Pável | 2 komment
Címkék: 1938
Richard [és Florence] Atwater: Mr. Popper pingvinjei
a belső illusztrációkat kész. Robert Lawson
[Mr. Popper's penguins, 1938.]
ford. Schwartz Marianna
Könyvmolyképző K., 2011.
amerikai / gyermek-ifjúsági / regény
[három és fél halacka]
Hol volt hol nem volt egy festő (a mázoló fajtából), aki annyira utálta a szobasarkakat pemzlizni, hogy Földkerekség sarkaiba (geometriából sosem volt jó, ezért is lett festő-mázoló!) vágyott onnan, hogy Északi- vagy Déli, az neki szinte mindegy volt. Egészen addig (mármint a "mindegy"), amíg hírét nem vette egy újabb expedíciónak, az volt ugyanis a hobbija, (hogy bár csak moziban, könyvekben, újságokban, de) elkísérte korának felfedezőit. Ha már nem utazhatott, mert bizony nem utazhatott sokat, hacsak a hosszú sétákat a létrájával annak nem vesszük kisvárosa (Stillwater) utcáin, se fel nem fedezhetett, hacsak azt nem, hogy nem lesz elég a bab a kamrában télire, szóval, ehelyett Mr.Popper folyton olvasott:
"…az olvasás a második legjobb dolog."
A háború évszaka
2011.08.01. 09:43 | Pável | 1 komment
Címkék: usa fegyver 1997
Charles Frazier: Hideghegy
[Cold mountain, 1997] ford. Rakovszky Zsuzsa
Magvető (1. magyar kiadás: 1999)
[öt bíbor vértócsa, holdfényben]
„A háború kiragadta az embert a szabályos élet körforgásából, és külön évszakot teremtett magának, amely nemigen függ semmitől.”
(p263.)
Végre egy remekmű. Így kell regényt írni. Pláne első regényt. Valami csodálatos nyelvezet és fantázia, amit az író tehetségül kapott, már a legelső oldalakon lenyűgöz képeivel, érzékenységével. Persze van mivel dolgoznia, a rút amerikai polgárháború sűrűjében vagyunk, a pusztulás képei (és szaga) mindenütt, reményből éppen csak annyi jut, mintha az a holdfény szúrólángja lenne, szétesőben van a világ, mint a sebszájak, amin újra és újra felszakad a friss var.
„Az első néhány napban, valahányszor eléggé magánál volt, hogy megpróbálkozzék vele, addig törölgette a nyakát a ronggyal, amíg a víz a mosdótálban olyan vörös nem lett, mint a pulykakakas taréja. De elsősorban mégiscsak maga a seb tisztogatta magát. Mielőtt varasodni kezdet volna, egy egész sor tárgyat köpött ki magából: egy inggombot és egy darabkát egy gyapjúing gallérjából, abból, amelyet akkor viselt, amikor megsebesült, aztán valami lágy, szürke fém egy jókora szilánkját, akkorát, mint egy negyeddoláros, és végül, megmagyarázhatatlan módon, valami olyasmit, ami leginkább egy barackmagra emlékeztetett. Ezt Inman kirakta az éjjeliszekrényére és tanulmányozta néhány napig. Sehogyan sem tudott dűlőre jutni, vajon az ő része volt-e az a valami, vagy sem. Végül kihajította az ablakon, ettől kezdve viszont nyugtalanító álmok kezdték gyötörni, hogy az a valami odakint gyökeret eresztett, és rettenetes dolog sarjadt ki belőle, olyasmi, mint a mesebeli égigérő paszulykóró.”
(p8-9.)
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)