Jelszavaink valának:

§ "A könyvtár a haza legjobb meghatározása.” (Elias Canetti) § "A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.” (E.P.) § "Si apud bibliothecam hortulum habes, nihil diderit. / Ha könyvtárad a kertre néz, mi mást kívánhatnál?" (Cicero?) § "A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni." (J.C.Carriére - U.Eco) § „Úgy tűnik, az életben egyszer óhatatlanul eljön egy pont, mikor az embernek el kell döntenie, irodalmár-e, vagy egyszerűen csak szereti a könyveket, s én kezdem belátni, hogy könyvszeretőnek lenni sokkal jobb buli.” (Nick Hornby) § Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora és végzete kiosztott." (Babits Mihály) § "Pro captu lectoris, habent sua fata libelli" (Terentius Maurus) § "-Szerinted van ennek a történetnek tanulsága? -Hogy mije?" (Dániel András: Tengerre, kuflik!) § – Biztos, hogy mindent olvastam, amit maguk olvastak. Ne higgyék, hogy nem. Komplett könyvtárakat végeztem ki. Bőrkötéses gerinceket és ROM-meghajtókat koptattam el. Volt már olyan, hogy taxiba ugrottam, és azt mondtam: „a könyvtárba, és lépjen a gázra.” (David Foster Wallace: Végtelen tréfa)

Mondd! (köszönet minden beszólásért!)

Szerzőim

Facebook oldaldoboz

a legfrissebb 77 mese: tartalomjegyzék

Pável itt iszik és olvas még:

CÍMKEFELHŐ

*0 (1) *1 (3) *1/2 (4) *2 (18) *2/3 (30) *3 (88) *3/4 (194) *4 (272) *4/5 (220) *5 (111) *5+ (4) 1. század i.e. (1) 1. világháború (18) 13. század (1) 14.század (1) 15. század (2) 1548 (1) 16. század (6) 1654 (1) 17. század (6) 1734 (1) 18+ (1) 18. század (8) 1810 (1) 1844 (1) 1846 (1) 1847 (1) 1848 (1) 1848-49 (4) 1851 (1) 1857 (1) 1865 (1) 1878 (1) 1883 (2) 1885 (1) 1887 (2) 1888 (1) 1889 (1) 1893 (1) 1895 (1) 1896 (1) 1897 (1) 1898 (1) 19. század (13) 1900 (1) 1905 (1) 1906 (1) 1907 (1) 1908 (1) 1910 (1) 1913 (1) 1914 (1) 1916 (2) 1917 (2) 1919 (2) 1920 (2) 1921 (1) 1923 (1) 1924 (4) 1925 (4) 1927 (4) 1928 (3) 1929 (3) 1930 (5) 1931 (2) 1932 (1) 1934 (4) 1935 (3) 1936 (1) 1937 (3) 1938 (7) 1939 (1) 1940 (1) 1941 (6) 1942 (3) 1943 (2) 1944 (7) 1945 (5) 1946 (1) 1947 (5) 1948 (2) 1950 (2) 1951 (4) 1952 (3) 1953 (3) 1954 (1) 1956 (15) 1957 (2) 1958 (3) 1960 (3) 1961 (2) 1962 (1) 1963 (4) 1964 (6) 1965 (3) 1966 (4) 1967 (3) 1968 (9) 1969 (6) 1970 (1) 1971 (2) 1972 (5) 1973 (4) 1974 (2) 1975 (4) 1976 (4) 1977 (3) 1978 (2) 1979 (5) 1980 (1) 1981 (8) 1982 (6) 1983 (3) 1985 (1) 1986 (6) 1987 (2) 1988 (4) 1989 (6) 199* (1) 1990 (4) 1991 (7) 1992 (5) 1993 (5) 1994 (8) 1995 (5) 1996 (9) 1997 (13) 1998 (6) 1999 (10) 19? (1) 2. világháború (43) 20. század (43) 2000 (17) 2001 (17) 2002 (12) 2003 (27) 2004 (23) 2005 (44) 2006 (45) 2007 (74) 2008 (54) 2009 (60) 200? (6) 2010 (119) 2011 (140) 2012 (177) 2013 (143) 2014 (108) 2015 (39) 2016 (32) 2017 (21) 2018 (4) 2019 (4) 21. század (5) adapter (2) ady (1) afganisztán (1) afrika (3) album (8) alkohol (2) állambiztonság (2) állatok (3) alternatív történelem (3) andrássyak (1) angelologia (1) angst (1) anne frank (2) antall józsef (1) apák és fiúk (2) argentina (3) arisztokrácia (1) assange (1) atatürk (1) ausztrália (1) autizmus (1) autó (1) ávh (2) ázsia (1) bakony (1) balaton (3) bálint györgy (1) balkán (6) balkáni háború (1) baltikum (2) bánság (2) barba (1) barbapapa (1) báthory erzsébet (1) békés márton (1) belgium (1) beneš (2) best of (8) bibliográfia (5) bihar (1) bizánc (1) bloomsday (2) boksz (1) boncza berta (1) bookkake (2) bor (5) bori láger (1) börtön (1) bosznia (1) budapest (24) bűnügy (1) cenzúra (2) cia (2) cicero (1) cigányság (2) civilség (2) cocteau (1) csakbeleolvastam (103) csakúgy (14) családtörténet (2) csángók (1) csehország (2) csehszlovákia (3) csinszka (1) csoóri sándor (1) csucsa (1) csukaszürke (1) dachau (1) diktatúra (2) diplomácia (3) dominika (1) don-kanyar (1) drog (3) duplakönyv (1) ebihal (1) ebook (8) egyháztörténet (2) egyiptom (1) eichmann (1) előítélet (1) elsőkötetes (35) embermentés (1) emigráció (8) emléknap (1) english (1) építészet (3) erdély (13) észtország (1) etológia (2) európa (6) eutanázia (1) evolúció (1) ex libris (1) ezmiez? (12) facebook (1) fagylalt (1) falvédő (1) fegyver (4) fehéroroszország (1) félmagyar (2) felvidék (1) férfi (1) fiatalság bolondság (1) fidesz (2) film (10) fizikus (1) foci (7) folyóirat cikk (1) főpincér (1) fordításirodalom (2) fotóművészet (4) franciaország (3) freud (2) futás (1) fütyülő (1) garfield (3) gavrilo princip (1) germanisztika (1) gestapo (1) gödöllő (2) grafika (1) grönland (1) gulág (3) gy.i.k. (1) gyarmati dezső (2) gyászbeszéd (2) gyurcsány (2) háborús bűnös (1) habsburgok (2) haderő (1) hadifogság (3) hadtörténet (17) haining jane (1) hajdúk (1) halál (3) halandzsa (1) hamsun (1) helytörténet (11) henszlmann imre (1) herzl (1) heydrich (1) híd (1) higiénia (1) hipszter (1) hirdetés (1) historia vip (3) hitler (4) hóhér (1) hollandia (3) hollywood (1) holokauszt (22) horrorpornó (1) horthy-kor (9) hrabal100 (4) hüjekönyv (7) humánetológia (1) hunyadiak (1) húsvét szigetek (1) idézetgyűjtemény (4) india (1) ira (1) irán (3) írás (1) író (52) irodalmi élet (3) írország (2) írósimogató (1) iszlám (4) iszlám fundamentalizmus (3) itália (1) itallap (3) izland (1) izrael (9) janus (1) játék (7) jog (1) k.é.m. (1) kádár-kor (14) kádárjános (5) kánon (1) kapucsengő (1) kárpátalja (2) katasztrófa (1) kaukázus (1) kazinczy ferenc (1) kefír (1) kelet-európa (1) kémkedés (3) kennedy (1) kentaur (1) képeslap (1) képzőművészet (4) kerékpár (1) kertész imre (2) kiadatlan (1) kiállítás (11) kibuc (1) kína (2) kistehén (1) kivégzés (1) kommün (1) kommunikáció (1) konferenciakötet (1) konstantinápoly (1) könyvfesztivál (1) könyvhét (2) könyvkultúra (3) könyvmáglya (1) könyvtár (3) könyvünnep (3) korbácska (2) korea (3) körmagyar (1) korrupció (5) kőszeg (1) közbeszéd (1) közel-kelet (2) közép-európa (3) középkor (3) közép európa (1) közgáz (1) krúdy (1) kuba (1) kuflik (1) láger (9) lakatos andrás (1) latin-amerika (2) lázár jános (2) lengyelország (1) lenin (1) leszbikus (1) levante (1) levéltár (2) liberalizmus (1) london (1) macska (1) maffia (1) magyar (1) magyarország (121) márai (1) margit sziget (1) martiny sámuel (1) mártír (1) mátyás (1) média (9) mém (1) menedzsment (2) merénylet (1) mese (1) miamagyar (4) migráció (6) mikrotörténelem (2) mi lett volna ha (1) modigliani (1) moly.hu (2) monarchia (6) mongolok (1) móricz (1) mozi (1) mta (1) munkaszolgálat (1) művész (4) múzeum (2) muzeumpedagogia (1) nagyazistenállatkertje (2) nagy britannia (1) nagy imre (1) négykezes (9) nemcsakgyerek (4) nemcsakhrabal (1) német-római birodalom (1) németország (14) nemzetkép (3) nemzetszocializmus (12) neokon (1) népirtás (2) nepoleon (1) nka (1) nobel (7) nőirodalom (5) norvégia (1) nőtörténet (8) no komment (1) nyelv (3) nyelvészet (2) nyilasok (3) öko (1) ókor (1) olaszország (3) olvasás (1) olvasnivaló (10) olvasónapló (7) olvastam még (9) orbán viktor (4) oroszország (4) ősmagyar (1) összeesküvés (2) osvát (1) oszmánok (2) ottlik (1) palesztina (1) pap (1) pápa (3) párizs (3) parlament (1) paródia (1) pável (4) pavel (2) pestis (1) picasso (1) poirot (1) politika (29) politikus (15) portré (1) prága (1) publi (2) pukipor (1) puskás (1) putyin (1) rákosi-kor (11) rebellió (1) reformkor (1) rendszerváltás (17) repülés (1) resztli (44) réz andrás (1) rippl rónai (1) róma (5) római birodalom (4) románia (6) románok (1) rops felicien (1) saint-ex (1) sakk (1) sissi (1) sör (6) sörcsillár (1) sport (10) svájc (1) szabadkőművesek (1) szabad európa rádió (1) szabó magda (1) szakács (1) szamizdat (4) szarajevo (1) századforduló (3) széchy tamás (1) szeged (1) székelyek (1) székely éva (1) szellemtörténet (1) szentkuthy miklós (1) szerb antal (1) szexipar (1) szexus (6) színek (1) színész (3) szingli (3) szíria (1) szívritmuszavar (2) szlovákia (3) szobor (1) szocializmus (28) szociofotó (1) szociológia (5) szófelhő (14) szólásszabadság (1) Szörényi (1) szovjetunió (14) sztálingrád (1) sztankó soma (1) tabán (1) tanácsköztársaság (1) tank (3) technika (1) terrorizmus (3) tesla (1) tévé (2) thienemann tivadar (1) titkosszolgálat (3) többrészes poszt (1) tőgy (1) toll (1) törökök (1) történész (9) történészvita (2) tóth kornélia (1) trianon (4) trieszt (1) tudós (2) tűzoltók (1) tv (1) udvari élet (2) ügynök (2) ukrajna (1) uralkodó (4) urban (1) usa (7) úszás (1) utánlövés (1) utópia disztópia (4) vámpírok (4) városkép (1) varsó (1) vasút (1) vendégposzt (1) vers (1) verses reci (22) versjáték (1) vörös farok (3) weimar (1) weöres100 (4) wild west (4) ybl miklós (1) zsidóság (10) zsiguli (1) CÍMKEFELHŐ

Kiadók szerint

Ha egy tanár(nak) feláll (Hajtóvadászat öregekre 2.0)

2014.05.06. 11:45 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2014 *3/4

Nagy Koppány Zsolt: Nem kell vala megvénülnöd 2.0
regény
Magvető, 2014.

 










Újrahúrozta lantját az eddig jóval szolidabban dünnyögő szerző: a három kisregénynek is felfogható történetfüzér szándékosan profán, vulgáris elemekkel kivert (hogy én is elkezdjem a kétértelműséget), sőt egyenesen mocskos szájú, amivel önmagában semmi baj nincs – kár, hogy nagyon nem áll jól neki. Az egész félre lett hangolva. Nem tudom, hol siklott ki, nekem pl. az eleje egyenesen botrányosan szar lett, minősíthetetlen stíluszagyvalék. Később kissé csitult ez a harsány, fülsértő hang (amit imádok, de csak annál az írónál, aki tud vele élni), sőt egész eredeti dolgokat is bevetett NKZS, amik eleinte szintúgy melléfogásnak tűntek, pl. hogy idézeteit a klasszikusoktól magában a szövegben „lábjegyzetelte” meg zárójelben, mulatságosan túlzott filológiai apparátussal, kiadás, év, oldalszám, sőt még www-vel kezdődő linkekkel is megspékelte, Mikszáthtól az újságíró fenegyerek Styxx-ig).

Önéletrajzi kavalkádnak tűnik egyébként a regény alapváza: az egyszeri angoltanár hű de utálja már a favágást, a buta diákjait meg az unalmas fordításokat… mely aztán évtizedeket ugorva átcsap egyfajta antiutópiává: a közeljövő Magyarországán vadászni fognak a nyugdíjasokra, a nyugdíjkasszával szanálják az államháztartást és a politikai hatalom egyre fiatalabbak kezébe csúszik át…

Önbíráskodó amazon remegő térdekkel, randibugyiban

2014.05.05. 12:29 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 1999 2014 *3/4

Leena Lehtolainen: Egyszer úgyis meg kell halni
[Tappava säde, 1999] ford. G. Bogár Edit
Animus, 2014.
finn / kortárs / krimi

 

 











A szép nevű nyomozónő (Maria Kallio), akire a kiadó felfűzte a sorozatot, ezúttal alig szerepel, elég jelentéktelen, hősnőnk ezúttal egy szocmunkás szingli, azaz inkább vénlány (öndef.), aki elkezdi eltenni láb alól ügyfélköréből a legkellemetlenebb férjeket: azokat, akik nem csak verik feleségüket, de már életüket is veszélyeztetik. Persze mindig ügyesen, szinte már bájos női esetlenséggel, eltartott kisujjal teszi, nem is gyilkol, inkább csak megágyaz a halálos baleseteknek…

Közben lesz egy kis lamúr egy tetovált mackóval, a legvégén pedig átcsap egy igazán szentimentális fejezetbe (az írói szándék az, fordulat témája már jóval kevésbé), mely igazán nagy fordulat, visszafelé kap egy vajszínű árnyalatot sebhelyet, egy óriási heget az egész addig történet, talán még megrendítőnek is mondanám, ha nem érezném közben: hatásvadász írói fogás. Ezért a „négy alá”, s főleg mert egyetlen igazán bravúros rész nem akad benne (fejezet, bekezdés, de még mondat se), ellenben egy aránylag tisztességesen összeütött, érzékeny (erősen női szemmel megírt, de nem csak nekik ajánlható) szociothriller (van ilyen címke?).

Hangos testbeszéd

2014.04.29. 14:53 | Pável | 3 komment

Címkék: 2014 2013 *5

Pennac, Daniel: Testnapló
[Journal d'un corps, 2013] ford. Tótfalusi Ágnes
Magvető, 2014.
francia / kortárs / naplóregény

 

 "Kedves kis Lisonom,
hazajöttél hát a temetésemről, (…)
"
(1. mondat)

 "…ez a napló… egész későbbi életemben arra szolgált, hogy szét tudja választani a testet és a lelket"

 "Szegény orvosok! Egész életüket azzal töltik, hogy egy olyan programot javítgatnak, amit úgy fejlesztettek ki, hogy végül bekrepáljon."

 

A test ketrec, a test avatar. Kolonc és örömök, élvezetek oázisa egyben. Maga a téma közhelyes, de kevesen tudnak ilyen megindítóan, okosan, szellemesen írni erről.

A tükörben látjuk őt, testünket, de ott nem magunkat látjuk. Mások szemének tükrében akár többet is láthatunk magunkból, tekintetek öntőformájában készül az én, s kit így, kit úgy sorjáz még az élet, csiszol és ráspolyoz. Mindhalálig harc ez, testünk kaloda a léleknek és a szellemnek. Vagy hordozórakéta éppen - mely idővel leválik. Van, ki harcol ellene élete végéig, és semmi másra nem jut már sem ereje, sem ideje, így tesz a profi sportoló és a drogfüggő egyaránt, más belakja a reá bízott testet és hasznosabb, élvezetesebb dolgokkal tölti a neki kiszabott időt, pl. Bachot hallgat.

"Mindig gyűlöltem a sportot, mint a test vallását."

Ez a napló - amellett, hogy beszámol egy akár átlagosnak is mondható  20. századi francia polgár életútjáról - egy gyönyörű tanúságtétele az önmagunkkal való viaskodásnak, jó pár részletében szívbemarkoló, máskor gyomorforgató útinapló egy (nem pénzben értve) gazdagon eltöltött, a saját tapasztalatokért alaposan megszenvedett életútról. Olyasfajta memoár ez, amely nem a fiatalkori partizánmúlt miatt fontos, nem azért, hogy miként is él egy francia középosztálybeli a háború óta, bár ezt is mind magába rejti, hanem az élet intim oldalai kerülnek itt napfényre, vagy inkább csak: más megvilágításba.

Erlend Loe: Fvonk

2014.04.25. 13:06 | Pável | 1 komment

Címkék: 2014 2011 *4

[Fvonk, 2011] ford. Vaskó Ildikó
Scolar, 2014
norvég / kortárs / kisregény / abszurd / humor

 

"Összeszedtem magamnak többsorozatnyi káromkodást. Majdhogynem úgy használom őket, mint valami imát. Üdítő hatású. "

 

 

 

 

Címszereplőnk kisember (hiába nyakiglábak a norvégok, ott is terem kisember), ám ezúttal nem Doppler költözik ki az erdőbe, hanem Vfonkhoz költözik be a… az eső számú norvég! Éppen mint Fletó az Avason, vagy Viktor a panchók közt!

Szóval a nagyember a kisember mellett a szitu (avagy inkább alatta, mert Vfonk házának alsó lakrészébe költözik be), itt piheni ki a közéleti frusztrációkat, majd össze is bútoroznak. De aztán semmi buzulás!, ahogy a nagy spanyol filmes mondta, és tényleg, csak némi kakifigyelés figyel be, ahogy oldódik a rideg skandináv perszonális viszony.

Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok

2014.04.24. 10:58 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: szovjetunió 2014 2. világháború *3/4

[Kun kyyhkyset katosivat, 2012] ford. Bába Laura
Scolar, 2014.
finn / kortárs / regény

"Senkinek nem mondhatta el, mennyire élvezi az ágyat, melyből hiányzik az ura."

"Legkönnyebben mindig a csoport legszíntelenebb személyét lehetett beszervezni: a lányt, akit soha nem kértek fel táncolni, vagy a fiút, akinek a neve soha senkinek nem jutott eszébe, a nőt, aki mindig ugyanazt rendelte, a férfit, akit molynak hívtak, mert senki nem emlékezett a nevére."

 

Minden szerzőnek rettenet nehéz lehet kitörni korábbi sikere dicsfényéből, Oksanen eddigi (a Galambok előtti) három (és fél) művéből egy tényleg remek, igazi nagyregény, vagy szinte az (a fél szintén, mert annak drámai műfajú előzménye - lásd Mai finn drámák, coming soon), de a két másik, kis regény vézna, felejtős mellékesek. És a szerzők szerintem érezni szokták ezt, az mondjuk már lélektan, miért hagyják kiadni ezeket a balkézről valókat is – egy szülőnek minden gyermeke kedves, naná, de erre meg azt mondom, szeretgessék őket, de csak ha az asztalfiókban ágyaznak meg nekik, mindörökre.

Szóval a recept ilyenkor az lehet, hogy követik legújabb gyermeküket, annak nyomába küldik, aki a legmesszebb jutott, és a legjobb, ha minél jobban hasonlít a bratyóra. De nem árt ha életrevalósággal is felszerszámozzák – ez a regény azonban csak klónja a Tisztogatásnak, ez az újabb 'kockaregény' a saját lábán állva úgy remeg, mint Dolly, az újszülött klónbarika, el is él egy darabig, de aztán nemsokára megy a formalinba, jóéjszakát.

resztli201404 [Ayhan Gökhan; Végh Attila; Farkas Balázs]

2014.04.23. 18:05 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2010 2013 elsőkötetes *4/5 *3/4

Ayhan Gökhan: FotelapaVégh Attila: A pillanat öregkoraFarkas Balázs: Nyolcasok








 





Utolsó recept-túra Bächer Ivánnal

2014.04.14. 12:38 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2013 *5

Bächer Iván: Utóíz
Ab Ovo, 2013

 

"Benne van lábasunkban éghajlat, táj, hegy, völgy, a föld, tenger és folyó és – mindenekelőtt – a történelem.
Lábasunkban a múlt rotyog.
Benne kavarognak a népek, melyekkel összehozott a sors, melyekkel együtt éltünk, ott van a szomszédunk, testvérünk, ősi ellenségünk, ott, kivel verekedtünk, és kivel keveredtünk, kit gyűlöltünk, és kivel békültünk, kit hódítottunk, és ki igázott minket kegyetlenül."

 

Gyönyörű, méltóságteles, ugyanakkor életvidám búcsú ez tőlünk a haspók ínyesmester részéről.

Talán legszebb könyve – nem tudni (nem tudom, mert nem írt semmiféle utószót a szerkesztő), mennyi az itt összegyűjtött gasztrotárcákból a fiókban talált, és mennyi a már publikált (lehet az összes, egy-kettő ismerős is volt, sajnos nem vagyok egy Bächer-filológus, a hátlap szerint „régi receptek válogatása"), de mindegy is, ez egy frenetikus életműzáró kötet (még ha két "témát”, értsük nyugodtan zenei téma értelemben, itt kottára korog az olvasó hasa, szóval két témát mintha kétszer írt volna meg ráadásul ezeket egymás után tették, ami zavaró lehet folyamatos olvasás mellett, de ez legyen a mohó olvasó baja, ugye.)

A szövegek és a tálalt étkek mentesek mindenféle méreganyagtól, nincs bennük sem politika, sem E-akárhány, csupán egy paródia rejlik ez utóbbiról a szövegek alján mint szalonnahéj a szárma (avagy töltött káposzta) cserépedényében, és ez így van jól.

resztli201404 [Georges Simenon; Alfred Komarek; Jim Davis]

2014.04.10. 12:29 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 2004 2000 garfield 1963 itallap 2013 *4/5 *4

Georges Simenon: Maigret és a hajléktalanAlfred Komarek: Polt felügyelő virágot kapJim Davis: Stand-up komédiás

 




 





resztli201404 [David Baldacci; Heller György; Jussi Adler-Olsen]

2014.04.07. 11:54 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: holokauszt 2008 2012 2010 láger 2013 csakbeleolvastam *5 *3 *3/4

David Baldacci: A tiszta igazatJussi Adler-Olsen: A 64-es betegnaplóHeller György: Auschwitz napló














Pokoljárás - a sztálingrádi katlan mint pokolszimulátor

2014.04.03. 09:53 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: sztálingrád 2. világháború 2013 *3/4

Lőrinczy Judit: Ingókövek
Sztálingrád másik csatája
Ad Astra, 2013

 

"A halálfélelem az egyetlen biztos dolog, amiből tudja az ember, hogy még él."

 

 

 

 

Háborús regénynek nem volt rossz, még a fantasztikum is meglett volna benne – de ezt a szálat sokkal inkább nevezném látomásokkal telinek, azaz nem értem, hogy került a könyv az Ad astra sci-fi-jei közé. Sima háborús regényként pedig nem látom igazán értelmét a létrejöttének, hiszen a szerző az utószóban maga sorolja fel a téma klasszikusait, pár szakmunka mellett, melyet maga is használt. Mindamellett egy helyenként igazi tehetséggel, végig jól megírt – kissé túlírt – nagyregény ez, egy modern (anti)hőseposz (amennyiben az itteni hősök legnagyobb teljesítménye a túlélés).

Talán nem voltam eléggé fogékony ezekre a víziókra, melyet természetesen lehetséges fantasztikumnak is olvasni, sőt muszáj, ha valaki csatlakozni akar a regény rajongótáborához, de nálam ez túl vékony, erőtlen szála a regényszövetnek, bár ez a bújtatott, rejtett szálvezetés alighanem írói szándék, Lőrinczy amúgy megmutatja, elég profi író ahhoz, hogy ez ne véletlen legyen, ahogy esik úgy puffan módon. Talán az én fantasztikus műfaj iránti fogékonyságommal volt megint a baj, vagy talán tényleg az arányok, a hangsúlyok ügyében volt a bibi, ki tudja. A jó könyvek is csak úgy találnak bele egy-egy olvasó szívébe, ahogy a „keroszinka” pilótanője, Galina öléből potyogtatja a gránátokat a nyemecek fejére az éjszaka csendjében – vagy korán robban, vagy későn, hol meg telibe kap. Nálam besült.

A börtönőr zoknija

2014.04.01. 16:20 | Pável | 1 komment

Címkék: 1973 *4/5

Howard Bannister: The Socks I Wore as a Prison Guard
Magánkiadás, 1973
Fordította: Dusnoki Abigél


"Bal. Szün. Bal. Szün. Bal. Megint bal. És újra bal. Az alcatrazi börtön folyosóit ismét a féllábú börtönőr járta."
(A börtönőr zoknija)






Csak a legújabb amerikai filológia kutatások pedzegetik, hogy ez az egykönyves posztmodern tótumfaktum nem más, mint maga Salinger, aki ekkor, 1973-ban egy csaknem évtizedes hallgatást tört meg ezzel a tévedésből (! – erről még lesz szó) álnéven kiadott novelláskötettel – s valóban, a kötet és a korábbi Franny és Zooey egyes történetei közt számos közös stílusjegy, sőt narratívájukban paralel tartalmi elem felismerhető.

De éppen így feltételezhető – amennyiben elfogadjuk ezt a hihetetlen felfedezést –, hogy társzerzője is van a prózáknak, mégpedig az ekkoriban éppen afféle feleségstátuszt is betöltő Joyce Maynard. Mint az amerikai kritikusok felhívták rá a figyelmet (valami Bugsey Research Group, Colorado College Bulletin, nekem egy ismerős számolt be róla, onnan jött vissza, hogy lejárt az ösztöndíja), különösen a történetzárások viselik erősen az ő kézjegyét, mintha Salinger akkori élet- és szerzőtársa titokban befejezte volna a korábban fiókban felejtett szövegeket. (Kényes hozadéka ennek a felfedezésnek, hogy az ex családja, mióta ez az alig pár hónapos felfedezés bestsellerré tette a kötetet, máris perre mentek a busás jogdíjak miatt.)

Aki bármennyit is ivott, csak álomittassá lett: Krúdy állomásai

2014.03.31. 11:40 | Pável | 2 komment

Címkék: budapest magyarország író századforduló helytörténet 2013 *4/5

Krúdy Gyula budapesti életének színterei.jpgSaly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom...
Krúdy Gyula budapesti életének színterei

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013.

 

 

 

 

Egyszer régen, de már a daliás idők vége felé járván, volt egy ember, Gyula, akit kora legdaliásabb férfiújának mondottak a hozzá értők. Történt, hogy egy fiatal, pláne gazdag özvegy állt a házhoz, s ő kiadta addigi szeretője útját, ami nem éppen csöndben történt, lévén a hölgy nem csupán kurtizán és madám ("a magyar kaméliás hölgy"), de ő maga is tollforgató volt. Hogy hogy nem, eldördült még egy pisztoly is, mely megsebezte a hölgyet, Pilisy Rózát, s a hírek szerint a törvényszéki papirosokból egy „CSI Pest-Buda” csapata sem tudott volna mást kiokoskodni, mint hogy bizony nem önmaga ellen fordította a kis bizsupisztolyt, hanem a férfi markában volt a fegyver. Ám a nőben még akkora lánggal égett a szerelem, hogy azt híresztelte, önmagára lőtt. Ezzel el is intéződött volna az eset, voltak ennél akár naponta is véresebb-gusztább bulvárhírek a Duna-parti világvárosban, csakhogy akadt egy szintén szerelmetes bikfic, aki megírta az esetet, mégiscsak az ő szíve hölgyét lőtte meg egy dúvad.

Hrabal100 (relikviáim, mind az egy)

2014.03.28. 14:44 | Pável | 2 komment

Címkék: hrabal100

Ma nem lesz írás, (fel)olvasás is csak este a Hrabal sörözőben, citálni se fogok sokat, csak iszogatás, Bohus emlékére. Közben azért elmeséljük, két három személyes ismerősöm is akad, aki találkozott a Mesterrel - szót is váltottak vele, nem csak ágaskodva látták őt a Tigrisben -, egyikük még jó időben dedikáltatott vele egy "sörkekszet", ám a másiknak - neves sörszakíró egyébként - már utána kellett mennie a mosdóba, ahol csak egy félkezes aláírást kapott, lévén a Mester mással is el volt foglalva...

Nekem még efféle relikviáim sincsenek tőle, csupán a hely szellemével koccinthattam a Fekete Ökörben, vagy másodjára, mikor már be is lehetett férni, az Arany Tigrisben... Innen van az én egyetlen igazi, kézzel fogható "relikviám", mely azóta - mi másként - könyvjelzőként funkcionál.

DSC_0131.jpg

 

Az ördög lelép a falról

2014.03.27. 13:39 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: afrika 2013 *4/5

Jászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya és más történetek
Kalligram - Pesti Kalligram, 2013.

 

 "A sejk megáll a Korán recitálásában, Zeinab sírva fakad. Darfúrban, ahonnan származik, azt jelenti, ha a betegek mosolyogni kezdenek, hogy meg fognak halni."

 


 

 

Khm, azt hiszem, megtaláltam a magyar Hemingway-t.

Jó, jó, még kicsit zöld, még elég fiatal a maga éppen 34 esztendejével, de most nagyon beér(kez)ett, sőt, már szinte készen áll az utolsó (na jó, még egy legutolsó) daiquiri-re is... Már ha életrajzinak olvassuk az elbeszéléseket, ami nem nehéz, sőt egyenesen lehetetlen nem így tenni, különösen előző, szintén remek kötete, az egyiptomi haditudósító-napló után.

 

"A történetek és a valóság megtévesztő hasonlósága a véletlen műve" - ha a befogadót csak megközelítőn olyan omnipotensnek tulajdonítjuk, mint a szerzőt, akkor némi hanyag olvasói nemtörődömséggel a mottó magára a mottóra is érvényesíthető, így aztán ott vagyunk, ahonnan elindultunk, nyugodtan higgyünk a szemünknek - az ördögöt itt vérrel festik a falakra, és az naponta lelép róla, lejár, mint agyonhasznált Kalasnyikov dupla tölténytárjáról a szigszalag.

Lady Agatha, háromszor

2014.03.26. 12:14 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 1967 1992 1994 2009 1990 1947 1972 *4/5 *3/4 *4

Agatha Christie: Herkules munkáiAgatha Christie: Az elefántok nem felejtenekAgatha Christie: Örök éj











"Zsombékmagyarország" - egy "izgató" "reakciós" 1930-ból

2014.03.25. 16:47 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: magyarország szociológia 1930 2013 horthy-kor *4/5

Weis István: A mai magyar társadalomWeis István: A mai magyar társadalom

szerk., a jegyzeteket és a tanulmányt írta Petrás Éva
Gondolat, 2013. [1. kiad.: 1930.]
társadalom / szociográfia / Magyarország / Horthy-korszak

 

 „Park, közkert, ahová elvonulhatna a szegényebb ember is negyedórára,
alig van; a magisztrátus ragjai többnyire azzal érvelnek, hogy minden valamirevaló embernek úgyis van szőlője, akinek pedig szőlője sincs, az igazán nem érdemel figyelmet."

 

 

Volt egyszer egy ember, aki ahelyett hogy befogta volna a pofáját és tapsolt volna minden kitántorgóhoz, - pláne ott, ahol ő ült, az államtitkári székben, egyetem katedrákon vagy éppen az országos társadalombiztosítás élén - azon főtt a feje, hogy mi lesz ebből az áldott apostoli össznemzeti kátyúföldéből, főleg, ha olyan tüneteket tapasztal, mint ő, lévén civilben szociológus.

Megírta.

Diagnózisában, pedig ő ezt 1930-ban publikálta, a büdös nagy mai helyzet is felrémlik, és nem csak nyomokban. Bár azóta feldúlták párszor a magyar társadalmat, máig őrzi ezt az elmaradottságot, még szerkezetében is, de még inkább mentalitásában. Próbáljuk ki: az idézeteket majd olvassuk úgy, mintha mai újságcikkekből lennének.

 

Minden egyes társadalmi réteget, osztályt szociográfusi aprólékossággal, de szociológusi hidegvérrel diagnosztizál, de legalaposabban a középosztályt - eredményeit pár múlva Szekfű is felhasználja majd híres művének, a Három nemzedék átdolgozott kiadásában.

 

Stucni, csucsa, mündung és muter (Hrabal100)

2014.03.24. 14:28 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 1974 1976 1979 *5 hrabal100

Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccioBohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
[szamizdatban 1974, első csehszl. kiad. 1976] fordította Hap Béla, rajz. Klimó Károly
első magyar kiad.: Európa, 1979.

Hrabal igazából költő volt, csak kiírta a verseit a margóig, minek pazaroljon a papírral, meg aztán így hamarabb beleverte az írógépbe a szövegeket, előbb mehetett a fiúkkal a kocsmába. Egyik legköltőibb szövege éppen a Sörgyári capriccio, mely a sör himnusza is lehetne, mégis a szépség, a nő és a világ szépségének legalább olyan fokú versbe öntése, mint József Attila Ódája. Elég csak a kéményjelenetre gondolni, amikor is fent, az örvénylő szélben Mariskát úgy veszi körbe saját, aranyló hajzuhataga, "mint a zene". Nála egyszerűbben már csak Frank Slade nyugállományú alezredes öntötte szavakba a lényeget a nőről és a teremtésről: "-A nő... furcsa egy teremtés. Hogyan született... Isten kurva nagy zseni lehet. A haja... a haja mindent elmond."


Bejárhatnánk még a regény eredeti címének - Postřižiny - jelentéstartományait, de ahhoz három napi hideg élelem kellene, meg egy akó sör, nem is ragozom tovább, íme Hrabal egyik legzseniálisabb művének best of idézetei, pável válogatásában:

Schmidt Mária bemutatja: a közéspő ujját

2014.03.21. 13:16 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: politika 2013 *3/4

Schmidt Mária (1953-): Nyugaton a helyzet változóban
esszék
Közép- és Kelet-európai Tört. és Társ. Kutatásáért Közalapítvány, 2013.
globalizáció / politikum / rendszerváltás / esszé / publicisztika

 

"A Horthy-rendszer nagyvonalú és eredményes oktatás- és kultúrpolitikát folytatott, és a szélsőségek kivételével biztosította a szólás-, a vélemény-, a gyülekezés- és vallásszabadságot."
(150.o.)


Egyetlen itt idézett mondata kivételével nagyjából rendben van, nem éppen egy briliáns esszégyűjtemény napjainkról, műfajilag inkább publik, mintsem esszék, ahogy ezt az alcím ígéri. De annak okos darabok, messze a világmegváltó, bogaras Bogár László próféciái, vagy a kocsmai nívón megtapadt Fritz Tamás parlagi pompája felettiek.  (A fenti idézet annyira méltatlan bárkitől, aki történésznek nevezi magát, illetve annyira pongyola megfogalmazás, hogy erősen a négy alá irányába mászik tőle az egerem. Persze kétség ne legyen: éppen e sorok előtt ítéli el sokadszorra is a numerus clausust, stb. Szóval nem mosdatja a korszakot, de ez egy erősen rossz mondattá sikerült. Addig is ajánljuk Radnótiék, József Attiláék, Babitsék és mások emlékére.)

Kapatosan kapaszkodni a sörcsillárba (Hrabal100)

2014.03.20. 13:46 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 1965 1964 *5 hrabal100 sörcsillár

Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947Hrabal, Bohumil: Bambini di Praga 1947
[Bambini di Praga 1947, 1964] vál. és ford. Hosszú Ferenc
(első hazai kiadás: Európa, 1965, legújabba: Európa, 2011)

[öt korsófüle]

 

"Egy hentesboltban kezdődik a történet, s egy elmegyógyintézet holdfényben fürdő kertjében végződik – bilincskattanással. Közben azonban lezajlik egy feledhetetlen utazás Bohumil Hrabal irányításával: állomásról állomásra érkezünk, betérünk egy hentesüzletbe, nem maradunk kívül a drogista ajtaján, kukkolóként leshetjük, mi történik, mi hangzik el egy olyan tánciskolában, ahol „elaggott  iparosok, tintanyalók meg néhány bolond és kivénhedt agglegény” gyakorolja egymás közt a valcert és az illemtant" - meséli a fülszöveg. Van  persze még egy rétege a háttértörténetnek, hogy miféle szélhámosokkal is esik meg a történet, de az mindegy is, a sorok közti űr kitöltése a lényeg Hrabalnál, mint mindig, épp mint ahogy a korsóban is - vagy az életben - mindig a habpaplan alatt rejlik a lényeg. "Bohus! Hát hogy tudott maga ennyi szépséget összeírni a földön?", kérdezi egy kollegina is a fazék mellől.

Botladozó ámokfutás, jámbor delírium az egész, igaz, kést csak a hentes ragad, a többiek korsóba és és virslibe kapaszkodnak. (Később likőr- és köménypálinkatócsákra ragyog le a nap, legvégül a "Krohn Brothers" pálinkája gyújtja fel a szerelem lángjait). Az egyik első életképben egy hentesbolt benseje tárul fel előttünk, akár egy szépéletű malac forrón gőzölgő koncai a tőkén, két cubák közt feltárulnak a kisemberek titkai. S miután a hurkaujjú hentes és vendégei kitárgyalják a világot, újabb színterekre repít miinket, mint Ádámot Lucifer, kiülünk egy temető falára, annak tetejéről látjuk a helyi kocsma vígságos életét, ahol sok mindenbe fulladhatnánk bele, de unalomba semmiképp.  

A címbeli "sörcsillár" is a kocsmában bukkan fel - no ne gondoljunk holmi világítótestre, bár némi fényt kétségtelenül visz a férfiak életébe, ez a szép hrabalizmus csupán annyit tesz: sok-sok söröskorsó összefogva a korcsmáros markában. Alább mindjárt olvashatod is a vonatkozó "példamondatot."

Kis kremlinológiai sci-fi novellák

2014.03.19. 17:27 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: oroszország 2010 2013 *4/5

Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
[Rasskazy o rodine / Рассказы о Родине, 2010] ford. Abonyi Réka és M. Nagy Miklós
Európa, 2013.
orosz / kortárs / novellák / Oroszország / fantasztikum / abszurd / Putyin

 [4 és fél bögre üledékes vodka]

 

 


Dimitrij ezennel átvette a stafétát a jó öreg, kiégett Pelevintől.
Igaz, könnyebb helyzetben van, a P-generáció még csak a káoszt látta maga körül, mára viszont a Rend uralkodik. Mégpedig olyan nagyvonalúan, hogy össze is csúsznak a fantasztikum és a valóság határai. Mindez egy olyan birodalomban, ahol geológusok megtalálják a poklot, vagy ahol a politikai vezetők kultusza miatt még az ufók is kiszorulnak a híradókból.

Lehet hogy egyszer a nap nyugaton kel majd fel, lehet, hogy egyszer a giroszokban az lesz, amit mondanak, nem dög- vagy emberhús, de egyvalami sosem változik, a cári despota rendszer Oroszországban. Mert ezek bizony definitíve: kremlinológiai sci-fi novellák – semmi fura nincs ebben, elég a híradót bekapcsolnunk.

"De jó kinyitni rád szemünket, szép világ" (Hrabal100)

2014.03.18. 17:32 | Pável | Szólj hozzá!

Címkék: 1969 1964 hrabal100

hrabal tancorak 1971.JPGBohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak

[Taneční hodiny pro starší a pokročilé, 1964]
vál. és ford. Hosszú Ferenc (1923-1980), ill. Szabó Árpád
Európa, 1969.
Európa zsebkönyvek 78.
cseh / kisregény / Hrabal100

 

 "...a kenyérre, vajra meg a sörre nézvést azonban a haladás kész dögvész, mert az ilyesmikre, kérném, istentelenül lassú technikával kell menni,"

 






Kalimpálva, harsogva egy öregúr mesél, lélegzetet alighanem csak a szőrös fülein át vesz – tán maga az Öregisten ő, hiába mesél cipész- és malátafőző múltjáról, meg a Monarchia bordélyairól és a régi idők söreiről, mind ismerjük őt, Pepin bácsi képében is ő ereszkedett le hozzánk egy másik alkalommal a magasból, akár egy sörgyári kéményéről, hogy a sok szerencsétlenség közepette még egyszer megmutassa, elmesélje, hogy az élet igenis szép lehet, csak meg kell élni… és túl kell élni…

 

De kikhez is beszél ez az öregúr? Az első mondat mindjárt eligazít: "Ahogy magához járogatok, kisasszony, ugyanúgy a legszívesebben a gyönyörű kisasszonyok után járogattam a templomhoz..." Később: "mint önök, hölgyeim", vagy: "így van ez már, hölgyeim". Vagyis, talán, az öreg cipészműhelyében vagyunk, és míg löki a hantát, sorra fogdossa a törékeny bokákat és számolgatja a lábujjacskákat... ("...persze maguknak még csinálok cipőcskéket...")
Ha színpadra állítanám, így képzelném el a jelenetet, legföljebb annyi változtatással, hogy egyszer-egyszer kikíséri őket a hátsó kerten át, ahol elidőznek még a gyümölcsfák árnyékban a ki-bedőlő léckerítés két oldalán (azonnal a szavamba is vág:

"...mint az európai reneszánsz tisztelője csak pislogtam, mint egy krokodil, fél szemmel a parókia kertjébe, az esperes úrra, fél szemmel pedig azokra az egymáson átvetett lábakra, és a kisasszonyok szüntelenül himbálták a bokácskájukat, nekem meg hangyák futkostak a hátamon, mert, kérem, hány emberrel fordul az elő, hogy ennyi gyönyörű nővel lehessen együtt? legfeljebb a császárnak meg a szultánnak jut ki ez, no...")

Középosztályból az osztályidegenségbe

2014.03.12. 15:48 | Pável | 1 komment

Címkék: magyarország szocializmus 2. világháború 2013 horthy-kor *4

Torjay Valter (1926-): Egy középosztályi sors a XX. században 
emlékezések
Vasszilvágy : M. Nyugat Kvk., 2013.
(A  Magyar Nyugat történeti kiskönyvtára 14.)
Magyarország / orvos / hétköznapi élet / Horthy-kor / II. világháború / szocializmus / memoár

[4 kusza sorsvonal]

"[Apám] Mindig azt mondta: >A legkülönb ember a mérnök, mert az ura a természetnek, utána jön az orvos, aki szövetségese, a többi csak a szolgája.< (…) Kifejtette, hogy a németek a háborút elvesztették. Erre közbeszóltam, hogy én ezt már az elején sejtettem. Mire azt válaszolta, hogy ezt minden normálisan gondolkodó ember ugyanígy sejtette, de a német-magyar hadsereg hátrálásának következményei vannak, Magyarországot a szovjetek fogják megszállni. Ő már egyszer átélte a kommunizmust 1919-ben. Akkor volt műegyetemi hallgató. Tudja, hogy a történészi pálya igen veszélyes lesz. Ott kell legjobban megalkudni, és azt is tudja, hogy én erre nem leszek hajlandó. Akkor pedig áldozatául esem a semmire nem tekintő fanatikusoknak."

Csalóka cím, mert józan ésszel egy Horthy-kori memoárra gondolnák, pedig elbeszélőnk éppen csak kamasz lett a (második) világháború végére - cserkészként élte meg a világháborút, van is egy tábortüzes sztorija a cserkészvezető-miniszterelnök Teleki Pálról: egyik táborozásuk almával egyszerűen közéjük ült a tábortűzhöz a politikus, és persze vérbeli földrajztudósként a geográfiát is hamar szóba hozta, vizsgáztatva a fiúkat. A Kongó bal oldali mellékfolyóiról.

Arról most ne essék szó, ma hány kamasz mondaná, hogy egyáltalán hallott a Kongóról, nemhogy meg tudna nevezni pár belé ömlő folyót - ez már akkoriban is húzós kérdés volt, csak egy fiú hozott össze két találatot (ma ezzel minimum föci OTDK-t nyerhetne talán), majd addig lapuló szerzőnk mind a közel tucatnyit felsorolta. Éppen csak nem versbe szedve.

Leszámolás egy íróval

2014.03.10. 12:39 | Pável | 2 komment

Címkék: 1989 2001 2013 csakbeleolvastam *3 *3/4

























"A történetmesélés kissé keletlen kalácstésztájában olykor-olykor váratlan szellemes megjegyzések mazsolájára bukkanunk" - írtam egyebek közt elég jó érzékkel M.C.Beaton (szül. Marion Chesney) képességeiről, mikor először találkoztam vele ijesztő méretű munkásságával (Agatha Raisin és az elültetett kertész). Elég jó érzékkel állapítottam meg "sületlenségét", mert később sem csalódtam benne: éppen olyan esetlenkének találtam most is, két újabb könyvénél, mint az első esetben, pedig annak még volt némi varázslatos jellege, Pável - ha emlékei nem csalnak - vele vesztette el chik-lit-szüzességét...

Később, mert bár nem rémlik, de a moly.hu megőrizte, elolvastam még tőle a parázna lódoktor történetet is, és csak ennyit jegyeztem fel hozzá: "Megijesztett, hogy – a fülszövegen olvasom – 21 kötetet írt erre a bájos-esetlen és főleg amatőr nyomozónőre a szerző." Szerencsére nem csak Agatha Raisin az egyetlen kreatúrája.

süti beállítások módosítása