(szerk.alatt - de javasolj te is!)
(klikk)
resztli 201112 [R. Carver; Bodor Ádám; 1956 retro]
2011.12.13. 17:05 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 1956 2011 *4/5 *3/4 *4
Visinszkijjel a mosdóban – kis színesek a SZER-ből
2011.12.12. 09:18 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 1956 szocializmus 2011 szabad európa rádió emigráció
Skultéty Csaba: Mi is volt a Szabad Európa Rádió?
egy szerkesztő visszaemlékezései
Helikon, 2011
[3 és fél zavaró adás]
„1957-ben Münchenből egy kis levegőt szívni rövid szabadságra Szicíliába utaztam. Az egyik városka kis üzletében, ahol valamit vásároltam, a boltosné megkérdezte, honnan jöttem. Válaszomra, hogy magyar vagyok, könnybe lábadt a szeme. >Én akkor novemberben reggeltől estig csak sírtam.<
„Hogy mi az a vasfüggöny? Olyan országokban, mint Francia- vagy Olaszország, ahol a kommunista párt magát a demokratikus alapépítményt veszélyeztető hatalmas szavazótáborral rendelkezett, és propagandája széles körökre hatott, sokan fel sem fogták. Nem volt kivétel az a belgiumi kispolgári család, amely, magyar fiatalokat vendégül látva, életveszélyes menekülésük történetét meghallgatva a végén megkérdezte: >A rokonokkal azért, ugye, időnként találkoznak a határon?<
Bartók, Puskás, Mindszenthy – egy korszak legismertebb magyarjai. Erről a korról szól az egykori Szabad Európa Rádió (akkor még igen fiatal) munkatársának visszaemlékezése.
Gótikus óvoda - sólyomsimogató
2011.12.08. 09:32 | Pável | 4 komment
Címkék: 2011
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
[Miss Peregrine's Home for Peculiar Children]
ford. Gálvölgyi Judit
Kossuth, 2011.
[3 és fél idő/hurok/csapda]
Tündérmesék és rémmesék közt oly vékony a palló... akár a szerelem és a bírvágy, a bölcsesség és az őrület közt.
Tanga manga
2011.12.02. 11:35 | Pável | 3 komment
Címkék: szingli 2011
Szakáll Krisztina: Apró kis páratlanságok
ill. Szakáll Szilvia
Roder-Ocker K., 2011
[szöveg: 3 lábszőr;
képek: 5 tanga]
"Jellegzetes mai szinglitörténet Szakáll Krisztina regénye, amit kiemel a műfajból meggyőző őszintesége, eredeti, kacér humora és az a nőiesen finom líraiság, ami a társkeresés magányában világba kiáltott segélyhívó szavaiból árad. Krisztinát örökre megsebzi a valaha volt legnagyobb szerelme, Jenő egy mondata: "nem lehet senkit feltétel nélkül szeretni". A következő évek a feltétel nélküli odaadás lehetőségének kereséséről, inkább hajkurászásáról szól: magányosan eltöltött vívódásokról, hogy vajon mi hiányzik belőle, hogy valaki odaadóan szeresse; a pasiszerző stratégiák gyártásáról, egy posztegyetmista harmincas nő társ- és párkapcsolati bolyongásairól.
Resztli, 2011 ősze 12. [J.Adler-Olsen, K. Alvtegen, Sjón]
2011.11.30. 08:00 | Pável | 5 komment
Címkék: resztli
Resztli, 2011 ősze 11. [Havas Dóra, J.Klassen, Erdős Virág]
2011.11.25. 18:17 | Pável | 8 komment
Címkék: 2000 english 2011 *4
Tegnapi zsákmány
2011.11.24. 17:25 | Pável | 1 komment
Címkék: csakúgy
(Pável bulvárosodik.)
Csak egyikükért fizettem - az viszont dedikált-, ellenben nem mind örökbirtok... A kecses Zatec még Brnóból jött velem. A tegnapelőtti zsákmány viszont ki sem férne ide... :o)
Resztli, 2011 ősze, 10. [VassVirág,Becker-Denton,G.Simenon]
2011.11.24. 11:00 | Pável | 1 komment
Címkék: 2011 csakbeleolvastam
+
Népművelés plázamoziban - törifakk' 3D-ben: Tövispuszta
2011.11.23. 17:35 | Pável | 2 komment
Címkék: magyarország 2011 20. század elsőkötetes
Kepes András: Tövispuszta
Ulpius-ház, 2011.
[négy 3 és fél túlélés egyetlen életben]
"Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. De, azt gondoltam, valakinek el kell mesélnie, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak."
(a fülszövegből)
Kepes András ufó a magyar média mocsarában - egy kellemes, emberszerű teremtés a sok takonyzöld, számlatömbös E.T. közt. Azért tűnhetett minden jó ízlésű ember számára No1-nak, a legkiemelkedőbb tévés újságírónak, mert olyan alacsony a arrafelé a nívó, hogy egy normális ember akár két fejjel is kimagaslik közülük. (Megközelítette őt pl. a néhai - az egykor még felkészült de ma már csak rutinból haknizó - Rózsa Péter vagy a mára sajnos talonba Dunába merített - mert nem saját műsorát készítő - Vieszer Alinda. De itt máris megakadnék, ha folytatni akarnám a névsort.) S ahogy Kepes nem egy zseni, könyve sem egy példátlan remekmű (pláne nem az "évszázad regénye" - ó ti kretén drága Ulpiusosok!) Ilyen ritka józan hang volt pl. a nemrég megjelent Kemény - Bartis beszélgetőskönyv, az ilyesmi jólesik, mint korty levegő ebben a fullasztó, tébolyult világban, de semmi extra - hacsak nem a józanságot vesszük ma extrémnek. Egyszerűen csak üdítően normális mind ő, mind a könyve. (Nagy a baj, ahol ezzel ki lehet tűnni...)
"Aki a virágot szereti..."
2011.11.21. 16:22 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 1994 2011
Marion Chesney [M. C. Beaton]: Agatha Raisin és az elültetett kertész
[Agatha Raisin and the potted gardener, 1994]
ford. Borbély Judit Bernadett
Ulpius-ház, 2011.
[három és fél, furán nehéz műtrágya-zsák]
"...a szépség olyasvalami, ami megakadályozza az embert abban, hogy a felszín mögé lásson"
Érdekes Miss Marple-utánlövés (nem csak hősünk, Agatha neve, de a tipikus kisvárosi miliő is ezt mondatja velem), a vénkisasszony nyomozó egy igazi minden lében kiskanál, esetünkben egy öregedő, kövérkés (és elnézést, de öregedő férfiszereplőink szemében még épp a milf-kategóriába tartozó hölgyemény), még a fent nevezettnél is elviselhetetlenebb alak (sosem szerettem Marple alakját).
Resztli, 2011 ősze 9. [Tamás Mihály,Balogh Judit,Erdős Virág]
2011.11.17. 15:50 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: trianon erdély kárpátalja 1998 2011 16. század székelyek mikrotörténelem resztli 17. század
Alíz Csudaországban - Mosonyi mesék
2011.11.11. 10:06 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 1982 1997 2011 1985
Julie Orringer: Láthatatlan híd
2011.11.10. 09:40 | Pável | 9 komment
Címkék: 2011 2010 20. század csakbeleolvastam *3
Amit lerombol a történelem, fölépíti a szerelem
[The invisible bridge, 2010.] ford. Kepes János
Libri, 2011.
[három aranyhíd - egy határfolyón]
"Orringer első regénye a huszadik századi, harmincas és negyvenes évekbeli Európában és Magyarországon játszódik, szereplői pedig magyar zsidók. Az egyébként sokszereplős történet tulajdonképpeni főhőse egy Lévi András nevű fiatalember, aki - élve a hitközség anyagi támogatásával - Párizsba érkezik építészetet tanulni. A sors úgy hozza, hogy nemcsak a szállása, de az egyetem mellett végzett munkája is a művésznegyedhez köti: Quartier Latin-beli szobácskájából jár esténként a legendás Sarah Bernhard színházába díszletet építeni. Itt ismerkedik meg Klárával, a nála kilenc évvel idősebb, de még mindig megkapóan szép balettmesternővel, akivel szenvedélyes szerelemre gyulladnak egymás iránt. Ahogy lelkileg is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy derül ki fokozatosan András számára, hogy kedvese fájdalmas titkot tartogat a múltjával, Magyarország másfél évtizeddel azelőtti elhagyásának okaival kapcsolatban. Mindeközben a nácizmus tüze felcsap Németországban, és lassan lángjai Európára is átterjednek, előrevetítve a közelgő világégés rémképét. András és Klára úgy döntenek, hogy a vész idején vissza kell térniük szülőhazájukba... A nagyszabású romantikus történelmi regény színvonalas kikapcsolódást ígér a műfaj híveinek. "
(kello.hu)
Hatalmas (hetedfélszáz oldalas!) 20. századi tablónak indult, már kezdtem magamban dicsérni részletgazdagságáért, magyar emigráns szereplői lehetővé tették, hogy szimultán járjuk be Magyar- és Franciaországot a két világháború közt – de aztán ráuntam a szereplőkre, felfeslettek az aprólékosan kidolgozott, jó ideig hitelesítő történelmi betétek.
Kissé erős volt például, hogy 1922-ben két csendőr-detektív (ez is zavaros) az Andrássy úton megerőszakol illetve megöl két, már híres zsidó balett-táncost (és viszont), és mindebbe közvetve belekeveredik Klebelsberg Kuno, sőt maga Horthy is (aki mellesleg pártolta a zsidó művészeket). Mindez persze sorsfordító hőseink életében, mégis, épp húsz évvel később tartottam volna hihetőnek/hitelesnek. Ez csak egy eset, de kiábrándulásom ekkor fordult át végleg csalódássá.
David Rosenfelt: Előre megfontolt szándékkal
2011.11.09. 10:00 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2003 2011
David Rosenfelt: Előre megfontolt szándékkal
[First degree, 2003.] ford. Kecskés Eszter
Kelly, 2011
[4 járkáló hulla]
Hősünk, Andy Carpenter egy örökség következtében milliomossá lett - ezáltal kellően független és fesztelen - védőügyvéd, akinek még így is csak három öltönye van összesen, a kutyájával él és éppen szakítana vele a magánnyomozóvá lett barátnője, amikor elvállalja egy pitiáner, de igazán mocskos drogdíler ügyét... Aztán felpörögnek az események, lassan kibontakozik a nagy kérdés: egy egykori főzsaru felgyújtott, fejetlen teteme a sötét oldalról tért-e vissza, vagy segítettek neki.
Feszkó akad bőven, de nem szabad elájulni tőle, a címlapon bereklámozott "briliáns humor" csak klisé, a klasszikus hard bolied kopótörténeteknek csak utánlövésze Rosenfelt. Persze, azért jól céloz...
Resztli, 2011 ősze 8. [Kosáryné R.L.,Szabó D.,R.Várkonyi Á.]
2011.11.08. 16:30 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2011 történész 1941 1917 csakbeleolvastam resztli nőtörténet
Kosáryné Réz Lola: Porszem a napsugárban
2011.11.08. 09:21 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2011 1930 csakbeleolvastam
Kráter, 2011.; első kiad.: Singer - Wolfner, 1930.
[két és fél műsoros keszkenő]
Éppoly gyötrelmes olvasni, mint a maga a nősors ebben a régi, patriarchális, a szoc. történetírás szitokszavával élve félfeudális világban. A jó ízlésű olvasót előbb hatja meg saját nyomorúsága, hogy órákra a kötet kalodájába zárta magát, mint Annusé, a magát mindenen elsíró, minden szembejövő bajuszos férfiban a nagy Őt meglátó kislányé.
Ha korábban egy ahhisztokhata írónő "regényére" azt mondtam, hogy "cselédirodalom", akkor mi lehet ez?! Az egész olyan szinten rekedt meg, mintha egy zavaros fejű kamaszlány titkos naplója lenne (nem, nem írói fogás, Kosáryné valszeg ennyire képes ekkoriban), van is benne egy ilyen részlet: Annus egy esetlen naplótöredékét is olvashatjuk – semmiben nem különbözik a narratív kerettől.
Resztli, 2011 ősze 7. [Herta Müller, T. Jonquet, Barna Dávid]
2011.11.07. 10:42 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: románia 1994 móricz 1995 író 2011 elsőkötetes resztli
"Az istenverte tökös magyar fiú" - Capa és Taro szerelme
2011.11.06. 10:50 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2009 2011 fotóművészet *4
Susana Fortes: Robert Capára várva
[Esperando a Robert Capa, 2009.] ford. Pál Ágnes
Európa, 2011
spanyol/kortárs/életrajzi regény/G.Taro/R.Capa
[halál négy negatívon]
"Gerda tanította meg arra, hogy hangosan fejezze ki az élvezetet, szerette hallani ezt a szinte állati hangot, de ő férfiúi szégyenlősségből ezt ritkán tette meg. Soha nem kiabált úgy orgazmus közben, mint aznap, amikor a repülők fülsüketítő zajjal húztak el a fejük felett, az utca túloldaláról pedig a légvédelem tüzelt folyamatosan."
Izgatott surrogás hallik mostanság a könyvesboltokban: a lányok mind a 8. fejezetet bújják, mert egy izgató szeretkezés jelenete olvasható e lapokon a fotóművész ikonnal... S mivel majd' minden ilyesfajta szöveget férfiírók gyártanak le, melyben a nő csak tárgy, ez a jelenet, melyet szerzőnk női perspektívából fényképezett végig (no nem szó szerint!), különösen izgató lehet, ráadásul nem durván, de nem is ifjúsági irodalomtól elvárható ködösítéssel eleveníti meg az akciót...
"Gerta Taro y Andrei Friedmann"
A két világháború szünetében lassan felkavarodó orkán regényünk háttere (ekkor tudatosul egy nemzedékben: alighanem számozni kell majd a világháborúkat...), a viharzóna egyelőre békés "szemében" még önfeledten szerelmeskednek hőseink: Párizs, az emigráns magyar zsidó és egy gyönyörű lengyel-német zsidó lány, mi kell több a szerelemhez? (A pénz egyre könnyebben megvan pár címlapfotóból hetente.)
"Alfred Kontarowitz bevallotta Gerdának, hogy a katonái soha nem voltak olyan tiszták és borotváltak, mint azokban az időkben, amikor Gerda folyton a közelükben lófrált a fényképezőgépével."
Resztli, 2011 ősze 6. [Olga Tokarczuk, D. Pipes, Lee Gil Won]
2011.11.05. 17:45 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: összeesküvés 2007 1996 1997 2011 resztli 200? nagyazistenállatkertje
Misimókus, a Diótörő Kft. szakmunkás tanulójának kalandjai
2011.11.05. 09:25 | Pável | Szólj hozzá!
Címkék: 2001 1953 vörös farok *4/5
Tersánszky J. Jenő: Misi Mókus kalandjai
Kass János illusztr.
Holnap, 2011.
(12. utánny., 1. kiad.: Ifj. kiadó, 1953., ill. Róna Emy)
[szöveg: négy és fél makk,
Kass János rajzai: öt dióbél]
Édes kis gyerekkönyv, remek szókincsfejlesztő és tanmese a megtért iskolakerülő mókusgyerekről - de más is: felnőtt meseként is értelmezhető: úgy rémlik, kedvenc Szörényi László profom mutatott rá valamelyik előadásában, a fekete (nem vörös!) farok 'szimbóleumára': aki már nem kismókus, emlékezhet erre az "átkosból", a minden könyvön végighúzódó "vörös farokra" (a kötelező marxista lábjegyzetek beceneve).
Így is olvastam, és bizony beletalál, persze nem kell mindenhol szoci paródiát keresni, alapjában és elsősorban mesekönyv ez, de itt van pl. ez az ügyesen elbújtatott részlet, amiben csak a vakok - és persze a kismókusok - nem ismernek rá a "szocialista versenygazdálkodásra" (na jó, talán a rendszerváltás utáni időkből is ismerős lehet):
"A nagy bajuszú cirkuszigazgató a nagy sátor egy kis fülkéjében fogadta őket. Valahonnét csuda vidám csinnadratta-zenekar hangjai harsogtak.
- Íme! Bemutatom Misi Mókust - taszította Misit az igazgató elé Bumba. - Szintén kiváló légtornász és póznamászóbajnok.
- Nagyon örülök - szólt az igazgató. - Magát esetleg szerepeltethetjük mint a mi nagy Bumbánk állandó versenytársát. Akarja?
- Akarom! - biccentett Misi.
- Hát akkor rendben van. Akár Bumba előzi meg magát a mászásban, akár maga marad el Bumba mögött, egyre megy. A közönségnek tetszik a versengés. Megértette?
- Meg, meg - bólogatott Misi Mókus.
- Akkor itt a kezem! Mától fogva maga a cirkusz rendes tagja, rendetlen díjazással."
(21. fejezet - kiemelés tőlem)
Az étel értelme - fekete övvel a konyhában
2011.10.28. 16:57 | Pável | 1 komment
Címkék: 2011
Segal Viktor: Ízek és formák
Boook K., 2011.
[öt pörkölt pisztáciamorzsa]
A sztárszakács kaffkai hangzású előző kötetét (Színek és ízek, 2010) csak messziről láttam, de ebbe most jobban belebújtam. Végig nem főztem, sőt csak abban az értelemben "olvastam ki", ahogy egy szakácskönyvet lehet: többet merengtem a képek felett, mint a recepteken, azokat úgyis újra előveszi az ember, amikor a hálóból (mert ilyesmit a legjobb az ágyban lapozgatni először, nem egyedül) már kicipelte a könyvet a konyhába. (Könyvesbloggerek asztalnál is olvashatják.) Szégyenletesen gyorsan abszolváltam, egyetlen napfényes őszi délután - mert pl. Locatelli mester nagyművét hónapok óta lapozgatom.
Brunch, fúziós konyha, grissini, szumák (p38 - ?, aztán a kötet végén a kisszótárban rátaláltam), galang gyökér (a fűszeres polcon a giling mellett), lazacceviche, tartlette, kókuszecet (bár megfogadtam, a mákolaj óta nem csodálkozom semminek a létezésén...) - hát nem egyszerű bevásárlólistát nyom a kezünkbe a konyhakések fekete öves mestere, Mr.Segal! Ráadásul mind mind valami borzongatóan izgalmas, neolit egyszerűségű kőbetontányéron (!) tálalva:
Idegenben otthon - Kertésznapló
2011.10.27. 10:35 | Pável | 7 komment
Címkék: magyarország 2011 *4
Kertész Imre: Mentés másként
Feljegyzések, 2001-2003
Magvető, 2011.
[négy nyelv/határ/állomás]
"Én valójában ahhoz a Kelet-Európában létrejött zsidó irodalomhoz tartozom, amely a Monarchiában, majd az utódállamokban, főként németül, sohasem a nemzeti környezet nyelvén íródott, és sohasem volt része a nemzeti irodalomnak. Kafkától Celanig húzható meg ez a vonal, és ha folytatni lehet, velem kell folytatni. Az én szerencsétlenségem, hogy magyarul írok – szerencsém azonban, hogy munkáimat németre fordították"
(idézetek a molyon)
A még csak Nobel-díj (2002) várományos író (mi nem is tudhatjuk, de 2001-et is úgy élte meg a hírek, telefonok nyomán, hogy esélyes) írásképtelen lesz elhatalmasodó Parkinson-kórja miatt, mely mint egy vaskesztyű húzódik fel jobbjára, ezért áttér az egykezes gépelésre. Nehezen szokja meg a számítógépet, de végül örömmel dolgozik vele. Örömmel dolgoznak együtt - mondhatnám tréfásan az ő stílusában, mert olyan tartózkodó tisztelettel beszél a technikáról.
Egyszerű napló ez, felváltva írja Budapesten, Berlinben vagy épp az úton, rövid kis fejezetekben pötyöghette be egy titokfile-ba három éven át. Személyes és munkanapló egyszerre, eleinte a Sorstalanság forgatókönyvén dolgozik éjt nappallá téve, majd a kötet végére megszületik a Felszámolás kötete is.
Mint személyes napló, végtelenül kitárulkozó, őszinte, gyerekkori maszturbációs emlékektől egy erekciós álomkép megfejtésén át végtelen sértettségéig, mely néha már gőgnek, frusztrációnak is tűnhet, és nem biztos hogy téved, aki erre a véleményre jut. Sokak meglepetésére szolgálhat majd, hogy nem csak a jobbikos nívót csürhézi le, de végtelen utálattal szól annak ellenpólusáról is (már ha annak nevezhető a baloldal), sőt, a zsidóságot is ostorozza.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)