ford. Váradi Péter, utószó Kiss Judit Ágnes
L'Harmattan, 2015.
Meglepő lehet az összevetésem annak, aki már olvasta, de talán csalogató annak, aki még nem: engem ez a tanárnő, aki „élete fénykorában” csapong és lobog (csobog), tanítva a kiskamasz, süldő lányokat az életre, abból is a Nagybetűsre, a kötelező tananyag helyett a férfiakról és saját kalandjairól mesél az órákon – képzelhetjük, hogy csüngenek a szavain a kis sipsiricák – , szóval engem Brodie kisasszony Hrabal csapongó, életvidám, sörbajszos kisasszonyaira emlékeztetett. Sörbajusz itt ugyan nincs (hosszú cigarettaszipka nyugodtan a kezébe gondolható), megidéződnek viszont a barna inges férfiak, akárcsak a Mester örökbecsű Őfelsége... c. regényében.
Bár ez az összevetés már messze vezet, mégis fontos a regényben a harmincas évek Európáját beborító sötét árnyék, ez az elfajuló olasz és és német férfidivat – a barna és fekete ingek női szemeknek is csalóka eleganciája.
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)