Gerald Durrell: A susogó táj
[The Whispering Land, 1961] ford. Katona Ágnes
illusztrációk: Réber László
Európa, 2013 (1997.)
"Pár évvel ezelőtt írtam egy könyvet (Állatkert a poggyászomban volt a címe), amelyben kifejtettem, hogy miután évekig jártam a világ különböző tájait, állatokat gyűjtve mindenféle állatkerteknek, eluntam az egészet. Nem a gyűjtőutakat untam el, sietek hozzátenni, s nem is az állatokat, amelyeket gyűjtöttem. Azt untam, hogy folyton meg kell válnom tőlük, mikor visszatérek Angliába. Az egyetlen megoldásnak az kínálkozott, ha megalapítom saját állatkertemet. Hogyan indultam el Nyugat-Afrikába immár magamnak gyűjteni állatokat, hogyan hoztam haza őket, és végül hogyan alapítottam meg tulajdon állatkertemet Jersey szigetén – ezt meséltem el az Állatkert a poggyászomban lapjain. Ez a könyv itt tulajdonképpen amannak folytatása, mert ebben azt írom le, hogyan töltöttünk feleségem meg én fáradhatatlan titkárnőnk, Sophie társaságában nyolc hónapot Argentínában"
(Előszó, részlet)
"...semmi sem riasztja el hatásosabban a vadállatokat, mint három nő egy Land Roverben, amint három különböző szólamban horkolnak."
Talán csak Pampalini élt ilyen kalandos - állati - életet, mint ez a Gerry bácsi. (Bácsizom Durrelt, pedig ekkoriban még alig harmincéves. De olyan tudósbácsis már ekkor is.) Állatkertje számára gyűjt újabb vadállatokat (bár Juanita, a karonülő kis vadmalac, aki épp csak nem dorombol, nem nevezhető vadállatnak), ezúttal az argentin pampákat járja kis stábjával (ahogy Durell mottóiból kitűnik: Darwin és a Beagle nyomán).
"A férjek hatalmas, nehezen mozduló, tankszerű állatok, de a feleségek karcsúak, hullámzó mozgásúak és vonzók, csinos, hegyes pofival és nagy, olvatag szemmel. Maguk voltak a nőiesség megtestesítői, kecsesek, szépek, csábosak, ugyanakkor szerető szívűek. Angyali teremtések voltak, és én úgy döntöttem, ha valaha állat lehetnék a Földön, akkor sörényesfóka lennék, és élvezném, hogy milyen csodálatos feleségem van."
Csak szuperlatívuszokban lehet róla beszámolni: roppant szórakoztató, rendkívül szemléletes az etológia leírásokban és bónuszként még egy emigráns magyar gróffal is találkozunk - akiről úgy tudom, egy Andrássy-sarj, de nem találtam róla semmit a neten sem. A gróf kérésének engedve Durrell mindvégig megőrzi inkognitóját (ez úgy hangozott mint egy ruhatári eset.) Hiába, ha két gentleman találkozik a dzsungelben...
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)